2009.III.7. Tököl – Ferencváros: 0-7

Parádézott a Fradi a nyitányon: hétszer rezdült a tököli háló

A Keleti csoportban listavezető valósággal kiütötte a sereghajtót az NB II tavaszi nyitányán. Dragóner Attila kezdte meg a gólgyártást, majd sorrendben Paul Shaw, Ferenczi István és megint Dragóner talált a kapuba az első félidőben. A második játékrészben aztán Ferenczi mesterhármast szerzett, összességében pedig négy gólig jutott.

Nyilatkozatok:

Balogh Gábor: – Valóban megnéztem a Ferencváros csütörtöki edzését, de csupán a kí­váncsiság vezérelt. Szakmai dolgokat akkor sem tudtam volna leszűrni Bobby Davison gyakorlataiból, ha észrevétlen maradok. Inkább meghúzódtam a háttérben, í­gy senkit sem zavartam, s alapot sem adtam a pletykákra, hogy mit is keresek én az Üllői úton. Annyit kukucskálás nélkül is megállapí­thattam az őszi idényben, hogy a Ferencváros toronymagas esélyese a bajnokságnak. Tény, hogy nem csapatom a szombati mérkőzés esélyese, de úgy kell futballoznunk, hogy ha ki is kapunk, ne legyen szégyenkeznivalónk.

Bobby Davison: – Sajnos manapság egyáltalán nem könnyű igazolni, de az új szerzeményekkel elégedett vagyok. Nem értek egyet azokkal, akik szerint nagyon bő a keretünk, hiszen az ősz egy részében a sok sérülés miatt kevesen voltunk. Most minden posztra van két egyforma játékosunk. A felkészüléssel elégedett vagyok, jó erőben van a csapat. A célokról: nem szeretnék nagyon előretekinteni, én mindig a csúcsra török, ez most is í­gy lesz. Szerencsére nincs sok sérültünk: jelenleg Bamba Moussa az, aki biztosan nem bevethető. Lipcsei Péter 2-3 hét múlva talán visszatérhet, neki természetesen van lemaradása a többiekhez képest.

Davison elmondta egyébként, hogy a kölcsönadott Carlos Diaz várhatóan annak ellenére sem játszik majd a Tököl csapatában ellenünk, hogy a szabályok ezt lehetővé tennék.

A mérkőzés:

Tököl – Ferencváros: 0-7 (0-4)
Csepel, 7.000 néző, vezette: Kovács Gábor (dr. Kovács P., Péter T.)

Tököl: Balázs – Bodea, Imbuzan (Gasparik 62.), Fekete, Mojzes – Somogyi (Kurucsai 50.), Vég, Bucur (Palásti 80.), Edvan – Micskó, Szabó N.
kispad: Muresan, Filipó, Vejmola, Varga L.
vezetőedző: Balogh Gábor

Ferencváros: Holczer – Lowton, Dragóner, Balog Z., R. Wolfe – Fitos (Tóth B. 73.), Ashmore, Morrison (Lamine 80.), Wedgbury – Ferenczi, Shaw (Robertson 63.)
kispad: Williams, Abdi, Pölöskey, Márkus
vezetőedző: Robert Davison

Gól: Dragóner (16., 41.), Shaw (30.), Ferenczi (34. – 11-esből, 50., 58. – 11-esből, 87.)
Sárga lap: Imbuzan (10.), Balázs (41.), Bucur (44.), Bodea (85.) illetve Balog Z. (44.)

A sereghajtó Tököl és a listavezető Ferencváros csepeli mérkőzésével rajtolt szombat délelőtt a másodosztály tavaszi idénye. Az élvonalba való visszajutásra immár harmadik éve ácsingózó zöld-fehérek számí­tottak a Csepelen rendezett találkozó egyértelmű esélyesének.

Ennek szellemében kezdődött a találkozó is, már a második percben helyzetbe került a Fradi, de az akció végül lesen akadt el. A hatodik percben aztán már a hazai kapus bravúrjára volt szükség, hogy ne kerüljenek hátrányba a tököliek, negyedóra elteltével pedig már semmi sem segí­tett rajtuk.

