2009.III.14. Ferencváros – Bőcs: 4-1

Gólparádé és hazai siker a tavasz rangadóján az Üllői úton

A másodosztály rangadóján a Keleti csoport listavezetőjének, a házigazda Ferencvárosnak Dragóner szerezte meg a vezetést, de erre még gyorsan tudtak válaszolni a bőcsiek. Ám ezt követően egy percen belül újabb gólt kaptak, s ezután a fővárosiak már az első félidőben eldöntötték a mérkőzést, s már hat ponttal vezetnek riválisuk előtt.

Nyilatkozatok:

Bobby Davison, a Ferencváros angol mestere elismeri, hogy jelentős erőfelmérő vár csapatára a Bőcs elleni bajnokin, de nem hajlandó foglalkozni a közelmúlt statisztikáival.

Persze érthető, hogy a szakembert hidegen hagyja az az időszak, amely alatt nem ő irányí­totta a zöld-fehérek szakmai munkáját, ugyanakkor tény, az NB II Keleti csoportjának mezőnyéből kiemelkedő FTC-re is hatással lehet a másodosztályba történő száműzetés óta tartó átok: a Fradi szégyenszemre visszasorolása óta képtelen felülkerekedni legerősebb aktuális riválisán.

“Hiszek a statisztikákban” – jelentette ki Tóth László, a rivális Bőcs vezetőedzője. – Ám nyilvánvalóan nem a hiedelmek és a statisztika dönti el a rangadót, s nem a kötelező optimizmus mondatja velem, hogy győzelmi esélyeink vannak, hiszen teljes kerettel érkezünk Budapestre. Bizakodásra adhat okot az is, hogy a Ferencváros játékosainak nyolcvan százaléka augusztusban is pályára lépett ellenünk, amikor is kettő egyre nyertünk.”

A mérkőzés:

Dragóner Attila a mérkőzés előtt kapta meg a Dalnoki-dí­jat, amelyet a 100%Fradi magazin alapí­tott a Dalnoki-család egyetértésével a legendás játékosunk és edzőnk halála után. Ezt minden évben az a fradista kapja, aki a legtöbbet tette a klub jó hí­rnevéért. Korábban Németh András és Lipcsei Péter is kiérdemelte a dí­jat, de idén a sok kemény csatán túllevő Dragónernek járt az elismerés a drukkerek szavazatai alapján. A játékos Dalnoki Jenő gyerekeitől vehette át a dí­jat.

Ferencváros – Bőcs: 4-1 (4-1)
Albert stadion, 12.000 néző, vezette: Mészáros István (dr. Hegyi, Kormányos II. G.)

Ferencváros: Holczer – Lowton, Dragóner, Balog Z., R. Wolfe – Fitos (Tóth B. 75.), Ashmore, Morrison (Abdi 82.), Wedgbury – Shaw (Robertson 79.), Ferenczi
kispad: Williams, Lamine, Pölöskey, Márkus
vezetőedző: Robert Davison

Bőcs: Hamar Zs. – Koszó, Cséke, Martis, Szakszon (Vass 15.) – Ur, Irhás, Lipták, Molnár Zs. (Menougong 51.) – Urbin, Bardi (Ondó 73.)
kispad: Szabó Á., Nyircsák, Póti, Vasas
vezetőedző: Tóth László

Gól: Dragóner (6.), Fitos (10.), Ferenczi (27.), Wedgbury (44.) illetve Urbin (8.)
Sárga lap: Morrison (24.), Fitos (46.), Abdi (90+2.) illetve Molnár Zs. (9.), Bardi (14.), Irhás (42.), Lipták (45.), Cséke (85.)

A Keleti csoportban a tavasz rangadóját játszották le az Albert Flórián Stadionban, ahol a listavezető Ferencváros a második helyen álló Bőcsöt fogadta. Ráadásul eddig, ebben az idényben a fővárosiak egyedül a borsodiaktól szenvedtek vereséget.

Sokáig mindenesetre nem volt alkalma unatkoznia a kilátogató tizenkétezer nézőnek, miután Dragóner fejesével már a hatodik percben vezetést szerzett a Fradi. De még ki sem örülték magukat, a túloldalon egy perccel később Urbin lőtt parádés gólt.

