A beadások mestere – Születésnapi interjú dr. Fenyvesi Mátéval

Fenyvesi Máté, a csapattársaknak Tüske, ma ünnepli 80. születésnapját. Az FTC (Bp. Kinizsi) balszélsője az Aranycsapat árnyékából nőtte ki magát, hogy a legendás időszakot követő korszak, a Baróti-féle majdnem aranycsapat nélkülözhetetlen játékosa legyen. Közben állatorvosként is dolgozott.

• A források kétféle dátumot is emlí­tenek születésnapja kapcsán, szeptember tizenkilencedikét és huszadikát. Ön mikor tartja a születésnapját?

Tizenkilencedikén. Egyébként nem tévedésből fakad az eltérés, hanem abból, hogy éjféltájt születtem, és az adminisztrálás másnapra tolódott. Ezért van, hogy egyes dokumentumokban huszadika szerepel.

• Hogyan ragasztották önre a Tüske becenevet?

Sűrű, erős hajam volt, vizesen pedig úgy állt, mint a sündisznó tüskéi. Senkei Imre edzőm mondta, ha hozzáért, hogy úgy is szúr. Ő adta a nevet.

• Kifejezetten azzal az elképzeléssel került a Fradiba, hogy ön lesz Czibor Zoltán utóda?

A Kinizsibe, mert akkor éppen úgy hí­vták az egyesületet. Húszévesen kerültem Kecskemétről a fővárosba, rögtön be is mutatkoztam a csapatban. Hogy én lettem volna Czibor utóda? Annyiban talán igen, hogy hosszú ideig kibéreltem az ő posztját.

• Igaz vagy legenda, hogy Gyetvai László taní­totta meg pontosan beadni?

Teljes mértékben igaz! Mert gyors voltam, megtoltam a labdát a védő mellett, az alapvonal előtt utol is értem, de valahogy nem tudtam pontosan beadni. Gyetvai azt tanácsolta, ha akkor már nem tudok felnézni, amikor teljes lendülettel vezetem a labdát, még előtte mérjem fel, hol állnak a belső csatárok.

• Sebes Gusztávnál mutatkozott be a válogatottban éppen a huszonegyedik születésnapján, a berni döntő utáni első meccsen, a románok ellen.

Pedig Sebes nem rajongott a Fradi-játékosokért. Velem ezt nem éreztette, rendszeresen játszottam. Viszont nem Sebestől tudtam meg, hogy játszani fogok, hanem egyik ellenfelemtől. Az MTK-val játszottunk, nekem jól ment, és másnap a jobbhátvédjük, Kovács II József mondta a Rudas fürdőben, hogy bejátszottam magam a válogatottba. Az MTK-sok törzshelye akkoriban az MLSZ-szel szemben volt, nyilván valaki elárulta neki.

• Milyen volt a hangulat a válogatottnál nem sokkal az elvesztett vébédöntő után?

Érdekes, hogy a nézők nem pártoltak el a csapattól, de Puskásék nem beszéltek róla. Valamennyiüket nyomasztotta a kudarc, néha belekaptak egy-egy elemzésbe, de látszott, nem nagyon tudják feldolgozni a történteket.

• A válogatottban azért nehezebb volt átvennie a stafétabotot az Aranycsapat balszélsőjétől, Czibortól. Sőt, a Sebest váltó Bukovi Mártonnál a forradalomig Czibor visszaszerezte a helyét, igaz, emigrálása után Bukovinái is ön lett a favorit. Nem zavarta ez a bizonytalanság?

Egyáltalán nem, mert egyrészt fiatalon nem voltam türelmetlen. Másrészt 1955-ben kezdtem az Állatorvosi Egyetemet, ahová bejártam, s néha egy-egy sérülés is megzavart.

• A labdarúgók körében akkoriban fehér hollónak számí­tott, hogy továbbtanult?

Úgy fogalmaznék, hogy az ötvenes években nem volt jellemző. De a Fradiban a csapattársaim közül Dékány Ferenc a jogi egyetemre, Kertész Tamás pedig a Műegyetemre járt.

