Feljegyzések a fotelból – Folytattuk a pápai hagyományt
Vannak napok melyek sokkal fontosabbak a többinél. Vannak napok melyek meghatározzák a létünket, melyekre emlékezve nem csak a múltunkat értjük meg, hanem saját magunk belső énjéhez is közelebb kerülünk. Szeptember 15-e sokunk számára sokkal többet jelent annál, hogy végérvényesen beszökött az ősz”, mely nem „Szent Mihály útján suhant nesztelen”, hanem meghozva az ősz első napjait, esővel és hideggel végigsöpört az országon. A felhők azonban nem tudták eltakarni azokat a csillagokat melyek örökké fenn ragyognak és vigyázzák a lépteinket. A mai napon és holnap rájuk is emlékezünk. Albert Flóriánra, a Császárra, aki több mint egy évtizeden át kergette őrületbe a világ labdarúgásának védőit, és aki a mai napon lenne 72 éves. Holnap, meg a két világháború közötti időszak legnagyobb labdarúgójára, Sárosi György doktorra emlékezünk, aki 101 évvel ezelőtt, szeptember 16-án született. Két olyan csillag ragyog egymás mellett az égen, akik nélkül nem képzelhető el a Ferencvárosi dicsőséges múltja és talán bennünk sem égne olyan heves lánggal a Fradizmus.
Azt nem tudom, hogy a tegnap este pályára lépő játékosok mennyire voltak tisztában azzal, hogy a Pápa elleni mérkőzés nem csak a három pont megszerzéséről szól, hanem sokkal, de sokkal többről. Természetesen nem volt “kötelező” emiatt a győzelem, hiszen ilyen direkt módon nem lehet összerakni álmaink és vágyaink puzzle darabkáit. Már évek óta foglalkozom a Ferencvárosi labdarúgás történetének feldolgozásával, de nekem is csak közvetlenül a mérkőzés előtt rémlett fel, hogy vasárnap és hétfőn kikre is fogunk emlékezni. Ettől egy kicsivel idegesebben készültem az esti pápai vendégségre, mert óhatatlanul is motoszkálni kezdett bennem az a tudat, hogy jó lenne egy győzelemmel üzenni a csillagoknak, hogy igenis van még remény és ha még nagyon távolinak és néha futurisztikusnak is tűnik a dicsőséges múltunk folyatása, vannak még pislákoló lángocskák, melyek 1899 óta mutatják nekünk a követendő utat, és mely az őszi átigazolási szezon zárása után reményeink szerint egyértelműen a 29. bajnoki címünket megszerzését jelenti.
Ahhoz viszont a Pápa elleni meccset meg kellett nyernünk, függetlenül attól, hogy ezzel a két legendás játékosunknak is örömet szereztünk a csillagok között. A mérkőzés előtt nehéz lett volna egyetlen olyan érvet felsorakoztatni mely a hazaiak mellett szólt. Ha csak a két csapat múltját és az egymás elleni eredményeit nézzük, akkor alapból egy többgólos Fradi győzelem volt a levegőben. Eddig hat alkalommal vendégeskedtünk Pápán, ahonnan mindig három ponttal és sok góllal tértünk haza.
A három pont a hetedik meccsen is meg lett, a hármas gólátlagot nem hoztuk ugyan, de mivel Böde Dani már az első percben lekopírozta az észtek elleni gólját, simán kijelenthetjük, hogy egy percig sem forgott veszélyben a győzelmünk. Azt persze nem tagadom, hogy a gyors gól után (még a söröm felbontására sem maradt időm) hasonló folytatást vártam. Nem voltam türelmetlen, nem kellett csapkodnom a fotelem karfáját, szerkesztőtársaimmal is nyugodtan beszélgethettem, igaz figyeltem Karcsi reakcióit, hiszen a technika ördöge most neki kedvezett és kb. 4-6 másodperccel hamarabb kapta a képet mint én. Most persze poénkodhatnék azzal, hogy nekem ide vidékre még a kép is később ér le, de volt már fordítva is (amikor az M1 adja a meccset).
