Az otthon zöld füvén XVI.

Hé, ’68!

“1968 fényes éve volt a Ferencvárosnak.” – ezzel a tömör és mindent kifejező mondattal indul “Az Otthon zöld füvén” újabb fejezete. Ezzel akár le is lehetne zárni a bevezetőt, hiszen kevés olyan zöld-fehér rajongó van, aki nem ismerné labdarúgásunk történetének kultikus évét. De ahogy a fejezet cí­me is utal rá, 1968 nem csak emiatt emlékezetes. “A világ végérvényesen megváltozott” – fogalmazta meg Robert Merle a kiváló francia í­ró “Üvegfal mögött” cí­mű regényben. A sokaságból nehéz kiragadni azokat az eseményeket melyek alátámasztják az előbbi mondatot. A prágai tavasz, az európai diáklázadások, Robert F. Kenedy meggyilkolása, az új gazdasági mechanizmus bevezetése hazánkban – mind-mind olyan események melyek lezárták a hidegháborús hatvanas éveket és egy új világ kialakulásának a reményét vetí­tették elő.  1968 azonban nem csak a politikának egy sötétebb részét próbálta lezárni. A Ferencvárosi labdarúgás egyik legdicsőségesebb korszaka is véget ért… egy újabb bajnoki cí­mmel, a VVK döntővel, Aranylabdával, három világválogatottal és a mexikói olimpia győzteseivel (Novák, Szűcs, Páncsics, Juhász “+” Varga Zoltán).

Ennek a sikerszériának volt a “lezárása”, 1968. december 15-én, a Győri ETO elleni utolsó forduló, mely a bajnoki cí­mről is döntött. Nyernünk kellett Győrött, hiszen csak egy ponttal vezettünk a mögöttünk álló Újpest előtt, melynek sokkal jobb volt a gólkülönbsége (102 gólt termeltek a legendás Fazekas, Göröcs, Bene, Duna II, Zámbó csatársor vezetésével). A Fradi háta mögött fantasztikus ősz állt. Tavasszal 5 döntetlen mellé 2 vereség is becsúszott mellyel a harmadik helyen álltunk, de ősszel 15 mérkőzésből csak 2 döntetlenünk volt, a többit megnyertük. Ebből már az is következik, hogy Lakat Károly doktor szülővárosában is nyertünk, begyűjtve ezzel a  21. bajnoki cí­münket. “Végtelenül örülök a bajnokságnak, s annak, hogy ezt a szülővárosomban értük el” – nyilatkozta boldogan a mester a mérkőzés után.

Ahogy Robert Merle í­rta, ezután a “világ végérvényesen megváltozott“, de a “Hé, ’68” cí­mű fejezet még a győri sikerről mesél, bár megemlí­ti azokat a sötét felhőket is, melyek nem csak a Ferencváros, de az egész magyar labdarúgás felett kezdett el gyülekezni és egy év múlva, 1969. december 3-án le is csapott ránk.