lalolib
1972.V.17. EB selejtező, Magyarország – Románia 2:1
1972-t írunk. Elhagytuk a hatvanas évek forrongó éveit, véget értek a diáklázadások, enyhült a hidegháború, de Vietnámban még folytak harcok. Ember járt a Holdon és létrehozták az internet elődjét, igaz az kizárólag az amerikai védelmi rendszert szolgálta. A tudósok megtalálták az ősrobbanás bizonyságát, de nem csak a tudomány robbant, de a rockzene is ezekben az években “termelte” ki legendás alakjait: Beatles, Bob Dylan, Led Zeppelin, Pink Floyd, Simon and Garfunkel, hogy csak a különböző stílusok kiválóságait említsem. A világ labdarúgása még mindig ámuldozott az 1970-s VB-t nyert brazil válogatotton, de Európában már az utolsó negyeddöntő mérkőzéseket vívták a közelgő kontinensbajnokságra. 1972-ben még csak négy ország csapata juthatott ki a záró szakaszra, ahol a már megszokott két elődöntőt, a bronzmérkőzést és a döntőt játszották le. A rendező országot is csak a selejtezők lejátszása után hirdették ki. Azok közül az országok közül sorsoltak, melyek indultak a selejtezőkön és továbbjutottak a záró szakaszba. A sorsolás Belgiumnak kedvezett. A selejtező kör 1970-ben indult, ahol Magyarország Bulgáriával, Franciaországgal és Norvégiával szemben nyerte meg a csoportját és került a negyeddöntőbe, ahol Románia várt a csapatra. Az első mérkőzésen itthon 1:1-et játszottunk, majd a visszavágón sem bírt egymással a két válogatott (2:2) és mivel akkor még nem számított az idegenben szerzett több gól, semleges pályán, Belgrádban dőlt el az EB négyes döntőjébe való jutás sorsa, 1972. május 17-én. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
1972.IV.19. UEFA, Wolverhampton – Ferencváros 2:1
Nem könnyű egy muzeális lapszemle során olyan mérkőzésről írni, ahol vereséget szenvedtünk, ráadásul ezzel el is búcsúztunk az 1971/72-es UEFA sorozattól.
Ez volt az első gondolatom, amikor elkezdtem írni a visszaemlékezést, de amikor rápillantottam azokra az eredményekre, melyek lehetővé tették, hogy elődöntőt játsszunk, egyből büszkeség töltött el. Nyolc mérkőzés kellett ahhoz, hogy eljussunk az angol csapat elleni visszavágóig, melyek közül több örökre emlékezetes marad. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
1972.IV.15. Újpesti Dózsa – Ferencváros 0:2
Biztos vagyok benne, hogy kortól függetlenül minden Fradi szurkolónak van olyan idegenbeli derbi az emlékeiben, amit soha nem felejt. A legidősebb korosztály első emlékei a harmincas évekhez köthetők, és ha 1932. április 10, akkor a Megyeri úton 5:0-s győzelem. Ráadásul 100 %-s bajnokság – lehet ezt feledni?! Maradjunk a Megyeri úton, de hagyjuk meg az 5:0-s Fradi győzelmet és ugorjunk a háború kezdeti évéhez, 1940. november 13-hoz, amikor Sárosi doktor mesterhármasával, amit Finta és Kalocsay toldott meg, nyertük meg fölényesen a derbit. Az meg csupán a véletlen műve (vagy talán nem is az?), hogy a bajnokság végén, ha nem is hibátlanul, de 11 pontos előnnyel, 113 lőtt góllal nyertük meg a bajnoki címet. A következő derbire sokan nem csak az eredmény miatt emlékeznek. 1949. szeptember 18-án az Újpest otthonában nyertünk 4:1-re, mely mérkőzésen sokak szerint Kocsis Sanyi addigi pályafutása legjobb mérkőzését játszotta. Az örömbe utólag üröm is vegyült, hiszen ez a mérkőzés volt hét évig az utolsó Ferencváros-Újpest. A Fradi egy évig ÉDOSZ, majd Bp. Kinizsi, az Újpest meg Bp. Dózsa néven szerepelt a bajnokságban. Minél gyorsabban hagyjuk is el ezeket a borzalmas éveket, még akkor is, ha sokak számára éppen a Rákosi rendszer hozta el a legnagyobb sikereket. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
1972.IV.5. UEFA, Ferencváros – Wolverhampton 2:2
A média lélekromboló mai világába, ha meghalljuk azt a szót, hogy farkasok, valószínűleg nem Piroska története jut az eszünkbe, hanem valamelyik borzalmas Hollywoodi vérfarkas történet, ahol jellemzően emberek alakulnak át vámpír farkassá és előszeretettel kergetnek fiatal, és lehetőleg szőke tini lányokat.
Akik esetleg ezután egy vámpírmesét várnak, bizony csalódniuk kell, mert egyrészt nagyon nem szeretem őket, másrészt mégis csak egy Fradival foglalkozó honlap muzeális lapszemléjét szerkesztem. Ha most megkérdeznék, hogy akkor minek említettem meg a farkasokat, már kész is va rá a válaszom: Wolwes. Hosszabb nevükön Wolverhampton Wanderers FC. A Fradi múltját ismerők meg ezek után már tudni fogják, hogy a muzeális kalandozásunk éve 1972, az esemény meg az UEFA negyeddöntő első mérkőzése. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
1972.III.22. UEFA, Zeljeznicar – Ferencváros 1:2
Az első mérkőzésről szóló beszámolómat azzal kezdtem, hogy még nem fordult velem elő, hogy egy vesztes mérkőzésről kelljen írnom. Az 1972-es UEFA sorozat negyedik fordulójában hazai pályán kaptunk ki a jugoszláv csapattól, és a mérkőzésről beszámoló sportújság is azt írta, a Fradinak nagyon kevés reménye maradt a továbbjutásra. Csanádi Ferenc csapata szerencsére ezt teljesen másként gondolta.
