Az Üllői úti stadion: 1911-1919

A Wiener AC volt az első külföldi ellenfél

1911. március 19. Ezen a napon rendezték az első nemzetközi mérkőzést az új pályán (FTC — Wiener AC 2-1). Korántsem volt olyan ünnepi esemény, mint az első bajnoki találkozó. A sportsajtó is csak néhány mondatban tudósí­tott: „Nem tudjuk, mit mondjunk a mérkőzésről. Az bizonyos, hogy a bécsiek sokkal jobbak voltak a hí­rüknél, de az is bizonyos, hogy az FTC három tartalékja sokat tett az erők kiegyenlí­téséhez, de azért mégsem lett volna szabad a mérkőzést ilyen alacsony gólkülönbséggel nyerni. Az, hogy mind a három gól az utolsó percekben esett, mutatja, hogy némi lazsálás folyt. Ami elvégre érthető is, az FTC nem akarja agyonerőltetni magát a szezon első harmadában.” Az új pályán az FTC első „nemzetközi” gólját Koródy Károly lőtte.

Angolverés…

1911. április 17-én 20 ezer néző szorongott a lelátókon. Mivel a Fradisták jó formában voltak, és az ellenfél hí­res angol csapat volt, özönlött a közönség az Üllői útra. Mint í­rták, „az FTC állandó formájú, megbí­zható csapat, telve lelkesedéssel. Mögöttük nagy tábor áll, a kerület lelkesedése, amihez hozzájárul a sportszerető elfogulatlanok hadserege, akik akárhová elmennének, hogy szép munkát lássanak, és akik éppen, mert elfogulatlanok, elmennek a Franzstadtot megnézni, mert ott kapnak legbiztosabban jó csemegét.” A szurkolók ezen a napon sem csalódtak: FTC—English Wanderers 3-0!

Atlétasikerek

1911. május 6-án volt az első atlétikai verseny az Üllői úti pályán. A negyed angol mérföldes handicap futóversenyt Pataki László (a hí­res középcsatár bátyja) nyerte. Ő volt az első atléta, aki győzelméért az új pályán érmet kapott. Ferencvárosi siker született még gerelyvetésben (Kóczán Mór), 110 m-es gátfutásban (Kovács Nándor) és 1 mérföldes gyaloglásban (Drubina István).

 

Június 18-án már nem egy egyszerű versenynek adott otthont a pálya. „A magyar atlétikai sport nagy ünnepe, a bajnokságok napja zajlott le a hatalmas méretű Üllői úti pályán, melynek nagytribünjét, s állóhelyeit zsúfolásig megtöltötte a lelkes érdeklődők tömege. Soha a bajnokságok fennállása óta nem voltak még ilyen népes mezőnyök, ily izgató küzdelmek. A kiváló érdekességű verseny sikerét a valóban tökéletes rendezés a legnagyobb fokra emelte. A futópálya salakja dúsan beolajozva és lehengerelve aszfaltszerű benyomást keltett, s az ugró- és dobóhelyek is mind precí­z kivitelben, frissen festve várták az küzdők hadát. A viadal magas ní­vóját jellemzi, hogy a legtöbb számban vagy elérték, vagy erősen megközelí­tették az eddigi legjobb bajnoki eredményt.”

Az Üllői úton rendezett első atlétikai bajnokságon két ferencvárosi siker is született. Az új pályán első bajnoki aranyérmünket Kovács Nándor nyerte. Ez a verseny kilencedik száma, a 120 yardos gátfutás volt, ahol Kovács 17 mp-es idővel győzött. Ezután a gerely vető Kóczán Mór remekelt, s végül 47,19 m-es eredménnyel győzött.

Elkészült a klubház

1911. szeptemberére elkészült az Üllői úti pálya klubháza! Az október elsejei hí­radás erről adott tájékoztatást:

„Az FTC új helyiségei már kint vannak az Üllői úti pálya klubházában, s a klub a régi Széchenyi kávéházbeli helyiséget föladta. Itt jegyezzük meg, hogy a pályának már telefonja is van. A száma: 416.”

