A képek mesélni is tudnak
Amikor 1826-ban, Joseph Nicephore Niepce 8 órás expozícióval elkészítette a világ első sikeres és maradandó fotóját, valószínűleg nem gondolta, milyen örök emléket hagyott az utókorra. Az ember, amikor fényképezik, az a vágy hajtja, hogy kimetsszen egy szeletet a világból, amelyet ő lát, hogy megosszon velünk valamit képein keresztül saját magából is. Az elkészült kép általában nem csak egy alkotás, vagy egy elképzelt álom, hanem maga a valóság. A képeknek lelkük van, és mint a tükrök mutatnak vissza alkotójukra, örömeire, érzéseire. Az emberen keresztül meg utal a korra, és megpróbálja megértetni a jövővel, hogy honnan is jöttünk és merre tartunk.
A képek mesélni is tudnak. Ha nem csak nézni akarjuk őket, hanem meg is látjuk bennük azt, amit üzennek nekünk, sokkal közelebb kerülhetünk a múltunk megértéséhez. Erre a fotósok által már régen mondott igazságra tegnap jöttem rá. Úgy robbant belém a felismerés, hogy ezek után, ha egy képet a kezembe veszek, biztos, hogy más szemmel fogom nézni. A visszajelzésekből eddig is tudtuk, hogy sok olyan olvasónk van, akik határainkon kívül élnek. Vannak köztük olyanok, akik véletlenül, a „guglin” keresztül találtak adatokat édesapjukról, nagyapjukról a honlapunkon és azután vették fel a kapcsolatot szerkesztőségünkkel.
Frank Mike-Mayer, Mike István fia is így találta meg édesapja adatlapját a honlapunkon. Levelet írt, melyben örömét fejezte ki, hogy nincs elfelejtve édesapja emléke, mi meg kapva az alkalmon, arra kértük, ha a családi albumban vannak olyan képek, melyeket megosztana a Ferencváros múltját böngésző olvasókkal, azt örömmel vennénk.
A képek megérkeztek. A csapatkép valahonnan ismerősnek tűnt, de a másik, ahol Mike István látható (talán éppen azt a pillanatot megörökítve mikor gólt szerez 1947. július 21-én a Veracruz válogatott ellen), az percekig rabul ejtett. Ennek a képnek a különlegessége éppen a pillanat varázsába rejlik, a tökéletesen kivitelezett mozdulatban, amikor felemelkedve a földről, testének minden porcikájával a lövésre koncentrál. Sokáig csak a mozdulat tökéletessége ragadott meg, de egy idő után észrevettem a mexikói hátvéd kezét, mellyel Mike nadrágját próbálja ráncigálni annak érdekében, hogy megakadályozza a lövésben. Elnézve Mike István testi erejét, ez bizony elég lehetetlen vállalkozásnak tűnhetett. Nagyszerű felvétel, a kapura lövés tökéletes mozdulatát adja vissza, amit a jelenben is lehetne követendő példaként bemutatni.
Az első kép felfedezett apróságai után, a technika csodálatos vívmányait kihasználva, szerkesztőtársaimmal közösen (Skype-n keresztül), kezdtük el beszélgetni a csapatképről, melyhez hasonló példány eddig is a több ezer képet tartalmazó „mappában” lapult, de eddig elsikkantunk felette.
Ahogy nézegettük a képet és találgattuk, hogy ki-kicsoda (nem is volt könnyű, mivel azokból az évekből nagyon kevés jó minőségű fotó maradt hátra), feltűnt a játékosok kiváló testi felépítése. Henni, Rudas, Mike, Kéri, Csikós – mindannyian remek fizikai adottsággal rendelkeztek. Még rajtuk is túltesz két játékos. Kispéter úgy tornyosul az álló sorban, mint az Eiffel-torony Párizsban! Nem véletlenül tartották beton kemény és szikár védőnek, ilyen adottságokkal kevés csatár maradt „szárazon” mellette. Egyet kivéve, de ők nem játszottak egymás ellen. Sárosiról van szó, aki még guggolva is „óriásnak” látszik. Persze Sárosi Györgynek nem csak a termete volt félelmetes, de lövőereje és a fejjátéka is.
A játékosok kiváló fizikai adottságain túl, más különlegességeket is „rejt” a fotó. Akik figyelmesen megnézték a képet, azoknak biztosan feltűnt egy nagyon ismerős arc. A magyar labdarúgás legismertebb játékosa Puskás Ferenc! 1947-ben, a Ferencváros zöld-fehér szerelésében, mint „kölcsönjátékos” vett részt a mexikói túrán (hazafele még leszálltak New Yorkban is, és Brooklynban játszottak az ottani „magyar” Hungaria SFC ellen). Rajta kívül még Fradi mezben lépett pályára az Újpesti Dózsa játékosa Szusza Ferenc (itt egy másik fotón), és Puskás akkori Honvédos csapattársa Mészáros József. Mindannyiunk szeretet és tisztelt „Dodója” 1948-ban már a Fradiban játszott és játékosként és később edzőként is maradandó sikereket ért el.
A fentieken túl azért is különleges és becses szerkesztőségünknek ezek a fotók, mert egyrészt azokat egy neves játékosunk, Mike István fia küldte el nekünk Ausztráliából, másrészt a csapatképen Henni és Gyulai aláírása is szerepel.
A képek, ha jobban figyelünk rájuk, sokat tudnak mesélni.
– lalolib –
balinqu, Volt fizikuma a csatárainknak. Mikének, de Sárosinak is. Nem csoda, hogy nem bírták őket tartani.
a pénteki nagy örömködés közepette át is siklottam a bejegyzés felett. fantasztikusak vagytok! azt meg totál nem tudtam, hogy Öcsi bácsi is játszott zöld-fehérben. a Mike kép király! ahogy látom nagyon biztos lábakon állt.
BÜSZKE VAGYOK ARRA,HOGY PUSKÁS FERENC JÁTSZOTT A FRADIBAN.FANTASZTIKUS EZ A KÉP,A MAGYAR FUTBAL CSILLAGAI.KÖSZÖNÖM.
Ezek az igazi értékek.