A Fradi naptára, június 5.
Évfordulók:
46 éve született Andai Máriusz
77 éve hunyt el Gabrovitz Emil
93 éve született Gulyás Géza
33 éve hunyt el Magda István Béla
38 éve hunyt el Ónody I. Andor
30 éve született Princebell, Addico
29 éve született Traoré, Adama
Gulyás Géza életében az 1953-as év nagy változást hozott az életébe. Hívták és jött az Üllői útra. Mint az újpestiek első számú kapusa…Zöld-fehérben 206 alkalommal védte a kapunkat. Gulyás egyébként az első ferencvárosi kapus, aki a Népstadionban védett (1953. augusztus 30. Bp. V. Lobogó – Bp. Kinizsi 2-0) és még arról is nevezetes, hogy az elsők között volt, aki akkoriban napsütésben sapkát tett a fejére… És ezt a fejet 1959-ben szomorúan lehajtani látták, ugyanis elküldték a Fradiból. Ezután a Láng csapatában még öt évig védett…Egy nap azonban váratlan dolog történt. Megint megkeresték egykori csapatától, a Ferencvárostól. Azt mondták: jöjjön vissza védeni az első csapatba! 1971 nyarán aztán végleg elbúcsúzott. Na, nem csak úgy egyszerűen. Az utolsó mérkőzésen az FTC a Dunaújvárost fogadta a Népstadionban. A mérkőzés elég sivár játékot hozott, az utolsó percek azonban felejthetetlenek voltak. A mérkőzés legszebb jelenete a 88. percben volt, amikor a közönség hatalmas tapssal fogadta a pályára lépő, búcsúzó Gulyás Gézát. A 90. percben a kapura törő Branikovitsot a dunaújvárosi védők felvágták a 16-oson belül. A közönség azt követelte, hogy a büntetőt Gulyás Géza rúgja. – Berúgtam. Könnyeztünk mindannyian.
Mérkőzéseink ezen a napon:
1910. FTC – Törekvés 3:1, Edzőmérkőzés
1911. FTC – Blackburn Rovers 1:8, nemzetközi barátságos
1921. Békéscsabai Előre – FTC 0:1, Edzőmérkőzés
1922. vegyes FTC, MTK – Aberdeen 0-2, nemzetközi barátságos
1927. Sabaria – Ferencváros 1-2, Pünkösdi torna
1929. Ferencváros – III. ker. FC 2-1, NB1
1932. Hungária – Ferencváros 1-1, MK döntő
1933. Jugoszlavija – Ferencváros 2-4, Jubileumi mérkőzés
1934. Oslo válogatott – vegyes Ferencváros, Hungária 1-2, nemzetközi barátságos
1938. Makó – Ferencváros 2:8, Edzőmérkőzés
1947. Győri ETO – Ferencváros 3-0, NB1
1949. MTK – Ferencváros 2-5, Népszava serleg
1955. Bp. Dózsa – Bp. Kinizsi 4:0, NB1
1963. Dinamo Zagreb – Ferencváros 2:1, VVK Elődöntő
1968. Ferencváros – Haladás 2:1, NB1
1969. Ferencváros – Nagykőrösi Kinizsi 10:1, Edzőmérkőzés
1976. Ferencváros – Csepel 2:1, NB1
1988. Ferencváros – MTK-VM 2-0, NB1
1993. Vác – Ferencváros 1-3, NB1
1996. Ferencváros – ZTE 1-1, NB1
Összes díjmérkőzés: 16 mérkőzés, 9 győzelem, 2 döntetlen, 5 vereség, 28-31 gólkülönbség
Ezen a napon játszotta utolsó díjmérkőzését a csapatunkban:
1988. Zsiborás Gábor
1996. Kecskés Zoltán
Ezen a napon játszotta első válogatott mérkőzését az FTC csapatából:
2015. Varga Roland
2017. Kleinheisler László
Ezen a napon játszotta utolsó válogatott mérkőzését az FTC csapatából:
1938. Háda József
1966. Fenyvesi Máté dr.
“A kedd esti zivataros esők alaposan megviselték a pálya talaját. Hatalmas, sötét foltok jelezték, hogy rengeteg víz hullott alá. Ezeket a fekete foltokat rögtön elnevezte a közönség rokitnói mocsaraknak, csak azt nem tudta, hogy melyik csapat lendülete fullad majd el bennük. A Ferencváros felemelt karral, éljenezve, huj, huj hajrázva üdvözölte a két tribünt, a B) tribün pedig most is eldörögre szokásos háromszoros éljenét, mikor a labda megmozdult a középről. A III.kerület FC együttese úgy kezdte a játékot, mint akinek nincs veszteni valója: bátor, gyors, lelkes, mindenképpen veszélyes volt. Nem kímélte azonban a 11 játékos sem önmagát, sem az ellenfelet. Ez volt alapja annak, hogy nagyon keménnyé fajult a játék, amit a tehetetlen, teljesen gyenge bíró nem tudott megakadályozni. A Ferencváros éppen ellenkezője volt ellenfelének. Tartózkodó volt, erejére nagyon vigyázott és nem akarta semmiképpen sem átvenni a nagy tempót. A győzelmet megérdemelte a Ferencváros, mert sokkal többet támadott, de meglepően friss volt az ellenfele is.” (1929 – III. ker. FC)
“A kupadöntő döntetlenjében, amely új mérkőzés lejátszását teszi szükségessé, valami igazság nyilatkozik meg. Az igazság ugyan nem szokott a futballban diadalmaskodni, most mégis úgy érezzük, hogy a mai mérkőzés után nagy igazságtalanság lenne akár az egyik, akár a másik csapat betűi mellé odaírni a kitüntető jelzőt: A Magyar Kupa 1931-32 évi győztese. Mert ha győztes lenne is ennek a mérkőzésnek, a győztes sem szolgált volna rá a mai játékával arra, hogy a címet viselje. Szebb, jobb, mindenekfelett pedig sportszerűbb játékot vártunk a kupadöntőn, mint amit láthattunk s úgy érezzük, hogy a kupagyőztes címét is szebb, jobb, mindenekfelett pedig sportszerűbb játékkal kell kiérdemelni. Ezért állítjuk, hogy valami igazság nyilvánul meg abban, hogy a mai játék után nincs kupagyőztes. A Ferencváros messze maradt igazi formájától s a Hungária gólképtelensége mentette csak meg a vereségtől.” (1932 – MTK)
“Teljes elismerést vívott ki jó játékával a Ferencváros” (1933 – Jugoslavija)
“A kék-zöld vegyes-csapat legyőzte Oslo válogatottjait” (1934 – Oslo válogatott)
“A Ferencváros lanyhán kezdett, s az MTK váratlan vezetésre tett szert. Deák egyenlítő gólja után szárnyakat kaptak a zöld-fehérek és szebbnél szebb támadásokat vezettek. A zöld-fehérek a második félidőben egyre nagyobb fölénybe kerültek, az MTK csak lefutásokkal veszélyeztetett. A ferencvárosi védelmet nem tették igazán komolyan próbára. Szünet után még nagyobbá vált a zöld-fehérek fölénye, az MTK sokszor hét emberrel védekezett. A Ferencváros győzelme ebben az arányban is megérdemelt, az MTK nagyszerű kezdés után fokozatosan ellanyhult. A Ferencvárosban a hátvédsor legjobbja Rudas, végig hibátlanul, válogatott formában játszott. Lakat kitűnően szerelt, Kéri végig egyenletesen, jól játszott. Deák két gólja nagyszerű csatárteljesítmény volt. Mészáros jó volt összekötőben, Czibor a várakozásnak megfelelően teljesített.” (1949 – MTK)
“Zágrábban a VVK döntőbejutásért játszott a labdarúgócsapat. A Népstadionbeli balszerencsés 0:1 után, nagy lehetőséget szalasztott el a csapat. A zágrábi mérkőzésen ugyanis 1:0-s FTC vezetés után csatáraink két alkalommal az ötösről hibáztak … És milyen a kapussors? A sorozatban kiválóan védő Aczél az egyik gólt 40 m-es „lövésből” kapta! Minden hiba ellenére, szép teljesítmény volt a Ferencvárostól, hogy 32 csapat közül bejutott a legjobb 4 közé.” (1963 – Dinamo Zagreb)
“A Szombathely alaposan megszervezte a védelmét. Gyarmati ügyelt Albertre, Halmosi Vargára, Szántai Branikovitsot tartotta szemmel, mögöttük pedig ott volt a biztosító hátvéd szerepkörében Homolya. Ez a védekezés hatásosnak bizonyult hosszú időn át, mert a ferencvárosiak mindent középen erőltettek. 1:0 után a vendégek már bátrabban támadtak és az egyenlítés is sikerült. A hajrában a Ferencváros felülkerekedett, ismét sok helyzete akadt, de ezek közül mindössze egyet használtak ki Albert révén. A Ferencváros mérsékelt játékkal is győzni tudott az igen lelkes és hosszú időn át jól védekező szombathelyiekkel szemben.” (1968 – Haladás)
“A Ferencváros a vártnál kisebb arányban és nehezebben nyert az alsóházban tanyázó Csepel ellen, mint ahogyan azt sokan várták. A zöld-fehérek szinte végig nagy fölényben voltak, sokat birtokolták a labdát, rengeteget támadtak, de sok volt az oldaladogatás, mire odaértek a csepeli kapuig a betömörülő védelem meg tudta akadályozni, hogy a kapuba találjanak. Az első játékrészben csak egy alkalommal sikerült gólt szerezni és a fordulás után is éppen akkor, amikor a hazaiak támadása a széleken bontakozott ki. Az FTC-ből hiányzott az a fiatalos lelkesedés, a fűz, amely ősszel az első helyéhez segítette a csapatot.” (1976 – Csepel)