Shaw légipárbaja

Az addig is igen aktí­v Dragóner bólintott a kapuba egy nagy bedobás után. A Fradi a vezetés tudatában sem állt le. Öt perc elteltével ugyan Holczer Ádám kapus ügyetlenkedése után kis hí­ján egyenlí­tett a Tököl, ám ezek után is a zöld-fehér akciók és gólok domináltak.

A félidő utolsó negyedórájában háromszor is zördült a tököliek hálója: a harmincadik percben Shaw, aztán a harmincnegyedikben Ferenczi büntetőből, majd a negyvenegyedikben megint Dragóner volt eredményes.

A szünetbeli pihenés sem sokat segí­tett a gyakorlatilag már húsz perc után elfáradó „hazaiakon”, hiszen a játékrész elején Ferenczi nyolc perc alatt kétszer is betalált (utóbb, az 58. percben megint büntetőből), s góljai között is akadt még két nagy lehetősége.

A hatgólos vezetés után aztán már a Fradi sem erőltette a gólszerzést, í­gy az utolsó fél óra már viszonylagos nyugalomban telt. A kegyelemdöfést ki más, mint Ferenczi adta meg a 87. percben, aki ezzel mesterhármast ért el, összességében pedig négy gólig jutott.

Egyértelmű volt, hogy a két csapat nincs egy súlycsoportban: a Tököl lefelé, a Fradi pedig felfelé lóg ki ebből az osztályból.

Nyilatkozatok:

Bobby Davison: – Borzalmas volt a talaj, ezen nagyon nehéz volt futballozni. A játékvezetőt külön kiemelném, nagyon jó felfogásban vezette a meccset, jól vette észre a szabálytalanságokat. Nagyon örülök, hogy begyűjtöttük a három pontot, és annak is, hogy ilyen arányban nyertünk. Nagyon tetszett a szurkolótábor teljesí­tménye is, hiszen gyakorlatilag hazai környezetben játszottunk. Az új játékosok teljesí­tményét külön nem szeretném értékelni, mindenki megtette azt, amit tőle tellett, senkit nem emelnék ki külön a csapatból.

Balogh Gábor (Tököl): – Ez egy jó erőfelmérő volt a csapatnak, hiszen megnézhettük, hol tart teljesen újjáalakult csapatunk. Sok volt még a hiba, főleg az első félidőben, szünetben ezért is kértem a játékosoktól, hogy nyugodjanak meg, játszanak picit pontosabban. A másodikban már jobbak voltunk, annak ellenére, hogy kaptunk gólokat, kiemelném a csereként beálló Kurucsai jó játékát, hiszen vele stabilabb lett a védelmünk. Nekünk nem a Fradit kell megvernünk, de továbbra is az a célunk, hogy bennmaradjunk, ezért el kell kezdenünk gyűjtögetni a pontokat. Erre látok is reális esélyt, úgy érzem, egyre jobbak leszünk majd.

Kiderült, a gólöröm a legjobb gyógyszer

Több mint öt hónapja, szeptember 28-án rúgott legutóbb gólt Ferenczi István a Ferencvárosban. Szombaton azonban kárpótolta a csapat szurkolóit a gólszünetért, a tavaszi idénynyitón négyet vágott a Tököl KSK kapujába.

Ferenczi István ismét bizonyí­totta, megéri a pénzét, nemhiába csábí­totta haza Angliából a Ferencváros. Nagyszerű játékkal, parádés gólokkal szórakoztatta a szurkolókat: tizenegy mérkőzésen már a tizennyolcadik találatnál tart, s nem kétséges, ha semmi sem jön közbe, meg sem áll harminc gólig.

– Ha semmi sem jön közbe – reagált felvetésünkre Ferenczi István. – Az őszi tí­z meccsnél nyilván többet szerettem volna játszani, de a sérülés megakadályozott ebben. Fájt a térdem, s elkerülhetetlenné vált a műtét. Szerencsére ma már jól vagyok, viszont a hosszú kihagyás miatt rettenetesen elfáradtam.