Annak ellenére, hogy a Fradi minden tekintetben erősebb csapat volt, de azt mindenki tudta, hogy vesztes állásból, egy jugoszláv, vagyis inkább boszniai csapat ellen, idegenben nem egy leányálom továbbjutni. Félelmetes hangulat, ahol nem csak a vendégcsapat érzi „rosszul” magát, de általában a bírókra is hatást gyakorol. Az UEFA egy olasz bíróra, Gonellára bízta a dirigensi posztot, aki bár otthon hozzászokhatott a vehemenciához, ezen a mérkőzésen nem nagyon tudta kezelni a hazaiak indulatos játékát, ráadásul a hosszabbításban egy teljesen szabályos gólunkat nem is adott meg. De ne fussunk annyira előre, bevezetésképpen néhány szót a hazai csapatról. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
1972.III.9. UEFA, Ferencváros – Zeljeznicar 1:2
Eddig még nem fordult velem elő, hogy a muzeális lapszemle sorozatunkban egy vesztes mérkőzésről kell néhány mondatot írnom. Nem mintha a Fradi soha nem kapott volna ki, de hát az emlékezetünk akaratlanul is úgy működik, hogy a rossz eseményeket megpróbálja eltakarni és előtérbe helyezni a kellemes emlékeket. Ezen túl a Ferencváros 110 éves történelme annyi fantasztikus és emlékezetes győzelmet produkált, hogy ha csak ezeket dolgoznánk fel, már akkor is több évre előre tervezhetnénk a munkánkat.
Mivel azonban megpróbálunk egy tematikát követni, így fel kívánjuk dolgozni a teljes nemzetközi kupaszereplésünket, és mivel sajnos ott sem nyertünk meg mindent, így néha-néha vereséggel is összefutunk. Mai nap egy ilyen mérkőzést mutatunk meg, az 1971/72-es UEFA sorozat negyedik fordulójának első összecsapását. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
1971.XII.8. UEFA, Ferencváros – Eintracht Braunschweig 5:2
Vannak mérkőzések, melyek soha nem felejtődnek el. Megőrzi őket az emlékezet, a sárguló újságok, a filmhíradók, és a visszaemlékezések. Vannak mérkőzések melyek mélyen bevésődnek az emlékeinkbe. Szerencsések vagyunk, ha a tévében láthattuk, és még szerencsésebbek vagyunk akkor, ha élőben, a lelátókon szurkolva vésődnek egy életre a memóriánkba az emlékezetes győzelmek.
Nekünk, Fradistáknak sok ilyen mérkőzésünk van. A legtöbbet még álmunkban is fújjuk, hiszen kupagyőzelmekről, bajnoki ünneplésekről szólnak. De biztos vagyok benne, sok olyan mérkőzést tárolunk el örökre, mely talán mások számára nem sokat jelent, de nekünk egy örök emléket. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
1971.XI.24. UEFA, Eintracht Braunschweig – Ferencváros: 1:1
A hetvenes évek változást hoztak a nemzetközi kupaküzdelmekben, a VVK, majd EVK jogutódja lett az UEFA kupa. Mivel az 1970/71-es bajnokságban a Ferencváros, egy a végsőkig kiélezett küzdelemben a második helyet szerezte meg, így 1971 őszén az átalakított UEFA kupában kezdte meg az európai szereplést és egészen az elődöntőig meneteltünk, de erről a későbbiekben bővebben be fogunk számolni. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
1971.XI.20. Ferencváros – Eger 6:1
Vissza a kezdetekhez – szerkesztőtársam ezzel a címmel tette közzé az Eger elleni bajnoki mérkőzéseink beharangozóját. Az utalás nagyon találó, hiszen 46 évvel ezelőtt a Népstadionban mérkőztünk meg először az Eger együttesével és most szombaton, március 30-án, a 12. találkozó következik – szintén a „nagy pajtában” (vidéken csak így „becéztük” a számunkra gigantikus betonrengeteget). Sőt, ha megnézzük a statisztikát, akkor érdekesség lehet, hogy az eddigi 6 hazai találkozóból hármat nem az Üllői úton játszottunk. A vasárnapi összecsapással már 4:2 arányban fog „vezetni” a Népstadion, amit manapság már Puskás stadionnak hívnak, de valószínűleg negyvenen túl kevés szurkolónak „jár a szájára” az új elnevezés. Bár személy szerint mindig irtóztam a Népstadionnak még a látványától is (nekem, mint alföldi gyereknek túlságosan nagy volt és magas), és igazán soha nem volt az otthonunk, de ahogy az Eger elleni statisztika is bizonyítja, a hatvanas években nagyon sok felejthetetlen sikert értünk el a „nagy pajtában”. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
1971.VIII.19. Ferencváros – Videoton 6:2
Azt már észrevettem magamon, hogy egy vereségekkel tarkított hét után sokkal nagyobb figyelmet fordítok a régmúlt mérkőzéseinek a böngészésére. Nem csak azért, mert sokan gondoljuk úgy, hogy a múltunk nélkül a jelenünk sem ér sokat, hanem azért is, mert számomra mindig erőt adnak a régmúlt időszak győzelmei. Ezen túl meg mindegy, mi változik, és főleg hogyan változik, a múltunk mindig velünk marad. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
