Az otthon zöld füvén XIX.

Avatók és aratók

1911, 1974: két emlékezetes dátum a Ferencváros történelmében, melyek nem bajnoki cí­mhez és nem kupagyőzelemhez kapcsolódik, hanem az otthonunk zöld füvéhez, az Üllői úti stadionhoz. A Fradi első stadionját 1911. február 12-én avatták fel, majd a történelem viharaiban számos fejlesztésen, bőví­tésen esett át: új tribünök, cementlépcsők, számozott helyek, Springer-szobor. 1936. június 21-én már gyepszőnyegen vertük a Slaviát 5:2-re. Aztán 1947. május 4-én az osztrákok elleni válogatott mérkőzésen leszakadt a tribün egy része. És bár 1954-ben még felújí­táson esett át a stadion, de 1962-ben már kimondták rá a “halálos í­téletet”. Szakaszosan kezdték bontani, az öreg, legendás fatribün 1962. október 14-én búcsúzott el a csapattól. Tí­z évvel később lett újra otthonunk az Üllői út, addig albérletben, a Népstadionban játszott a csapat, mely a Ferencvárosi labdarúgás egyik legeredményesebb korszaka is egyben. A stadiont 1970-ben kezdték épí­teni, a négy évig tartó munkálatok során a szurkolók szinte naponta zarándokoltak az Üllői útra, hogy figyelemmel kí­sérjék az épí­tkezést. Bár akkor is voltak fanyalgók, de a zöld-fehér álmok végül is beteljesedtek és 1974. május 19-én átadásra került a stadion, mely sokunk számára több volt egy focipályánál, az maga volt Szentély.

Egy hely, mely a második otthonunk volt. Egy stadion, ahol felnőttünk, ahol Fradistává váltunk. A Szentély – mely szó a hí­vő emberek számára a szertartás szí­ntere, számunkra hitvallás a három E betű mellett, az örökké élő Fradizmus mellett. Mely összeköt, mely egyetlen nagy családdá kovácsolja a zöld-fehér szí­n szerelmeseit. A Ferencváros és a Szentély, a Szentély és a Csapat, a Csapat és a Szurkoló – mi egyek vagyunk, mi soha nem szakadhatunk el egymástól.

Erről a kapocsról is szól az “Otthon zöld füvén” következő fejezete, mely az 1974. május 19-i stadionavatóra kalauzolja el az olvasót, benne egy kis történeti áttekintéssel, az előmérkőzést játszó öregfiúkkal (Rudas, Gulyás, Mátrai, Lázár, Gyetvai, Novák, Albert…), a “főmérkőzés” vereségével, benne Géczivel, Juhásszal, Szőkével, Lakingerrel, Váradyval és a Vasas gólját szerző Müllerrel.

Nekünk Fradistáknak alapolvasmány. Ennél jobb “ajánlólevélre” nincs is szükség.