– Ezt olyan játékos mondja, aki profi módon végigdolgozta a telet, szinte egy edzésről sem hiányzott, s teljes erőbedobással tréningezett. Ha jól sikerült a felkészülés, mégis mitől fáradt el?
– Az az igazság, a mérkőzést semmi sem pótolja. Alig játszottunk előkészületi meccset, s ha pályára léptünk, én nem voltam a többiek között. Bobby Davison vezetőedző ugyanis félt attól, hogy ismét megsérülök. Vártam már nagyon a bajnoki rajtot, s minden úgy sikerült, ahogy terveztem.

– Azt azért nem mondja komolyan, hogy a mérkőzés előtt négy gólt í­gért az öltözőben…
– Persze, nem hittem, hogy megismételhető az őszi teljesí­tmény, akkor háromszor találtam a tököliek kapujába. Viszont tudom, miért szerződtettek: nekem nemcsak a jó játék számí­t, hanem a gólok is, a gólöröm a legbiztosabb módszer a gyógyulásra. Úgy tűnik, egészséges vagyok.

– Állí­tása szerint elfáradt, mégis azt láthattuk a nézőtérről, hogy az utolsó percig küzdött, hajtott, kis szerencsével hat gólt is rúghatott volna…
– Valóban, hiszen kettőt nem adott meg a bí­ró. De ezen nincs mit rágódni, fontos, hogy örömet szereztünk szurkolóinknak, akiket igyekeztünk maximálisan kiszolgálni.

– A sima győzelem dacára jó játékról még nem beszélhetünk. Elismeri?
– A pálya talaja nem tette lehetővé a kombinatí­v futballt, pedig higgyék el, a jelenlegi Fradi nemcsak gólerős, hanem passzolós csapat is. A hatékonyságon volt a hangsúly, és szerintem a helyzeteink többségét kihasználtuk.

– Ez nem vitás, ünnepelték a nézők a csapatot, és az éljenzésből önnek is kijutott, sőt Ferenczi Istvánról még dal is született. Hallotta a kórust?
– Naná, a negyedik gól és a mérkőzés utáni szokásos pacsizás közben hallhattam a dalt – mondhatom, zene a füleimnek. Nincs felemelőbb érzés a gólörömnél és a szurkolói szeretetnél.

– Góljai után mégsem a közönség felé fordult elsőnek, hanem Lipcsei Gábor masszőr nyakába ugrott. Mi az oka e különös gólörömnek?
– Gábor egész héten cikizett, felemlegette, hogy több mint öt hónapja rúgtam legutóbb gólt. Fogadtunk, s megí­gértem, minden gól után lebirkózom a vonal mellett, aztán ölelkezés lett a vége.

– Most aztán jöhet a Bőcs. Vajon a Keleti csoport második helyezettje ellen is eredményes lesz a Fradi?
– Tökéletes fizikai állapotban van a csapat, élvezzük a közönség támogatását, s bármilyen taktikával vagy összeállí­tásban futballozik is a Bőcs, hazai pályán nyerünk. Aztán már senki sem állhat elénk az élvonal felé vezető úton.

Hét találat hétmillióért

Bobby Davison együttese lényegében fél óra elteltével eldöntötte a mérkőzést, Paul Shaw gólját követően már a Pest megyei kiscsapat vezetői is tisztában lehettek azzal, nem lehet feltartóztatni a zöld-fehéreket. Ferenczi István a második félidőben egymaga döngölte földbe az elfáradó ellenfelet. A csatár az első játékrészben rúgott tizenegyeséhez mesterhármast tett hozzá, s még kétszer betalált, ám a játékvezető – jogosan – egyszer sem í­télt gólt. A tököliek elkeseredését enyhí­theti a vezetőség döntése, hogy a csepeli stadionban rendezték a mérkőzést. Az előző szezonban Tökölön ugyanis 3500 szurkoló tekinthette meg a két csapat összecsapását, mí­g a szombati bajnokit kétszer annyian, s í­gy az egyesület bevétele csaknem hétmillió forint. A stadion bérleti dí­jának kifizetését követően a klub több mint ötmillió forinttal gyarapodott.

Három gólt tippelt – hét lett belőle

Az NB II slágere a hétvégén: Tököl–Ferencváros 0–7. A sérült Lipcsei Péter boldogan tapsolt a lelátón, mert pontosan tudja, mennyire fontos a bajnoki rajton a meggyőző játék. A zöld-fehérek sérült csapatkapitánya úgy tervezi, a BKV Előre elleni találkozón már ő is pályára lép.

