lalolib
Kik játszották a legtöbb hazai díjmérkőzést a Fradiban?
Amikor először találkoztam a statisztikák során a díjmérkőzések kifejezéssel, először akaratlanul is a különböző küzdősportok ugrottak be, és nem tudtam egyből párosítani azt a focival. Megrögzött internetező révén egyből a „guglihoz” fordultam, kíváncsi voltam vajon milyen találatokat hoz fel nekem a díjmérkőzés szóra. Meglepődtem, amikor az első tíz találat kizárólag Fradi hivatkozással volt kitöltve, ráadásul a legtöbb link éppen a mi oldalunkra mutatott.
Ezek után nem volt más választásom, mint oldalunk statisztikusához fordulni, aki pillanatok alatt nem csak magyarázatot adott, de néhány érdekességgel is kiegészítette az alábbiakban közölt listát. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Kik játszották a legtöbb Magyar Kupa mérkőzést a Fradiban?
Kupát nyerni nagyon jó dolog. Van valami varázsa, a néha giccses serlegeknek, de talán a csillogásuk, a tapintásuk, vagy csak az, hogy magasba lehet emelni, és az öltözőben néhány üveg pezsgővel fel lehet dobni a tartalmát is, az adja meg az igazi értékét. Főleg akkor, ha a kupához egy értékes sorozat is párosul, és egy több mérkőzés, kieséses rendszerben zajló párharcok végén dől csak el, hogy végül is ki emelheti magasba a serleget.
Folytatva statisztikai sorozatunkat, ezúttal a Magyar Kupa mérkőzések számát valamint a góllövőket vesszük számba. A magyar kupa, mely száz éves múltra tekint vissza, a végső sikeren túl azért is értékes, mert a győztes a „dicsőség” mellé, a nemzetközi kupában való szereplést is elnyeri. Ennek meg főleg régebben volt jelentősége, amikor még kupagyőztesek kupájáért is játszottak az európai győztesek (1975-ben KEK döntőt is játszottunk, ahol vereséget szenvedtünk a Dinamo Kijevtől, de történelmünk egyik legjelentősebb eredményét értük el). Egy kattintás ide a folytatáshoz....
“Nyíl” – videó
„Milyen érzés gólt lőni? Olyan mámoros pillanat, amiről nem nagyon tudok beszélni, azt csak átélni lehet igazán. Amikor érzem, hogy jól eltaláltam a labdát, s még bent sincs talán a hálóban, de nekem már a kezem a levegőben, százhúszról biztos kétszázhúszra emelkedik a vérnyomásom, elborulok…Ezért a pillanatért érdemes focistának lenni!”
(Nyilasi Tibor)
Kik játszották a legtöbb NB I-es mérkőzést a Fradiban?
Amikor megjelentettük az első statisztikánkat, még mi sem gondoltuk, hogy ennek ilyen sikere lesz, és ilyen sokan fogják átböngészni a rangsort, hogy ilyen sokan keresik meg kedvencüket a listán. A „Kik játszották a legtöbb bajnoki mérkőzést a Fradiban?” lista után többen „reklamáltak”, hogy a sorrendet nagymértékben befolyásolják az NB2-ben eltöltött évek mérkőzései.
Természetesen mi is gondoltunk rá, de nem dughattuk homokba a fejünket és nem tehettünk úgy, hogy azon évekről nem veszünk tudomást. Jogtalan volt a kizárás, méltatlan volt, hogy három évet pazaroltunk el, de mivel hivatalos bajnoki mérkőzések voltak azok is, így a teljes listában figyelembe kellett vennünk. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Kik lőtték a legtöbb bajnoki gólt a Fradiban?
Amikor gyerekek voltunk és a grundon fociztunk, az számított igazi császárnak, aki lőtte a gólokat. Az mindegy volt, hogy Horváth Robi és én csúsztunk-másztunk annak érdekében, hogy megakasszuk az ellenfél támadásait, de mivel Kalapács Pali lőtte a gólokat, bizony ő volt a grund királya.
A „grundok szelleme” idővel finomodik (bár manapság már nincsenek is grundok), de mivel a labdarúgást gólja játsszák, így azok szerzőit mindig nagyobb fénysugár éri, mint a szürke, robotoló munkásokat. Persze a játék lényegéből ez adódik és az igazi gólvágók tudásukkal és szellemiségükkel is hozzájárultak a magasabb elismeréshez. A gólkirályok, a gólvágók jelzők is mutatják a kivételes elbánást, mert bár favágókról hallottunk már, de „emberfogó királyokról” még nem nagyon. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Kik játszották a legtöbb bajnoki mérkőzést a Fradiban?