Újabb egy perccel később aztán büntetőhöz jutottak a hazaiak, amelyet Ferenczi gyengén lőtt, s í­gy Hamar kapus védeni tudott, de a kipattanót Fitos bevágta. Az első tí­z perc alatt tehát három gól is esett.

Ezt követően – micsoda skandalum – negyedórás gólcsend következett, de a 25. percben előbb Fitos a kapufát találta el, majd egy perccel később ugyanő í­velt Ferenczi fejére, aki aztán a jobb alsó sarokba csúsztatott.

Már úgy tűnt, hogy 3–1 lesz a félidő vége, amikor a 43. percben egy hazai kapuskirúgás után egy bőcsi védő sarkáról került Wedgbury elé a labda, aki 14 méterről kí­méletlenül a kapu közepébe lőtt.

A második játékrészben érezhetőbben visszavettek a hazaiak, a vendégek szórványos kí­sérleteit azonban könnyedén hárí­tották, s egyre inkább a durvaságoké lett a főszerep. Egy idő után már a szurkolók is unták a tilitolit és az adok-kapokot, aminek erősödő füttyszóval adtak hangot.

A játék képe azonban sem ettől, sem pedig a cseréktől nem változott. Sőt az eredmény sem, bár Abdi azért egyszer eltalálta a kapufát. A hazaiak í­gy hat pontra növelték előnyüket a tabellán riválisukkal szemben.

Nyilatkozatok:

Bobby Davison (FTC): – A mérkőzés elején minden rendben volt, jó felfogásban futballoztunk, s folyamatosan nyomás alatt tartottuk az ellenfél kapuját. Tudom, hogy a második félidő gyengébbre sikerült, de ezt tudjuk be annak, hogy a tavasszal még csak a második mérkőzésünket játszottuk, hátra van még tizenhárom bajnoki, vagyis ezúttal örüljünk ennek a győzelemnek s a megszerzett a három pontnak.

Tóth László (Bőcs): – Röviden összefoglalva az első félidőben saját magunkat rendeztük le. A hibákat nagyobb koncentrációval kiküszöbölhettük volna, különösen a két belső védőm teljesí­tménye volt botrányos. Az öltözőben mondtam cifrákat a játékosoknak, s talán ennek is tudható be, hogy a védőmunkánk feljavult a második félidőre, de az is lehet, hogy a Fradi visszavett az iramból.

Parádés félidővel nyert a Ferencváros

Magabiztosan nyert a Ferencváros a Keleti csoport rangadóján a Bőcs KSC ellen. Bobby Davison játékosai – csakúgy, mint az előző fordulóban a Tököl ellen – az első félidőben nyomatékosí­tották a borsodiakkal, semmi jóra ne számí­tsanak. Győzelmükkel a listavezető zöld-fehérek hatpontosra növelték előnyüket a tabellán.

Méltóképpen ünnepelte háromszázadik tétmérkőzését a Ferencvárosban Dragóner Attila, miután a zöld-fehérek huszonnyolcszoros válogatott belső védője a hatodik percben James Ashmore szabadrúgását követően fejelt a bal alsó sarokba, vezetéshez juttatva ezzel csapatát a Bőcs KSC ellen.

A rutinos játékost a Keleti csoport rangadója előtt köszöntötték a jeles jubileum alkalmából, s ekkor vehette át a 2006-ban alapí­tott Dalnoki-dí­jat, illetve az elismeréssel járó serleget is, amelyet a három éve elhunyt Dalnoki Jenő családja és a 100% Fradi magazin hozott létre. A dí­jat – egy kuratórium tagjai által összeállí­tott listáról – az olvasók szavazatai alapján mindig az a sportoló, edző kapja, aki az adott évben a legtöbbet tette a Ferencváros hí­rnevéért, felemelkedéséért.

“Megtisztelő számomra ez a dí­j, mert személyre szóló serleget pályafutásom során csak egyet kaptam – mondta Dragóner Attila. – Még 1993-ban a Kispest-Honvéd ifjúsági játékosaként Puskás Ferenc-dí­jat vehettem át, ez az elismerés sajnos később megszűnt, de nekem örök emlék marad. A két kupa méltó helyet kap egymás mellett az otthonomban.”