Szerencsére nem csak Karcsi nyugodtsága költözött belém (még a kezdés elején közölte, hogy simán nyerünk), de a csapat is magabiztosan játszott. Nem vittük túlzásba, ez tény, de ilyenkor szokták mondani az örök érvényű szakmai bölcseletet, hogy csak annyit adtunk ki magunkból, amennyire éppenséggel szükség volt a magabiztos győzelemhez. Ezzel meg le is lehetne zárni a témát, be kell írni a három pontot, elégedetten hátra kell dőlni és jóérzéssel ránézni a tabellára. Hét meccsből öt győzelem, egy picivel több mint 70%-s teljesítmény – nem rossz kezdés.
Még sem teszem, mert bár a győzelmet nem szabad és nem is kell megmagyarázni, de mivel a három pont ellenére maradt bennem hiányérzet (telhetetlenség?), néhány apróságot feljegyzek a noteszembe. Moniz mester is jegyzetelt a meccs alatt, gondolom ő is felfedezett olyan apró hiányosságokat melyeket a derbiig ki kell javítani. Bár első olvasatban az összeállítás nagyon tetszett, de mint a szélső játék lelkes híve, hiányoltam a partvonal “lovagjait”, főleg úgy, hogy olyanok ültek a kispadon mint Jovanovics, Bönig, Somalia és Valpoort. Persze most elégedetten csaphatnám össze a tenyerem, hiszen régen volt ilyen erős kispadunk, de mivel úgy gondoltam, hogy a Pápa zártan fog védekezni, így annak feltöréséhez a szélsőjáték nélkülözhetetlen.
Arra már nem kapunk választ, hogy mi lett volna ha Böde Dani nem köszön be egyből az elején, de a gyors gól egyből átírta a hazaik taktikáját. Meg kellett próbálni támadni és mivel ez a fajta harcmodor mindig is feküdt a Fradinak, aránylag élvezetes első félidőt láthattunk. Próbálkoztak a hazaiak, de igazi gólveszélyt nem jelentettek. Besic mindenhol feltűnt, szerelt, keresztezett, irányított. Ami nem csak azt bizonyította, hogy továbbra is jó formában van, hanem azt is, hogy hátul még vannak zavarok. Tudom, idő kell ahhoz, hogy megszokják egymást, de mivel a hazai támadók nem nagyon erőltették meg magukat, így aránylag simán hoztuk le az első félidőt.
A második félidő ugyanúgy kezdődött mint az első – Fradi góllal. Jenner ívelt be pazarul, melyre Holman robbant be, szintén pazarul. Csupa felsőfok, de a második gólunkat a csillagok is megtapsolták, mert az tényleg a régi szép időket idézte. Innentől már tényleg csak játszadozás folyt a pályán, bár a hazaiak minden elkövettek a szépítés érdekében (volt is egy-két helyzetük), de Diallo is kihagyott két ziccert és Böde is növelhette volna az előnyünket. A hazai mester végső elkeseredésében még a kissé túlsúlyos (és akkor finoman fogalmaztam) Keneseit is beküldte, akinek érkezésével végképp fajsúlytalanná vált a Pápa támadójátéka.
A vége 2:0, mely lehetett volna több is – ha sokkal erőteljesebben és harcosabban játszunk, de tegnap este ennyi is bőven elég volt a három pont megszerzéséhez, mellyel továbbra is ott vagyunk a dobogón. Ott is kell maradni, sőt, annak a tetejére akarunk jutni!
Jövő vasárnap derbi, egy újabb lépés a céljaink felé. A csillagok meg vigyázzák a lépteinket. Ma Albert Flóriánra emlékezünk, holnap Sárosi Györgyre.
Legyünk büszkék arra, hogy ilyen csillagok ragyogják be a zöld-fehér lépteinket.
12 hozzászólás a(z) Feljegyzések a fotelból – Folytattuk a pápai hagyományt bejegyzéshez
Vélemény, hozzászólás?
Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .
csatlakozom balinquhoz! Derbi, amin NYERNI KELL!!!! És 2015-ben a 30.-at szeretném ünnepelni!!! Annyival vagyunk előrébb a többi csapatnál -- lelkiekben! -- hogy Nálunk a Mester is, a legtöbb idegenlégiós is tudja, hogy mit jelent a Lilák ellen játszani! Ez A mérkőzés Magyarországon! A Loki, Vidi, Újpest, Honvéd stb. megélhetési légiósainak minden meccs csak egy “munkahelyen megjelenés”, a mieink, különösen Jenner, Besic, Somalia pedig tudják, hogy ez a világ legnagyobb rangadói közé tartozik!!! Most NAGYON meg kell verni a Lilákat! Lilára! Semmi bajom nincs velük, régi, dicső, nemes ellenfelek, sokszor elmondtam már, ha ők meg az MTK nincsenek, mi sem vagyunk azok, akik… De most ERŐT kell demonstrálni az egész NB I felé! Téltől pedig Ricardo Mesternek minden kísérletezés nélkül ki kell alakítania azt a csapatot, amelyik bejut a BL-be! Elnézést már, ha korábban egy Bate Boriszovnak, vagy idén egy Austriának sikerült, nekünk miért ne sikerülhetne? Onnantól egy okos, nem megszédülő klubvezetés, egy jó szakmai stáb … és évekre konzerválhatnánk a helyünket ott, ahol VAN A HELYÜNK!
Lacikám, már magkaptad a választ. Józsi nem játszott tavaly a Kaposvár elleni 2:2-őn is idén a Sopron elleni 2:-en. Mindkét meccsen pocsék és elképzelés nélküli volt a csapatjáték. Józsi az, akit csak akkor lehet észrevenni, ha hiányzik a csapatból. Jelenleg szerintem fontos pont a csapatban.
Hogy aztán Buzsáky majd helyettesíti-e, azt véleményem szerint még Moniz sem tudja.
Érdekes ez a Józsi kérdés. Magam sem tudom eldönteni, hogy mennyire hasznos a játéka. Érdekes, hogy a meccs után Böde Dani azt mondta, hogy Józsi kiesése után esett össze a játékunkon.
Vagy “kedveskedni” akart a kapitánynak, vagy tényleg így is van?
Az tény, hogy a középpályán mindig megtalálható és ha megkapja a labdát, szinte hibátlanul is passzol…de csak oldalra vagy hátra. Tőle még nem láttam előretörést, de egy kemény összecsapást sem. Kivétel a mostani, de ott is inkább ő rúgott bele a pápai játékos lábába.
Igazi választ csak akkor fogunk kapni, ha nélküle játsszunk le a meccset…de lesz olyan?
Nagy boldogsággal “készültem” a meccsre!
Tudtam,hogy a derbit már magyar földön fogom látni,mivel a légiós életem egy picit szüneteltetve lesz hosszú szabadság miatt.Még el sem helyezkedtem a lap-top-om előtt és már vezettünk!!!Hát sokkal jobb érzés volt,mint a románok ellen…!Jó volt látni,hogy a csapat kezd összeállni, igaz 1-2 apróbb hibát vétett majd mindenki,de olyan érzésem volt,mint az Mtk ellen,hogy biztos kezekben/lábakban van meccs.
Bízom én is ,hogy Buzsáky vagy bárki már leváltja Józsit.Persze játszhat ő is ha, sok a sérült ill. eltíltott,de valalki árúlja már el,miért csapatkapitány,mit lát benne Moniz???Ahogy én látom “fél” a laddától és a társaktól is.Persze remélem nem sérült meg nagyon a hétvégén, azt nem akarnám,de hátráltatja ezt a csapatot.
A hétvégén rangadó,nyerni kell!!!
Remélem végre mi is egy kiütésés győzelmet aratunk!!!
Pont a lilák ellen!!!!
Hajrá Fradi!!!
Tisztelt Tempó FRADI !
Szeretném az új játékosokkal megrajzolni a Fradi Posztert . Ki tudna fényképekkel segiten? Lehetőség volna-e rá, hogy az egyik edzésen lefényképezzem az egész csapatot ?
T. Dluhopolszky Úr,
A fotózásban nem tudunk segíteni, de itt elérhetőek és tovább nagyíthatóak (már ha az elég) a játékosok fotói:
http://www.fradi.hu/hu/labdarugas/nb-i/jatekosok/r/28
Alakul a csapat, biztos győzelem volt. Az igazi értékmérő azonban majd a derbi lesz!
Szerintem megint Besic volt a mezőny legjobbja, annak ellenére, hogy a hét közben betegeskedett. Kedvenc sportlapom csak hatos (6) osztályzatot adott neki, annyit, mint az ellenfél öt játékosának, vagy a csapatunkból pl. Józsinak. Ők a szakértők!
Hogy Imre bácsitól se kapjak leszúrást, elismerem, hogy Kassai ezúttal hírnevéhez méltóan vezetett egy Fradi meccset!