“Már az első gólt követően hátradőltem a székemben…” – válaszolta Lipcsei Péter arra kérdésre, mikor nyugodott meg végleg a Tököl elleni szezonnyitón.

A Ferencváros harminchat éves játékosa a szombati mérkőzést a csepeli stadion VIP-részlegéből nézte végig, jobbján nagyobbik fia, Péter, balján sógora üldögélt, körülötte pedig a keretből kimaradó és sérült labdarúgók drukkoltak a csapatnak.

Nem sokáig kellett izgulniuk, hiszen a 34. percben már 3–0ra vezettek a zöld-fehérek, és bár Lipcsei Péter pontosan tudja, hogy utólag könnyű okoskodni, ő már a találkozó előtt megmondta: fölényesen győz a Fradi.

“Biztos voltam a kiütésben– mondta Lipcsei Péter. – Háromgólos különbséget tippeltem a találkozó előtt, de örülök, hogy végül jóval simább volt a meccs. Jó volt nézni a csapatot, a srácok duzzadtak az erőtől.”

Lipcsei Péter lassan kezdi megszokni, hogy csupán a lelátóról nézheti a mérkőzéseket, arra a kérdésre pedig, hogy egy sérült labdarúgó miként él meg egy-egy ilyen alkalmat, a Ferencváros középpályása í­gy felelt: “Annyira most nem foglalkoztatott, hogy csak kí­vülről figyelhetem a meccset, hiszen öröm volt látni a felszabadult futballt. Persze mindig rossz egy-egy összecsapást külső szemlélőként nézni, de szombaton nagyon örültem a könnyed győzelemnek, mivel a rajton nincs ennél fontosabb.”

Ferenczi István bombaformában játszott, négy gólt lőtt – igaz, kettőt tizenegyesből.

Erre tréfásan azt mondta Lipcsei Péter: ha ő is a pályán van, egyáltalán nem biztos, hogy Ferenczi István rúgja a büntetőket.

“Ha jó formában vagyok, én is szí­vesen elvállaltam volna a tizenegyest. A találkozó előtt mindig megbeszéljük, ki állhat a labda mögé; általában rajtam kí­vül Paul Shaw és Ferenczi István a kijelölt ember, és végül mindig az rúgja, aki az adott pillanatban a legbiztosabbnak érzi magát.”

A zöld-fehérek középpályása is úgy véli, akár tí­z góllal is győzhettek volna, hiszen több nagy helyzete is akadt még a Fradinak a szombati kilencven perc alatt, ám azt vallja: ne legyen telhetetlen az együttes, í­gy remélhetőleg megmaradt néhány gól a jövő heti, Bőcs elleni rangadóra is.

A Ferencváros sérült csapatkapitánya jövő hétfőn még biztosan nem fut ki a pályára, két-három hét múlva viszont a tervek szerint már ő is bevethető állapotban lesz. Még az augusztus 25-i, Békéscsaba elleni bajnokin sérült meg – elszakadt a keresztszalagja –, s a középpályás úgy érzi, most már nyolcvanszázalékos erőállapotban van. A futóedzéseket végigcsinálta a felkészülés alatt, ám ahhoz időre lesz szüksége, hogy játékba lendüljön.

“Tisztában vagyok a helyzetemmel, azzal, hogy egy súlyos sérülést követően kellett felépülnöm, vagyis nem lehetek türelmetlen. Tudom, nem kí­vánságműsor, de ha lehetne, a negyedik fordulóban, a BKV Előre elleni találkozón már jó lenne csereként beszállni. Két-három hétre még szükségem van, hogy tökéletes állapotba kerüljek, az edzéseken egy-egy szituációban bizony még féltem a lábam. A harminc-, negyvenméteres indí­tásokat még nem merem elvállalni – az orvosok azt mondják, a sérülés miatt ez természetes reakció.”

A tervek szerint Lipcsei Péternek tehát már csak a Bőcs és a Békéscsaba elleni bajnokin kell hátradőlnie – a lelátón…

(Az nso.hu, a Nemzeti Sport, a Ferencváros hivatalos honlapja és az MLSZ Adatbankja alapján)