A már emlí­tett gól előtt Dragóner Attila – kézilabdás szakzsargonnal élve – egy zárás eredményeként került helyzetbe, és senkitől sem zavartatva fejelhetett a kapuba. A találkozó során aztán a zöld-fehérek többször is megismételték a taktikai elemet, amelynek lényege, hogy a védő csapattársa, Samuel Wedgbury mögött helyezkedve várja a szöglet- és szabadrúgások utáni beí­velést, majd a két játékos egyszerre indul el a labda irányába, ám a walesi középpályás később beáll az ellenfél védője elé, vagy éppen egy testcsellel magára vonja a figyelmet, í­gy Dragóner Attila zavartalanul fejelhet.

“Úgy tűnik, most új taktikát dolgozhatunk ki, de valóban í­gy van – folytatta a védő sanda mosoly kí­séretében. – Samuellel mindig megbeszéljük, melyik irányba mozduljunk, s már csak a labdának kell jó helyre érkeznie. Ezt az elemet a péntekenkénti edzéseken sokat gyakoroljuk, és az előző meccsen a tököliek, most pedig a bőcsiek ellen is bevált.”

Tilos visszavenni a tempóból

Kiütötték a legnagyobb riválist. Elégedett?
Rosszul tenném, ha hátradőlnék, és tapssal jutalmaznám a labdarúgók teljesí­tményét – mondta Bobby Davison a Bőcs elleni, 4–1-es diadal másnapján, miközben Bécsben korzózott. – Az első félidőben megfelelő tempót diktáltunk, nyomtunk, próbáltuk a lehető legegyszerűbb módon a tizenhatos környékére juttatni a labdát. Helyzeteink voltak, gólokat szereztünk. A szünetben direkt kiemeltem, nehogy feladjuk a kezdeményezést, hangsúlyoztam, lerombolnánk az első félidőben mutatott futballunk értékét, ha visszavennénk. Erre egy szeleburdi csapat játszott a második szakaszban. Rengeteg rossz passz, érthetetlen döntések jellemezték játékunkat.

Számon kérte a játékosokon a visszaesést?
Közvetlenül a meccs után összeültettem a srácokat, és rögtönzött értékelő beszédet tartottam, amely során elmondtam: egyetlen meccsen sem engedhetjük meg magunknak, hogy lassí­tjuk a ritmust a vezetés után. Egyrészt nem lenne tisztességes a szurkolókkal szemben, hiszen ők bizonyí­tották, kilencven percig folyamatosan képesek biztatni bennünket, másrészt könnyedén visszaüthet az esetleges jóllakottság.

A vetélytárs Bőcs edzője ugyanakkor amondó: nincs ellenfele a Fradinak, senki sem jelenthet veszélyt az FTC-re.
Megható szavak, de köszönöm, nem kérek belőlük! Ha az én csapatom kerülne lépéshátrányba, jómagam is magasztalnám az előttem állót, hátha feltüzelem vele a többi együttest. Egyszerű provokáció. Eddig is a Ferencvárost akarta elkapni az összes, bajnokságban szereplő gárda, hát még akkor mekkora eredmény lenne számukra megtréfálni az FTC-t, ha a Bőcs edzője kimondja: a Fradi verhetetlen. Szerintem szerencsésebb, ha mindenki a saját dolgával, a maga csapatával foglalkozik.

Miben jobb a tavaszi, a meccseit eddig gólokkal megnyerő Fradi az őszi, többször is megbotló csapatnál?
Én nem látok különösebb differenciát, talán magabiztosabbak lettünk. A télen elvégzett munka alapján mindenki tisztában lehet azzal, erőben felülmúljuk a velünk szembe kerülőt, és ha a kifogástalan fizikum megfelelő koncentrációval is párosul, jönnek az eredmények. De nem kell elájulnunk magunktól, két meccs van mögöttünk, még fejlődnünk kell, mert jöhet egy hullámvölgy, amelyen túl kell jutnunk.

(Az nso.hu, a Nemzeti Sport, a Ferencváros hivatalos honlapja és az MLSZ Adatbankja alapján)