“A tempós, de így sem igazán látványos első 45 percben Gáspár és Zsiborás közül előbbinek lényegesen több dolga akadt, mégpedig előbb Dukon lövésénél, aztán Fischer lövés-értékű fejesénél. Egyszer Gáspár sem tudott tisztázni, de akkor a játékvezető érvénytelenítette Fischer találatát, mert hogy a Ferencváros csatára úgy ment el a jobb oldalon, hogy közben ravasz módon nem hagyta megindulni ellenfelét, Farkast…Szünet után a mérkőzés egyik legjobbja, Keller beadása a felső lécen csattant. A mind gyakoribb és egyre veszélyesebb ferencvárosi rohamok a második félidő derekán megtörték az MTK VM ellenállását. Előbb, a 65. percben Dzurják mesteri beadása után Fischer becsúszva lőtt a kapuba, aztán négy perccel később – az MTK VM elhibázta a lestaktikát – Bánki indítása után ismét ő volt eredményes (2:0)…Albert Flórián: – Amit a csapat az utolsó hat mérkőzésen produkált, az csodálatos. Tizenegy pontot gyűjtöttünk, s azt hiszem, ez mindennél többet mond, ezért valamennyi játékosnak csak szívből gratulálni tudok…Rákosi Gyula: – Amikor átvettük a gárdát, tudtuk, hogy sok van a csapatban és örömünkre az utóbbi időszak bizonyította, hogy ez így is van. Ez a pillanatnyi állapot az 5. helyhez elegendő, amely az adott szituációban dicsérhető.” (1988 – MTK-VM)
“Ritkán tapasztalható hatalmas rendőri készültség várta a fővárosból érkező ferencvárosi szurkolókat. Kommandósok, lovasrendőrök egész sora lepte el a környéket. Szerencsére semmiféle komolyabb rendzavarás nem történt. Az év rangadóján nézőcsúcs született Vácott. Amennyiben a hazaiak ezt a találkozót megnyerték volna, már csak egy hajszál választotta volna el őket eddigi legnagyobb sikerüktől, az aranyéremtől. Ám a Ferencváros közbeszólt, alaposan meglepte a honi bajnokság első számu esélyesét. Minden csapatrészében felülmulta a zöld-fehér együttes a hazaiakat. A 19. percben Wukovics ügyesen tört át a védőkön, és a kapu bal oldalába helyezett (0:1). Ez a találat egyértelműen görcsössé tette a hazaiak játékát. Noha a váciak is támadtak, nyomultak rendre előre, de a fővárosiak védelme minden próbálkozásukat könnyűszerrel leszerelte. A félidő hajrájában Gregor Koszta lába között lőtt gólt (0:2). A második játékrészben tovább gyengélkedtek a váciak. Az 57. percben Simon kiugrott, okos góljával megadta a kegyelemdöfést (0:3).” (1993 – Vác FC)
“Fiesztára vágytak a ferencvárosi szurkolók, ehelyett 90 percen keresztül joggal bosszankodhattak kedvenceik igen gyatra teljesítménye miatt. A második félidőben a ZTE – tíz emberrel is – bebiztosíthatta volna győzelmét.” (1996 – ZTE)
“Fölényes magyar győzelem” (1921 – Németország)
Ott voltam én is azon a ’88-as örökrangadón, tényleg felejthetetlen hangulat volt az után a tavaszi szezon után, a nézőtéren el is hangzott, hogy ez a csapat bajnok lesz jövőre (nem lett, de a második hely és a bajnok Honvéd ellen elvesztett kupadöntő egyrészt a 6 év utáni újbóli érmet, másrészt a kupaindulást jelentette, majd egy bronz és újabb ezüst után ’92-re jött az arany). A ’93-as, Simi-gólos Vác-meccs is megvan, nem vidám aktualitás, tévében néztem, majd színházba mentem utána, és éjfélre arra jöttem haza, hogy a szomszédunkban lakó idős nagynéni -- apám keresztanyja, nagyanyám bátyjának felesége -- délután kiült az udvarra a kedvenc fonott székébe és csendesen örökre elaludt benne.
http://www.nemzetisport.hu/sportnaptar/a-nagyasszony-utolso-grand-slam-sikere-2031354/
Az 1988-as Üllői úti örökrangadó, szezozáró volt 26 000 néző előtt. Az ősszel még botladozó, majd a tavaszra megtátosodó és végül 5. helyre befutó Fischeréket úgy ünnepelte a lelátó népe legalábbis bajnoki címet szereztek volna. Ellepték a szurkolók a pályát, hogy mezeket, ereklyéket szerezzenek maguknak! Éppen akkoriban érettségiző bohém srácként jómagam is köztük voltam és a nagy, önfeledt ünneplés közepette észre sem vettem, hogy elvesztettem a személyimet, amit akkor azért még nem kezelt olyan elnézően a rendőrség mint manapság! Szerencsére volt egy becsületes megtaláló aki visszajuttatta, így végül nem lett a dologból nagyobb baj!
Ezek után azt hiszem már senki számára sem meglepetés, hogy az 1993-as váci 3-1-es győzelmünk során is a helyszínen -- jó tizenötezred magammal -- láttam szegény Simon Tibi mintegy 20 méterről a váci kapuba “kocogtatott” gólját! Istenem, Ő sincs már közöttünk -- immáron nyolc hosszú éve!
Tibikém! Odafentről szoríts az új kezdethez a Prukner Laci féle gárdának!