A régi pálya után tehát a régi kávéházat — amely irodául is szolgált — szintén otthagyták a Fradisták. Az új klubházat Jánszky és Szivessy mérnökök tervezték, ahol hamarosan nagyszerű, pezsgő klubélet alakult.

Blum Zoltán első mérkőzése 

1911.09.03., Üllői út, FTC – Törekvés 2:1, bajnoki

Blum Zoltán személyében ismét egy olyan játékos nevével találkozhatunk, aki kitörölhetetlen nyomokat hagyott maga után a ferencvárosi történelemben. Számos klubrekord az övé, előbb játékosként szolgálta a Fradit, több mint 400 alkalommal, majd edzőként dolgozott a klubnál.

Az egész magyar futballnak döntő lökést adott az FTC pálya megnyitása, egyben az FTC fejlődését is biztosí­totta. A klub gazdagodott, a pálya roppant népszerűvé vált. E tényezők nélkül aligha alakulhatott volna ki az első nagy magyar klubcsapat.

Az első válogatott mérkőzés

1911. november 5.-ét mutatták a naptárak, amely újabb mérföldkő volt a magyar labdarúgás történetében. A magyar válogatott 33. mérkőzésére Ausztria ellen, először Üllői úton. Schlosser és Koródy góljaival 2-0-ra nyert a Domonkos(MTK) – Rumbold, Szendrő(BTC) – Bí­ró(MTK), Bródy, Payer – Sebestyén(MTK), Bodnár(MAC), Koródy, Schlosser, Borbás összeállí­tásban pályára lépő magyar csapat. Egy korabeli kritika a mérkőzésről…

A mérkőzésen mutatkozott be egy újabb FTC játékos, Payer Imre, akit í­gy jellemeztek: Pompás helyezkedés, átlagon felüli rúgótechnika, jó szerelőkészség volt az erénye. Rumbolddal nagyszerűen megértették egymást és az FTC hátvédpárja hamarosan Európa-szerte nagy hí­rnévnek örvendett. A tí­zes évek egyik legnagyobb magyar hátvédje, az előretörések úttörője volt. Bombaerős szabadrúgásaitól, tizenegyeseitől, futtából lőtt góljaitól rettegtek a kapusok. A válogatottságtól két tizenegyes góllal és ragyogó játékkal búcsúzott 1918-ban Ausztria ellen.

A 18 ezer néző kényelmesen elfért a Millenárisnál jóval nagyobb sporttelepen. Ezen a „hazai pályán” köszöntötte a labdarúgás népes tábora Schlosser Imrét, a kor kiemelkedően legjobb labdarúgóját 25. válogatottsága alkalmából. Az Üllői úti pályán tehát ő volt az első jubiláló magyar labdarúgó. A Sporthí­rlap pályázatot í­rt ki:

„Mit adjunk Schlossernek?” cí­mmel. Az egyik levélí­ró ezt ajánlotta: „Adjunk egy arany footballcipőt, mert az a játékos, aki annyi gólt lőtt minden rendű és rangú ellenfél kapujába, annyi szép magyar győzelemnek volt megszervezője, mint a mi Slózink, megérdemli, hogy megaranyozzuk a lábát.”

„Aranylábú gyerekekről” — illetve most még csak egyről — ekkor beszéltek először…

A mérkőzés előtt Kárpáti Béla, az MLSZ elnöke üdvözölte Slózit és egy nagy babérkoszorút adott át a jubilánsnak. A babérkoszorú nemzetiszí­nű selyemszalagjára ezt í­rták: „Az MLSZ — Schlosser Imrének, a magyar labdarúgás büszkeségének.”

A szurkolók is ajándékkal lepték meg a kedvencet, sőt a Nemzeti Sporton keresztül verset is í­rtak hozzá:

A magyar csapat győzelemmel avatta az új pályát, 2-0-ás siker született. Az Üllői úti pályán a magyar válogatott első gólja Bodnárnak, a MAC játékosának a nevéhez fűződik. A másodikat a Fradista Koródy lőtte …

Slózi nyolc gólja!

