lalolib
Feljegyzések a fotelból – Két félidős boldogság
A Győr elleni találkozó előtt mindenki tisztában volt azzal, hogy mennyire fontos mérkőzés előtt állunk. Győzelemmel ott ragadnánk az élmezőnyben, plusz jó ajánlólevél lenne a derbi előtt, mely minden Ferencvárosi szurkoló számára, a „mérkőzés”. Másrészt az össze-vissza tologatott időpont miatt, a klub vezetése ingyenessé tette a szurkolók számára a mérkőzést. A szándék díjazható, a cél az volt, hogy visszacsalogassa a nézőket a Szentélybe. Az, hogy mennyire jött be az ötlet, arról lehetne elmélkedni, a várt telt ház elmaradt ugyan, de remélhetőleg voltak olyanok, akik a látottak után ismét visszatérnek a lelátókra.
A hírek szerint több ismert személyiség is eljött, és csak remélni lehet, hogy őket nem az ingyenesség vonzotta, és nem a Fradit akarták felhasználni arra, hogy ismét a reflektorfénybe kerüljenek, mert amit ma a csapat produkált, az minden pénzt és minden népszerűséget megért! Egy olyan varázslatos estét produkáltak a fiúk, amire már nagyon régen vártunk, és ami a Videoton elleni mérkőzés után, talán benne is volt a levegőben. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Feljegyzések a fotelból – Döntetlen, avagy a vágyaink realitása
Azt nem tudom, hogy évmilliókkal ezelőtt, amikor az ősember úgy döntött, hogy önálló fejlődési szakaszra lép, vajon hogyan viszonyult egymáshoz a szív és az ész. Mennyire játszott döntő szerepet az ösztön a gondolkodásban, és vajon befolyásolták-e az akkori embert az érzései. Mielőtt bárki is azt hinné, hogy meg szeretném fejteni az evolúciót, nem erről van szó, csupán saját magam érzéseiről szeretnék magyarázatot adni. Arról az egyszerű tényről, hogy néha a szív és az agyunk teljesen más utakon jár. Nagyon sok esetben a szívünk olyan nyomás alá helyezi az agyunkat, hogy az képtelen reálisan gondolkodni. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Bajnoki címek muzeális lapszemléje: 1967
Amikor elterveztük, hogy új muzeális lapszemle sorozatot indítunk azokról az évekről, amikor a Ferencváros bajnoki címet szerzett, már akkor tudtuk, hogy a legnehezebb feladat az aktuális újságok és kordokumentumok beszerzése lesz. Az eddigi muzeális lapszemlék során is fontosnak tartottuk, hogy a saját gondolataink és emlékeink mellett bemutassuk az adott mérkőzésről szóló híradásokat is, mert az emlékezetünk lehet szubjektív és csapongó is néha, de az eredeti újságok megsárgult lapjai nem engedik szabadon szárnyalni a vágyainkat. Néha nagyon nehéz elvonatkoztatni a Fradi iránti szerelmünktől és kordában tartani a gondolatinkat. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Bajnoki címek muzeális lapszemléje
Szerkesztőségünk egy 28 részes, új muzeális lapszemle sorozatot indít útjára, mely valószínűleg az egyik legkedvesebb emlékeket idézi fel a Ferencváros 110 éves történelméből, a bajnoki címeket. Mint minden versenyben, a fociban is a győztes visz mindent. Dicsőséget, rangot, és örömöt. Nekünk ez eddig huszonnyolc alkalommal sikerült, ezzel vezetjük is a magyar klubcsapatok listáját, de Európában is kevés csapat büszkélkedhet ennyi hazai bajnoki címmel. Az európai sztárcsapatok közül egyedül a Real Madridnak van több (31) első helyezése, a többiek utánunk „kullognak” (Juventus 27, Bayern 22, Barcelona 20, MU 18, Inter 18). Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Feljegyzések a fotelból – Az elszalasztott lehetőség
Most legszívesebben felrúgnék minden etikai normát és egy olyan többszavas káromkodással vezetném le az indulataimat, hogy azt még évek múlva is bánnám.
Egyrészt mert ritkán szoktam így levezetni a dühömet, másrészt honlapunk szigorú szabályai miatt, egyből fennakadna a rostán. Ezeken túl azért is cenzúráztam önmagam, mert tudom, a harag és a düh nagyon rossz tanácsadó. Ráadásul a közel két órás autós hazaúton le is higgadtam annyira, hogy a dühömet, amit az előbb még egy válogatott káromkodással akartam levezetni, egyszerűen felváltotta az elszalasztott lehetőség miatt keserűség. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Kínos bemutatkozás az NB2-ben, avagy túl erős volt a bajai halászlé
Amikor megígértem szerkesztőtársamnak, hogy ha már megnézem Lipcsei Peti debütáló NB2-es mérkőzését Baján, akkor le is írom, amit láttam, még nem gondoltam, hogy bizony nehezen vállalható ígéretet tettem.
Nem maga az írás okoz nehézséget, hanem az, amit le akarok írni, mert amit Baján láttam, annak nagyon kevés köze volt a labdarúgáshoz és főleg a Ferencvároshoz.
