lalolib
Feljegyzések a fotelból – Pofonok után egy kis simogatás
Elég régen fordult már velem elő, hogy ne várjam a bajnokság tavaszi nyitányát. Ebben nagy szerepe van 1992 tavaszának, mikor a Fradi olyan szezont produkált, melyre örökké emlékezni fognak a szurkolók. Szinte haragudtam magamra, hogy pénteken nem gyomorgörccsel ébredtem és az egész napomat nem az esti mérkőzés hatotta át. A mérkőzés kezdete előtt megpróbáltam magyarázatot találni, de az esti hólapátolás közben sem azon merengtem, hogy egy győzelemmel belátható közelségben kerülhet a dobogó Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Fotelszurkolásra kényszerítve
Sohasem tagadtam, hogy amióta elindult a „feljegyzések a fotelból” sorozatom a legtöbb mérkőzést otthon, a kényelmes fotelból szurkoltam végig annak ellenére, hogy éves bérletem van. Ennek több oka is volt és van. Egyrészt vidékiként nem mindig van lehetőségem arra, hogy a hazai mérkőzésekre „felmenjek” a Szentélybe (ősszel azért 5 alkalommal sikerült), másrészt már a korom miatt is néha nehézkes megszabadulni az otthoni kényelemtől. Ez persze nem volt mindig így, hiszen a hetvenes évek közepétől 1992-ig nem nagyon volt kihagyás. Akkor még könnyű volt, fiatal voltam, nem okozott gondot, ha több órát kellett vonatozni, vagy ázva-fázva ácsorogni az út mentén és várni egy jótevőt, hogy felvegyen és a legközelebbi településig elvigyen. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Feljegyzések a fotelból – Évzáró gondolatok
Még néhány óra és becsukódik a Ferencvárosi labdarúgás 110 éves történelmének 2010-es almanachja. Még néhány óra, és a felfokozott szilveszteri hangulatban, kezünkben a pezsgős pohárral meghitten várjuk azt a pillanatot, hogy éjfélt üssön az óra és átlépjünk a következő évtized első évébe. Ilyenkor a jókedv és a vidámság mellé párosulni szokott a számvetés és a szinte „kötelezően” előírt fogadalomtétel, mellyel megpróbáljuk az előttünk álló évnek megadni a tiszteletet. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Társkereső
„…Az élet már csak ilyen. Az ember kényszerből mindenét eladná. A lelkét és a testét is. A muszáj nagy úr, erről McCabe is órákig mesélhetne, aki lassan olyan lesz, mint Guszi bá’, a vállfaügynök. Házal a portékával, kínálja itthon, ajánlgatja külföldön.
A portékát Ferencvárosnak hívják.
Kikérhetnénk magunknak az angol pénzember üzleti lépéseit, csakhogy ebben az egyre abszurdabb történetben nem ő a negatív szereplő. Sokkal inkább a magukat fradistának valló, jómódú magyar vállalkozók, akiknek eszük ágában nincs pénzt fektetni kedvenc csapatukba. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Feljegyzés a fotelból – Fájdalmas vereség
A lefújás pillanatában az első reakciómat inkább nem idézném, mert attól a nyomdafesték is elpirulna. Utána jött egy óhaj, hogy a számítógépem ne induljon el és ezzel megszabadultam volna az írás gyötrelmétől. Bill Gates masinája a munka mellett döntött, így nem bújhattam ki a jegyzetírás alól, bár volt már olyan fogadalmam, hogy egy vereség után először fújtatok néhányat, megpróbálok lehiggadni és csak utána kezdem el csapkodni a billentyűket. Bár tudom, hogy amióta fotelszurkolóként leírom a gondolataimat, néha sikerült a ló túlsó oldalára esnem. Volt mikor utólag megbántam, de volt mikor úgy éreztem, a fájdalom hozza ki belőlem az igazi érzelmeket. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Feljegyzések a fotelból – Csak néztünk, mint a moziban