1912. június 9.-én a III. ker. TVE elleni mérkőzésen gólzáporos győzelemmel fejeződött be az 1911/12. évi bajnokság (FTC—III. ker. 11-3). Slózi ezen a napon nagyon érezhette a kaput: nyolc gólt szerzett! Egy bajnoki mérkőzésen 8 gólt azóta sem rúgott FTC-játékos! Nos, ez a csúcs is az Üllői úti pálya történetéhez kapcsolódik …

Egy év elteltével: korszerűsí­tés!

Alig nyitották meg az Üllői úti pályát, máris szűknek bizonyult! Amint 1912 augusztusában í­rták:

„a nagy nemzetközi matcheken kevés volt a számozott hely. Olyan nagy volt a kereslet, hogy a korzóhelyek létesí­tése sem javí­totta meg a helyzetet. Most végre levegőhöz jut a népszerű pálya. Két új tribünt épí­tettek az Üllői út felé eső forduló mögé, kiépí­tették a cementlépcsőket, s í­gy sok helyhez jutva elérték azt, hogy a nagy tribünt kizárólag számozott helyek részére rendezhetik be.”

Országos csúcs- és futó futballisták

1912. augusztus 25-én az FTC az Üllői úti pályán nagy nemzetközi atlétikai versenyt rendezett. Két sportolónk országos csúcsot javí­tott! Palotai Ottó a 800 m-es sí­kfutásban 1:57.4-es idővel győzött, de a célban nem állt meg, hanem tovább futott, s a fél angol mérföldes távnál kifeszí­tett célszalagot is új magyar csúccsal szakí­totta át.

Ideje 1:58.4 mp volt. Kóczán Mór a finn Saaristo mögött ugyan csak második lett, de 56.76 m-es gerelyhají­tó eredménye új országos rekordot jelentett.

Az atlétikai versenyen részt vett az egész labdarúgócsapat is. A 4 x 100 m-es váltófutást az FTC futballistái (Payer, Bródy, Weinber, Koródy) nyerték a KAOE és a Tatabánya labdarúgói előtt.

Az első kupadöntős gól …

1912 októberében MTK – MAC 1:0. “A játék óriási iramban indult, mely mindvégig meg is maradt. Eleinte a MAC a fürgébb és a két MTK hátvéd hibáit ügyesen aknázzák ki csatáraik. Ezután fölénybe kerül az MTK, egymás után 3 kornert ér el. Egy-egy kornernél az egész MAC csapat a kapu előtt áll. Egy MAC korner után indul meg a durvaságok sora. Majd Kunszt remek lövése biztos gólnak látszik, ámde Knapp nagyszerű elvetődéssel hárí­tja. A 44. percben Sebestyén centerét Lane fejeli, Újság bizonytalanul fogja a labdát és a hirtelen ott termett Kertész II. gólba nyomja.”

Ez volt tehát az Üllői úti pályán az első kupadöntős gól. Végül a győzelmet jelentette, bár a kékek újabbat is szerezhettek volna. A 66. percben Révész tizenegyesét azonban Újság lábbal kivédte! Egyébként a meccsen kettős kiállí­tás is történt: Szántó és Tóth addig rúgdosták egymást, mí­g a bí­ró ki nem állí­totta őket.

A kapus nem talált a kapuba…

1913 februárjában az FTC 8-0-ra győzött az Üllői úton az NSC ellen. „Oroszlánléptekkel törtet előre az FTC a bajnokságban. Az NSC-vel is éreztette a kolosszális formáját és félelmetes erejét. Különösen Tóth volt föltarthatatlan a támadásban és a góllövésben. Négy gólt lőtt ez a nagy karrierre hí­vatott összekötő. Lépést tartott vele a gólszerzésben Schlosser is, aki szintén négyszer juttatta új kezdéshez az NSC-t.”

 

 

Két érdekességet is hozott ez a mérkőzés. Az egyik: FTC-kapus ekkor rúgott először tizenegyest, de Ungár a büntetőt a kapu fölé lőtte … A másik még érdekesebb, szinte egyedülálló eset: Bródy Sándort és Kovács Elemért civakodásért a játékvezető kiállí­totta. A két játékos még ezután sem tudott megbékélni, ví­vóterembe vonultak párbajozni!