Nem vártam csodát, sejtettem, hogy nem lesz könnyű az erős bajai halászlét megemészteni, de úgy gondoltam, a visszajátszókkal és azokkal, akik már több Ligakupa mérkőzésen is játszottak, nem lesz megoldhatatlan feladat a lelkes hazai csapat ellen kivívni a győzelmet. Ráadásul úgy is indult, hogy sima ügy lesz, az első negyed órában a bajaiak annyira meg voltak illetődve, hogy Fülöp kapufája és Kovács két kihagyhatatlan ziccere után már a hazai szurkolók is imára kulcsolták a kezüket. Az persze más kérdés, hogy Kovács két olyan ziccert rontott, amiért a régebbi időkben a mester azonnal leparancsolta volna a pályáról. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Feljegyzések a fotelból – Elűztük az átkot!
Attól nem tartottam, hogy szerkesztőtársam betartja a kedden megjelent „A második forduló átka” című jegyzetem utáni kommentben tett ígéretét, és egy esetleges vereség után, mint lefejezett fotelszurkoló ülök a gép elé és úgy próbálom valahogy kimagyarázni az előre jósolt átkot. Egyrészt barátok között nem nagyon jellemző a nyaktiló, azt a műfajt inkább a japán szamurájok és a középkori hóhérok űzték előszeretettel, és nem a Fradi érzelmű szurkolók. Másrészt azért – egy kicsiny féltéssel fűszerezve -, mert bíztam a csapatban, és bíztam abban, hogy sikerül az első fordulóban kialakulni látszó játékot tovább finomítani és győztesen elhagyni a kecskeméti pályát. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Az elátkozott második forduló
Nem volt olyan bajnoki rajt az elmúlt közel negyven évben, hogy ne vártam volna izgatottan és feszülten a nyitómérkőzést. Azoknak mindig volt valami megmagyarázhatatlan kisugárzása. Hosszú várakozás, felfokozott hangulat, új játékosok, sok esetben új edző – ezek mind közrejátszottak ahhoz, hogy a bajnoki nyitányok mindig emlékezetesek maradjanak. Főleg azok, ahol olyan győzelmek és olyan bemutatkozások társultak, melyek az egész Ferencváros történelmére jelentős hatással voltak.
Ehhez, ha még hozzávesszük, hogy a bajnoki nyitányok általában jól szoktak sikerülni a Fradinak (főleg a Szentélyben), akkor nem lehet csodálkozni azon, hogy a fociínség mellett a győzelmi mámor semmivel sem pótolható érzése tette emlékezetessé az első mérkőzéseket. Jegyzetem címéből könnyen ki lehet találni, hogy elsősorban nem ezekről szeretnék értekezni, hanem a folytatásról. Nem is tehetek másként, hiszen a jelenleg bajnokságban is a második forduló következik. Ráadásul egy olyan első mérkőzés után, amit nagyon vártunk, és ahol egy új és átalakuló félben lévő Ferencváros nyert úgy 2:1-re, hogy a lefújás után percekig zúgott a taps a lelátón. A „csoda” az egészben az volt, hogy nem elsősorban a játékot díjazta a közönség, hanem azt, hogy hosszú évek után sokan érezték úgy, újra van egy szerethető csapatunk. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Feljegyzések a fotelból – Lesz ez még jobb is!
A fotelszurkoló évfordulóhoz érkezett. Pontosan egy évvel ezelőtt jelent meg az első jegyzetem, „Egy fotelszurkoló feljegyzései, avagy a szombat reggeli gyomorgörcs” címmel. Akkor még nem terveztem sorozatot, csak készültem a 2009-es szezon első mérkőzésére, és olyan feszültségek tomboltak bennem, hogy muszáj volt valahogy kiereszteni a gőzt.
így utólag egy kis magyarázkodás is volt benne, hiszen akkor még életben volt az a fogadalmam, amit 2003-ban tettem – a sokunk számára tragikus kimenetelű Debrecen elleni mérkőzés után -, és mely miatt hat évig nem tettem be a lábam a Szentélybe. Talán nem kellett volna magyarázkodnom, de a 2009-es bajnoki nyitány annyira feltüzelt mindenkit, hogy egy kicsit szégyelltem magam azért, mert kivonom magam belőle, és a fotel kényelméből szemlélem a visszatérésünket. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Tanár úr én készültem!?
Biztos vagyok benne, hogy nagyon kevesen vannak olyanok, akik a diákéveik alatt nem próbáltak ezzel az állító mondattal védekezni a felelés közben, amikor néhány keresztkérdés után mindenki által nyilvánvalóvá vált, hogy bizony nagyon keveset tudunk abból, amiről éppen számot kéne adnunk. A tanári reakciók is vegyesek voltak, volt, aki simán bevéste az egyest, de például Juci tanárnő (matematikát próbált az agyamba vésni, sikertelenül), bájos mosollyal az arcán, egy „hess, hess, a helyedre” intéssel vetett végett a közös szenvedésnek.
Akik a hetvenes évek közepén Bajára jártak középiskolába, azok tudják, hogy a fenti reakciókon túl, volt még egy legendás megoldás, amivel Bege tanár úr intézte el a diákok felelés alóli kibúvó próbálkozásait. – Fiam, látom nem tudsz semmit az anyagból, ezért a szünetben lemegyünk a tornaterembe, és jöhet a „büntető-párbaj”. Tudni kell, hogy Baján akkor csak a kosárlabda létezett és Bege tanár úr idős kora ellenére általában ötből négyet „beszórt”, így a végeredmény nem volt kérdés. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