A mozizás folyamatában fontos tényező a film. Néha azonban mindegy, hogy mit nézünk, csak mozizzunk. Csak menjünk el a moziba. Ugyanakkor az, hogy mit nézünk, meghatározza azt, hogy hol nézzük, az pedig, hogy hol nézzük, meghatározza azt, hogy hogyan nézzük. Ma, 2010. november 27.-én a fotelszurkoló pórul járt. Fél hatkor a szokásos rítus szerint felhúzta magára a zöld-fehér mezt, nyakára tekerte a címeres sálat, és kezében a jól megérdemelt sörös üveggel leült a TV elé. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Feljegyzések a fotelból – Dobogót ért az álomszép játék
Tisztában vagyok azzal, hogy a mérkőzés után azt állítani, hogy ma reggel úgy ébredtem, hogy 3:0-s félidő után 5:0-ra verjük a Pápa csapatát, egy kicsit nagyotmondásnak tetszik. Abban is biztos vagyok, hogy ezt a fellengzős bevezetőt a Fradi szurkolók legfeljebb egy mosoly kíséretében nyugtázzák, és nem fognak egyetlen ma élő politikushoz sem hasonlítani. Ennek meg egyetlen oka van: ma, 2010. november 20.-án, a Pápa ellen elért 5:0-s győzelem után, minden megengedett. Lehet fellengzősen, akár még nagyképűen is viselkedni, lehet olyan felsőfokon fogalmazni, hogy attól még az előbb említett politikusi réteg is pironkodna. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Feljegyzések a fotelból – Idegtépő győzelem
A jelenlegi idegállapotomat talán az jellemzi a legjobban, hogy mikor Szabó játékvezető lefújta a mérkőzést, nem a fotel karfáján „bevetésre” váró sörös doboz felé nyúltam, hanem a vérnyomásmérőt vettem elő. Amikor a kijelzőn megjelent a lesújtó végeredmény (180/100/98), a sör helyett a „fehér bogyók” után nyúltam, miközben az a kérdés járt az agyamban, hogy vajon szükség van nekem erre? Utána egyből az rémlett fel, hogy ha nem szól közbe egy családi rendezvény, akkor a Szentélyben izgulom végig a mérkőzést. Ott nem lett volna vérnyomásmérő és gyógyszer sem ezért legközelebb be fogom biztosítani magam. Remekül fogok kinézni mérővel a karomon, ahogy egy-egy idegtépő jelenet után kapkodni fogom a Prenessa tablettákat, de úgy látszik ötvenen túl, már mindenre fel kell készülni egy Fradi meccsen. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Feljegyzések a fotelból – Ezt nem érdemeltük meg!
Vannak mérkőzések, melyek mély nyomokat hagynak a szurkolók lelkében. A legtöbb esetben ezek a nyomok kellemesek és bizsergetőek. Győzelmek, varázslatos gólok, remek cselek, mind olyan emlékkép, melyek erősítik a hitünket. Vereségre ritkán akarunk emlékezni, de az igazságtalanság, mely a csapatunkat bünteti, már fájdalmas sebeket ejthet. Egy ilyen emlékkép rémlett fel, amikor ma reggel felébredtem. 2010. március 6-án volt egy mérkőzés Zalaegerszegen, ahol Szabó játékvezető, mint a hazaiak tizenkettedik játékosa olyan ocsmányságot követett el, amit valószínűleg soha nem lehet majd elfeledni. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Feljegyzések a fotelból – Kötelező győzelem
Ami kötelező, az mindig nehéz. Emlékezzünk csak iskolás korunkra, amikor a kötelező olvasmányok elolvasása mindig nehézségekbe ütközött, de mellette Cooper indiántörténeteit lelkesen olvastuk, nem beszélve Zola Nanájáról, ami „tiltott” olvasmány volt, de újságpapírba csomagoltuk és úgy álcáztuk szüleink fürkész szemei elől. Annak ellenére, hogy a foci elég kiszámíthatatlan játék, de ott is ismert a kötelező győzelem fogalma, főleg az Üllői úton, ahol a múltban is számtalan esetben léptünk úgy pályára, hogy az ellenfél ismeretében egyetlen elfogadható eredményt fogadott el a szurkoló, a győzelmet. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