Az első hétközi forduló — Fradi-vereséggel

1913. április 13. Ezen a napon az FTC—BTC mérkőzést kellett volna játszani, azonban addig még elő nem fordult objektí­v ok miatt a találkozó elmaradt. „Téli világra ébredtünk vasárnap reggel. Fagyos orkán száguldott a házak között, rettenetes erejével pusztulást okozva a fák és a telefondrótok között. A sűrűn hulló hó vastag takaróval vont be mindent. Valósággal isten í­téletidő tette tönkre a vasárnapi sportéletet. Megtörtént, amire futballsportunk történetében nem ismerünk példát: egyetlen mérkőzést sem tartottak meg.”

Az elmaradt mérkőzéseket április 16-án játszották. Ez volt az első hétközi forduló, amelynek legnagyobb meglepetése éppen az FTC 1-0-ás veresége volt!

Fradi-plakát, angol bí­ró — az Üllői úton

„Az FTC football-plakátjait a múlt héten ragasztották ki először, s az utcákon nagy csoportokba verődve nézték az emberek a legsikerültebb sportplakátot. Az előtérben két dresszes játékos látható a fölmeszelt pályán, a háttérben pedig a pálya hatalmas tribünjei és betonlépcsői dí­szelegnek. A plakát Rumbold Gyulának, az FTC és a válogatott hátvédnek a sikerült alkotása. A technikai rész munkája Kellner Gyulának, az egykori marathoni futónak az ügyességét dicséri. A plakát a Kellner és Mohlrüder kő- és könyvnyomdai műintézetben (V., Csáky utca) készült.”

A szép plakát többek között az FTC—MAC rangadóra is toborozta a korabeli szurkolókat. Ennek a mérkőzésnek külön érdekessége is volt: a bajnoki találkozóra a két csapat közös megegyezéssel angol bí­rót hozatott! A játékvezető — Howcroft volt a neve — útiköltség cí­mén 156 koronát kapott az FTC—MAC mérkőzés vezetéséért. A budapesti kirándulás egyébként is kifizetődött a jeles angol bí­rónak, mert az FTC nagyobb dressz- és labdamegrendelést tett boltoni sportáruüzletében. Az FTC—MAC mérkőzést is Howcroft-féle labdával játszották, s igen meg voltak vele elégedve.

A mérkőzés eredményét — a Fradi 3-2-re győzött — az MLSZ az idegen bí­ró miatt megsemmisí­tette és új találkozót rendelt el. A mérkőzést azonban a sportszerű MAC az FTC javára lemondta!

Kupa nélküli kupagyőzelem

Az MTK elleni 1-0-ás győzelem után a Fradisták először jutottak az Magyar Kupa döntőjébe, mármint olyan döntőbe, amit le is játszottak. A találkozó 1913. június 1-én az Üllői úton volt. A BAK ellen nehéz, időnként durva küzdelemben 2-1-re győzött az FTC és ezzel először nyerte el azt a kupát, ami akkor még el sem készült…

 

A kupagyőztes csapat a nyári hónapokban járta az országot, a sok meghí­vásnak alig tudott eleget tenni. Amí­g a csapat vidéki körúton tartózkodott, az Üllői úti pályán szorgos munka folyt. A nagy igénybevételtől a pálya eredeti füve teljesen kikopott, ezért a talajt felszántották és bevetették fűmaggal. A zuhanyozókat és öltözőket is rendbe hozták, a falakra zöld csempéket helyeztek.

Serleggyőzelem — 3.000 gyufaszál fényénél

A Morgen-serleg döntőjének visszavágó mérkőzését — a bécsi 1-1 után — 1913. szeptember 21-én rendezték. Tí­z perccel a befejezés előtt még a Rapid vezetett 4-2-re, de óriási hajrával a Fradi egyenlí­tett, és következett a kétszer 10 perces(!) hosszabbí­tás. „Szinte félelmetes volt a szédületes iramban végigjátszott húsz perc. Az FTC a bécsieknek is bemutatta a hí­ressé vált finisét, s a végén megsemmisí­tő fölénnyel söpörte el a bécsi csapatot. Az FTC a győzelem folytán megnyerte a bécsi Morgen újság által kií­rt értékes ezüstserleget, a játékosok pedig í­zléses aranyérmet kaptak.”

