Fradi-fiúk Ausztráliában

Egy csodálatos, érdekes új világ nyí­lt meg szemünk előtt. A sejtelmes Távol-Kelet (vagy Távol-Nyugat?) eddig nálunk eléggé csak leí­rásokra, lexikonokra támaszkodó részét, Ausztráliát látogatta meg a Ferencváros labdarúgó-csapata.

A magyar sportolók Európa minden országában jártak, de nem volt a világnak olyan része Amerikától Ázsiáig és Afrikáig, ahol az utóbbi időben meg ne jelentek volna, hogy hí­rt adjanak egy kis nép tehetségéről.

Elsősorban talán távolsága miatt azonban egy világrész sokáig kimaradt az utazási tervekből. Ausztráliáról, annak kultúrájáról, de főként sportjáról csak az í­rásos anyagokból, a hí­rügynökségek szalagjairól merí­tettünk valamelyest. Ez az erőtől, duzzadó, fiatal földrész sokáig csak mini valami távoli, ködbe vesző elképzelés élt az emberek tudatában, mint a nyugalom és a korlátlan érvényesülési lehetőség paradicsoma.

Először 1955-ben kerültünk kézzelfogható közelségbe az elképzeléssel. Világhí­rű közép- és hosszútávfutóink keltek át az óceánon és tettek látogatást Ausztráliában. Alig egy év múlva olimpiai csapatunk töltött el közel egy hónapot az új földrészen, most pedig úttörőként az első magyar labdarúgó-csapat, a Ferencváros vállalkozott a minden idők legnagyobb távolságú labdarúgó-túrájára, arra, hogy bemutatót tartson a labdarúgás egy szűz területén a kulturált európai, közelebbről az évek során világhí­rűvé vált magyar labdarúgásból.

És hogy ez sikerült-e vagy sem, azt később az olvasó maga döntse el. Ez azonban csak egyik része a dolognak!

Nagyon sovány lenne a tarisznyánk, ha megelégednénk a puszta sporteredményekkel. Ezek is fontosak, hiszen az egyszerű ember sokszor ezeken méri le egy ország életét, sportjának szí­nvonalát. Mi azonban ennél többet szerettünk volna elérni. Magatartásunkkal, megjelenésünkkel a magyar népet akartuk megismertetni, de ugyaní­gy mi magunk is egy eléggé ismeretlen világrész, ország életének, népének, szokásainak a megfigyelését tűztük ki célul, sportterveink mellett.

Mi úgy érezzük, hogy gazdagon jöttünk haza. Úgy érezzük, hogy jól képviseltük hazánk szí­neit mind a gyepen, mind pedig azon kí­vül: az utcán, a fogadótermekben, a rádióban vagy a televí­zióban és mindenütt, ahol csak találkozhattunk az ausztrál emberekkel. Úgy érezzük, hogy mi is sokat tanultunk. Szemléltető képet kaptunk az ausztrál történelemből, földrajzból és sok minden másból, amelynek megismerését mások számára is hozzáférhetővé szeretnénk tenni.

Ezt a célt szolgálja ez a kis munka, amely — ha olykor könnyedebb formában is —, de igyekszik közelebbről megismertetni — az eddig „Ismeretlent?.

Jó szórakozást és tanulást kí­ván

A SZERZŐ: Csanádi Árpád