Hajrá Fradi!
Alakulgatunk, de a derbin nagyon kell a figyelem, a fegyelem , a szív és a tűz!
A védelem összetétele az elősöprögető Gersonnal együtt már tetszik, különösen Besic remek.
A középpályán októbertől a Buzsáky, Holman, Leo hármasból egy kispados lehet várhatóan -- kellemes gond… Elől Diallo volt és lesz is jobb -- tán épp a lilák ellen- Dani pedig hozza magát. Jenner halványabb volt, de ha minden meccsen “csak” 2 gólpasszal jelentkezik, az nem gond:)
Imre Bátyám,
Hogy is mondta Hugo Meisl?
“A magyarok győzelem után lakodalmat ülnek, vereség után pedig temetnek.”
És mi változott 90 év alatt?
Uraim!
Újabban divatba jött a pesszimista, hitetlenkedő károgás, de nagyon. Ez a magatartás méltatlan egy Fradi-szurkolóhoz. Úgy viselkednek nem kevesen, mintha egy csapat felépítéséhez nem kellene idő. Hiszen vannak játékosok, akik nemrég érkeztek meg.
Magyar viszonylatban feltűnően gyorsan játszottunk, ehhez viszont egy összeszokott csapat kell… Nekem feltűnt az is, hogy az összeszokatlan védelmünk milyen jól oldotta meg a feladatát, kisegítve éppen azt, akinél probléma volt.
Egyébként: A Mészáros-féle Fradi 1962 őszén a 7. forduló után egy győzelemmel, három döntetlennel, három vereséggel és negatív gólkülönbséggel szerénykedett valahol a táblázat hátsó részében. Pedig Dodó az általa ismert anyagból dolgozhatott. Mostmeg pedig „mintha” dobogós helyen állnánk…
Teli vagyunk légiósokkal, de egyelőre Besic mellett 3 magyar viszi a hátán a csapatot -- Jova (bár tegnap volt egy hajmeresztő mozdulata), Böde és Holman. Tegnap hozzájuk még felnőtt többé-kevésbé Adams, aki sokszor segített be Besic-nek, valamint Gyömbér -- még egy magyar. A többiek elég haloványan játszottak, főleg Diallo volt feltűnően falábú, nem hinném, hogy ő lenne a hosszútávú megoldás ékposztra.
Józsi továbbra is mintha pályán sem lenne (remélem Buzsáky készül), Gerson-nak volt egy pár jó megmozdulása, de eléggé színtelen, Mateos kb. semmit nem mutatott, bár neki első meccse volt, szóval türelmes vagyok.
Jenner csodás gólpasszt adott Dávidnak (a fejes zseniális volt), azon kívül viszont rengeteg labdát eladott.
Van egy olyan érzésem, hogy Moniz már az Újpest ellen cserélt, lehozta Holman-t és Besic-et, nehogy megsérüljenek, mert a derbin rájuk nagy szükség lesz.
Az eredmény rendben van, nem baj, hogy nem adtunk ki mindent magunkból, de ez a csapat még messze van a bajnokesélyességtől.
Hajrá Moniz, hajrá Fradi!
Az rendben van, hogy hoztuk a kötelezőt, de a játék még mindig nem volt tökéletes. Arra meg mindig számolnunk kell,hogy az ellenfelek a Fradit akarják elkapni. Visszatérve a meccsre úgy látom, a mester megtalálta a védelmet. Voltak hibák, néha nem figyeltek egymásra, néha nem helyezkedtek jól,de ez természetes egy össze nem szokott védelemnél. Nekem feltűnt Gerson hatékony szűrése! Buzsákyval remek párost fognak alkotni és akkor Józsi kispados lesz. Elől a Böde-Diallo párosnak is szoknia kell egymást. Végre Jenner is jobban játszott, meg is látszott a támadások hatékonyságában. Hiányoltam Valportot, szerintem kell az ő lendülete elől. Aztán ott van Somalia is és rövidesen visszatér Leonardo.
Legközelebb a csatárosorról is lehet majd írni, hogy vajon miként rakja majd össze Moniz! Az tök jópofa volt ahogy Ricardo megszólalt magyarul! Ennek tényleg üzenet értéke van.
Jövő héten derbi, ott aztán nyerni kell! Hajrá Fiúk, irány a 29!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!