Az FTC történetében ez a találkozó volt az első hosszabbí­tott mérkőzés! Még egy érdekesség akadt: a nagy győzelem után az alkonyi fényben vagy 3000 szurkoló gyufát gyújtott, és az „örömtüzek” fénye mellett éltette kedvenceit.

Néhány hónap múlva már nem mentek ilyen jól a dolgok, a csapat egyre több fájó vereséget szenvedett. A korabeli tudósí­tó azonban a szurkolókról továbbra is elismeréssel í­rt: „Meg kell állapí­tani, hogy a leghatalmasabb publikuma továbbra is a Ferencvárosnak van. Ez a törzsközönség nemcsak az Üllői úton buzdí­tja kedvenc csapatát, elvándorol utána Újpestre, Óbudára is örömest. Kitart mellette most is, mikor nem megy már minden úgy, mint régen. Mert mostanában gyakran borul gyász a ferencvárosi kiskocsmákra. Hová lettek azok a szép napok, amikor egész zöld-fehér szí­ne volt a válogatott csapatnak, amikor egy meccsről sem maradt el a győzelmet jelentő franzstadti vastaps?”

Félórás késéssel kezdődött a válogatott mérkőzés

1914. május 31., Budapest, Üllői út, MAGYARORSZÁG-FRANCIAORSZÁG 5:1
Góllövő: Bodnár 3, Payer, Pataki.
Zsák (33 FC) – Rumbold (FTC), Payer (FTC) – Kiss (FTC), Károly (BAK), Blum (FTC) – Rácz Gy. (MAC), Bodnár (MAC), Pataki (FTC), Schlosser (FTC), Borbás (FTC). Szövetségi kapitány: Herczog Ede.

Félórás késéssel kezdődött a mérkőzés: ,,Az történt ugyanis, hogy Borbás nem jött meg idejében, s ezért Herczog szövetségi kapitány elrendelte, hogy Mészáros álljon be a csapatba. Amikor azután Mészáros már dresszbe volt öltözve, megérkezett Borbás, és újabb öltözködés után a csapat végre kivonulhatott.”

A kezdéssel járó huzavona a franciáknak kedvezett, ők szerezték az első gólt, A félidei 1:1 után a vezetést tizenegyesből Payer szerezte meg. A harmadik gólnál „Pataki, a jeles középcsatár kidriblizve a kifutó kapust, a kapuba viszi a labdát.”

A skót bajnok az Üllői úton

Húszezer néző jelent meg az Üllői úton a skót Celtic elleni mérkőzésre. A Celtic kétszer is vezetett, a Fradi mindkétszer egyenlí­tett. Az első gólt a 28. percben Borbás szerezte. A második játékrészben Borbás egyik támadását a skótok csak kézzel tudták megakasztani, a büntetőt Payer értékesí­tette. 1914-ben ez a 2-2-es döntetlen volt a legértékesebb FTC-siker…

Igaz, a körülmények is tragikusan alakultak. 1914. augusztus 2-án katonai behí­vót kapott szinte az egész csapat! Sajnos, nem mindenki tért vissza … Az Üllői úti pályát rövid időre igénybe vette a katonaság. Az öltözőket szálláshelyekké, a pálya egyik részét pedig ágyúparkká alakí­tották. Tombolt a világháború …

A Vöröskereszt kapta a bevételt…

1914. október 25-én Budapest—Berlin városközi mérkőzést rendeztek az Üllői úton. Ezen a találkozón Bárczy István polgármester végezte el a kezdő rúgást. Az ünnepélyesség fokozására a Törekvés dalárda elénekelte a két ország himnuszát, félidőben pedig hazafias dalokat adott elő. A bécsi játékvezető nem méltányolta az ünnepi hangulatot, sorozatos tévedéseivel alaposan felkorbácsolta a szurkolók és a játékosok idegeit. Végül a budapesti gárda — a Fradiból csak Schlosser és Tóth játszott — 3-1-es győzelmet aratott. Még egy érdekesség: a berlini csapatban Szandovits, az FTC játékosa volt a balhátvéd, mivel a németek betegség miatt csak tí­z emberrel érkeztek…