Sokan nem szeretik a statisztikát, mert nagyon elvontnak és a valóságtól néha elrugaszkodónak tartják. Pedig az igazán jó statisztika éppenséggel az ellenkezőjét jelenti, hiszen a „valóság számszerű információinak megfigyelésére, összegzésére, elemzésére és modellezésére irányuló gyakorlati tevékenység” hivatott arra, hogy minél jobban megértsük a jelenünket és a múltunkat. De arra is hivatott, hogy az adatokból olyan listák készüljenek, melyek nem csak a száraz tényekre világítanak rá, hanem egy olyan rangsort állítanak fel, ahol nem igazán a „győzelem” számít, hanem az emlékezés.
A statisztikával foglalkozók ezért is kényesek a pontosságra, ezért is ragaszkodnak ahhoz, hogy ha valamit megjelentetnek, az tételesen bizonyítani is tudják. Ezért is van az, hogy egy-egy lista összeállítása nem csak abból áll, hogy összeadjuk a számokat, hanem abból is, hogy azokat bizonyítani is tudjuk. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Varga Zoli igazsága
Varga Zoli ismét megszólalt. A születésnapja alkalmából írt köszöntőben ezt írtam: „de a foci szeretete továbbra is arra készteti, hogy elmondja a véleményét.” Nem gondoltam, hogy az újabb „vargazolis” kritika nem is várat olyan sokat magára. Sokakban önként felmerül a kérdés: vajon mi vezérli a két infarktuson átesett legendát, hogy ismét kivívja mások haragját és véleményével ismét megossza a labdarúgó társadalmat? A válasz az idézet mondatomban rejlik: a foci szeretete és az igazság keresése.
Elolvasva a riportot (természetesen az üllői129 frissességének a jóvoltából), azt el kell ismerni, vannak részek, melyekkel nagyon mély sebeket ejtett. Szerkesztőségünk már eddig is megpróbált néhányszor az igazság nyomába szegődni, de a kérdéseken, valamint egy idealizált világképen túl nem nagyon jutott, mert igenis vannak olyan válaszok, melyeket csak olyanok adhatnak meg hitelesen, akiknek olyan múltja van, mely fel is jogosítja őket erre.
Mivel nem szeretnék egyoldalú, „vargazoli-fan” szemüveggel olvasni az interjút, néhány megjegyzésem lenne a nyilatkozattal kapcsolatban, mely biztos kiveri a biztosítékot az érintettek körében. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
A remény bajnokai
Ha ötven év múlva lesz még Ferencváros, és ha lesznek még olyanok, akik tovább ápolják a dicső múltunkat, biztos nehéz helyzetben lesznek a 2009-es év értékelésével. Nekik nem lesz olyan könnyű dolguk, mint nekünk, hiszen ha mi, az 1960-as évről akarunk írni, az emlékeinkben olyan nevek bukkannak fel, mint Mátrai, Dalnoki, és olyan csatársor, mint a Friedmanszky, Orosz, Albert, Rákosi, Fenyvesi.
Ha belegondolunk, hogy ötven év múlva vajon mi marad meg a 2009-es esztendőből, már most nehéz helyzetben vagyunk. Egy dolog biztos említésre fog kerülni, hiszen a Ferencváros történelme során újoncként soha nem kezdte el a bajnoki szezont. Abban is biztos vagyok, hogy ahogy mi sem, így a jövő emlékezői sem fogják tudni az okát, vajon miért is hullott darabjaira néhány év alatt a Ferencváros, vajon miért kerültünk a megszűnés határához, vajon miért nem tudtunk három év alatt talpra állni, vajon miért nem voltunk fontosak a magyar labdarúgás számára. Vártuk a válaszokat, reméltük az igazságot, de nem kaptunk semmit. Az is bizonytalanságot fog okozni, hogy amikor már úgy látszott, hogy van kiút a pokolból, és szinte mindenki úgy gondolta, a 2009-es évben elindulhatunk a felemelkedés útján, egyszer csak megrekedt a továbblépés folyamata. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Boldog születésnapot Zoli!
Akik látták játszani, azt mondják, istenáldotta tehetség volt. Akik ismerték, azt mondják, a szíve zöld-fehér és méltó utóda volt Deáknak és Sárosinak. Amikor elhagyta az országot, sokan hátat fordítottak neki és azt mondták, cserbenhagyta a hazáját. Akik ismerték, azok tudták, hogy nem erről volt szó. Beszűkült számára a tér, úgy érzete, kevés a levegő, a tehetsége fennakadt az emberi kapcsolatok hálóján. Akik szerették, folyamatosan figyelemmel kísérték a külhoni pályafutását és reménykedtek abban, hogy egyszer hazatér.
Amikor hazajött, barátsággal és szeretettel fogadták. Úgy gondolta, a rendszerváltás meghozza számára a lehetőséget. Titkon bízott benne, ha a politikai rendszer változott, a magyar foci rendszere is változni fog. Tévedett. Egy kattintás ide a folytatáshoz....