• Baróti Lajosnál csak akkor nem játszott, ha sérült volt. Megjárt két vébét, egy Eb-t, éppen akkor volt 76. alkalommal válogatott, amikor Baróti 76. meccsén szövetségi kapitány. Ám többször nem játszott a nemzeti csapatban. Az angliai világbajnokságon már nem léphetett fel. Miért?

Hiába vittek ki, úgy tudom, a felső vezetőség kérte Barótit, ha lehet, Tichy Lajos és én ne játsszunk a vb-n, mert akkor pályára léphetünk az olimpián. Aztán sérülés miatt se Tichy, se én nem játszhattunk Mexikóban.

• Talán nem tévedek, ha azt mondom, hogy 1965 kiemelkedő éve volt. Ön is í­gy gondolja?

Érdekes, ezt í­gy nem gondolja végig az ember. Mindig jól éreztem magam, ha játszhattam.

• Az ötcsatáros szisztémában egy balszélsőtől nem gólokat vártak, inkább a gólok előkészí­tését, mégis hatvanötben az FTC-ben talán fontosabb gólokat lőtt, mint Albert.

A bilbaóiak ellen kettőt szereztem a Vásárvárosok Kupájában, ráadásul a harmadik meccsen, mert akkoriban még nem döntöttek az idegenben lőtt gólok. Ezután jött a Manchester United elleni elődöntő, szintén a harmadik mérkőzés, szerencsére szintén a Népstadionban. Sokan nem is tudják, hogy gólt szereztem, mindenki Karába Jancsi bombájára emlékszik.

• Aztán jött a Juventus a döntőben, ahol az ön fejesével lett kupagyőztes a Ferencváros. Sokan sokféleképpen beszélnek a gólról, de hogyan emlékszik mint főszereplő?

Albert Flórit végig fellökdösték, í­gy nem ért oda a labdákra. Kifigyeltem, hogy a beadások mögötte leesnek, mert a bekkek csak Flórira figyelnek. Egy ilyen alkalommal csukafejessel bedobtam magam. Szegény Albert nem is látta, hogy gól lett, pattant fel a földről, ment volna reklamálni, de Rákosi Gyuszi szólt, várjál, a Fenyő befejelte. Flóri csak annyit mondott, na akkor mehetnek kezdeni. De érdekes, hogy magamban a Várnában lőtt két gólomra gondolok a legszí­vesebben.

• Sehol sem olvastam erről…

Nem csoda, nem volt tétmeccs. Azért kedves emlék, mert ballal és jobbal is szabadrúgásból rúgtam gólt. Még itthon egy FTC-Tatabánya meccsen láttam, hogy Mátrai Sanyi készülődik, de Csabai Jóska rövid nekifutás után elnyeste a labdát a sorfal fölött, meg is lepte vele Grosics Gyulát. Na ezt másoltam le én Várnában kétszer is!

• Olyan klasszisok szereztek gólt a beadásaiból, mint Kocsis Sándor és Albert. Mi volt az összjátékuk titka?

Kocka – akivel az edzőtáborokban egy szobában aludtunk – azt kérte, í­velve adjam a labdát, hogy legyen ideje megelőzni a védőjét. Flóri éles beadásokat várt.

• Miért éppen 35 éves korában hagyta abba a játékot?

Úgy terveztem, mert a hivatásomnak szerettem volna élni, tovább már nem lehetett összeegyeztetni a futballal. 1968-ban az utolsó fordulóban három kettőre nyertünk Győrben, a harmadik gólt Albert az én beadásomból fejelte.

• A Fraditól azért nem szakadt el, mert 1999-ben ügyvezető elnök lett, a klub történetében először egykori futballistából. Hogyan értékeli azt az időszakot?

A Kisgazdapárt elnökének, Torgyán Józsefnek azt í­gértem, egy évet vállalok. Az az időszak lehetett volna sikeresebb is, annyit azért sikerült elérni, hogy a fizetések időben érkezzenek.

• Azóta elszakadt a futballtól?

Főleg televí­zión követem a meccseseket, időnként egy-egy hí­rverő meccsen beszállok az öregfiúk közé. Tí­z-tizenöt percre. Azért nyolcvanévesen már nem bí­rok nyolcvan percet.

(forrás: Thury Gábor – Nemzeti Sport, 2013. szeptember 19.)

*