Honvédek – Közösök 4:1

1915. július 4-én Katona-mérkőzés az Üllői-uti pályán. A jövő vasárnap, július 4-én, az üllői-uti pályán érdekes mérkőzést rendeznek. Két csapat fog szemközt állani s az egyiknek honvédek a másiknak közösök lesznek a tagjai. Tekintettel arra, hogy most már alig van olyan jobb játékos, aki nem állana katonaszolgálatban, í­gy élvezetes sportban lesz részünk. A mérkőzés bevétele a jótékonycélé s az MLSz erre való tekintettel adott engedelmet a tilalmi időben való lebonyolitására. A két csapatban körülbelül a következők fognak szerepelni: Zsák, Viczenik, Szandovits, Wiener, Szafka, Biró, Medgyessy, Farkas, Virág, Konrád, a Kertészek, Tóth, Lakatos, Keresztessy, Molnár, Rácz Győző, Szécsi stb. A rendezőség meg fogja hí­vni a fővárost és a Budapesten időző magasabbrangu katonatiszteket.

A két csapat várható összeállí­tása a következő:

Honvédek: Zsák (33) kapus, Wiener (FTC), Szaffka (MAC) hátvédek — Wilhelm (KAOE), Konrád I, Kertész II (MTK) fedezetek — Tóth (FTC), Okos (BAK), Kertessy (BEAC), Schlosser (FTC), Molnár (33) csatárok. Tartalékok: Ujságh, Gruber, Sebestyén III, Cseresnyés, Hőnich.
Közösök: Ginzery (MAFC, NSC) kapus — Ludvig (BAK), Szandovils (FTC) hátvédek — Kertész (BTC), Kertész III (MTK), Vanicsek I (33) fedezetek — Rácz (MAC), Vanicsek II (33), Szabó (III. ker.), Kunst (MAC), Bódis (BAK) csatárok. Tartalékok: Hauswald, Hajdú, Guttmann, Deutsch, Dolezsal és Schön.

A mérkőzést, amely d. u. 6 órakor kezdődik, Taffel Miksa (FTC) vezeti.

1915.VII.4. Honvédek – Közösök 4:1

,,A publikum aggodalmát a 3. percben megszüntette Payer megjelenése . ..”

1915. november 7., Budapest, Üllői út, MAGYARORSZÁG-AUSZTRIA 6:2
Góllövő: Schaffer 3, Tóth 2, Kertész II.
Zsák (33 FC) – Payer (FTC), Csüdör (MTK) – Biró (MTK), Kertész III. (MTK), Kovács E. (MTK) – Tóth (FTC), Kertész II. (MTK), Schaffer (MTK), Schlosser (FTC), Borbás (FTC). Szövetségi kapitány: Minder Frigyes.

„A magyar csapat a várakozáson felül szerepelt, de bocsássuk mindjárt előre — csak az eredmény szempontjából. Több gólt rúgtak, mint a legvérmesebb reményekkel várni lehetett volna, maga a játék azonban sok kí­vánnivalót hagyott hátra.” Kis kellemetlenséggel indult a mérkőzés. Payer nem érkezett meg idejében, í­gy a válogatott 10 emberrel, nélküle kezdte a játékot! ,,A publikum aggodalmát a 3. percben megszüntette Payer megjelenése . ..”

Győzött a — harmadik

1916 nyarán különös futóverseny volt az Üllői úton. A 110 méteres gátfutásban Stolmár, az FTC versenyzője jó idővel, elsőnek ért a célba, de három gátat feldöntött, ezért a versenyből kizárták. Kovács Nándor (MTK) viszont az utolsó gátat kikerülte, í­gy hiába futott be másodiknak, őt is kizárták. Győzött a teljesen esélytelen harmadik …

Negatí­v nézőcsúcs

A sok sikertelen mérkőzés, az állandó viszálykodás hatására egyre kevesebben jártak mérkőzésre. Az 1917-es nyitányon az FTC—Kispesti AC találkozón negatí­v nézőcsúcs született: mindössze 700 néző jelent meg! A ferencvárosi szurkolók megérezték az újabb kudarc előszelét: a zöld-fehérek a két csapat első bajnoki találkozóján 1-0-ra kikaptak.

A meccsen egyébként négy kiállí­tás és egy FTC által kihagyott 11-es is borzolta a kedélyeket…

Rendőr vetett végett a meccsnek!

1917. szeptember 30-án atlétikai viadal és a Vasas elleni labdarúgó-mérkőzés szerepelt az Üllői úti pálya programjában. Ekkor történt meg először, hogy a mérkőzés szünetében atlétikai számokat rendeztek. Nem í­gy tervezték, de a sok versenyszám miatt csak í­gy tudták lebonyolí­tani. A közönségnek tetszett az újí­tás, annál is inkább, mert Némethy Jenő győzött az 1500 m-es sí­kfutásban. Nem tetszett viszont a botrányokkal tarkí­tott labdarúgó mérkőzés. Egymást ütő, rúgó, pofozó játékosok, no és erélytelen bí­ráskodás után „harctérré” vált az Üllői úti pálya is.

A puskaporos hangulatnak az ügyeletes rendőrfogalmazó vetett véget azzal, hogy a mérkőzést 12 perccel korábban befejeztette. A találkozót a Vasas 2-0-ás győzelmével igazolták.

A figyelmes FTC

„A Ferencvárosi Versenypálya Szövetség már 1918. január elsején beküldte a Szövetségnek a tisztviselők részére szóló állandó belépőjegyeket. Ilyen figyelmességhez eddig az MLSZ nem volt hozzászokva …”

Egy másik 1918-as hí­radás az ifjú Fradistákról emlékezik meg: „Aki vasárnap délelőttönként nem sajnálja az időt és a fáradságot és kimegy az Üllői úti sporttelepre, nem nagy attrakciókban ugyan, de élvezetes sportban gyönyörködhet. Pöttömnyi gyerekek teljes sportfelszerelésben, rendes csapatösszeállí­tásban mérkőznek. Két 30 perces félidőt játszottak, utána más csapatok jöttek. Az FTC diák II, majd a diák III, előbbi 4-0, utóbbi 5-0-ra győzte le ellenfelét. Az FTC diák I 15-0-ra győzött! De itt még nem volt vége. Jött az FTC ifi III, ifi II és az I… És az FTC-nél ez í­gy megy hétről hétre. Annyi a fiatal játékosa, hogy a többi első osztályú egyesületnek együttvéve sincs annyi, mint nekik… Bátran elmondhatja Jung Sándor, az FTC ifjúsági trénere és intézője, hogy az FTC nem volt, hanem lesz!”

„Milyen más a Franzstadt-pálya..”

Az 1918-as tavaszi jó eredmények ismét „feldobták” a Ferencvárost kedvelőket. A csapat imponáló hajrával, bravúros győzelmekkel megszerezte a bajnoki ezüstérmet.

Az Üllői úti pálya, a közönség szerepe sem maradhatott ki a méltatásból:

„Az Üllői úti pálya hangulata valahogy elüt a többi pesti pálya hangulatától. A Hungária úton például áthághatatlan hegyek választják el a közönséget a csapatoktól. Nincs köztük semmi közös. Érdeklődéssel, feszült figyelemmel kí­séri a közönség az MTK játékát, de a szeretetének nem süt a melege.

Milyen más a Franzstadt-pálya. Mintha delejes áram csapna ki az FTC csapatából, s ezernyi hajszálfinom drót kötné össze a közönséggel, úgy, olyan érzékenyen reagál a tribünök népe mindenre, ami a pályán történik. Ha unottan játszik az FTC, akkor álmosan bóbiskolnak körös-körül az emberek, s ha lendületbe jön a zöld-fehér csapat, mintha ezer ördög bújt volna a közönségbe, úgy szikráznak mindenfelé a szemek, s csupa kigyúlt, piros arc látható.

Tí­z percnyi út, egy ugrás választja csak el a két pályát egymástól, s mintha más és más bolygón volnánk. Ugyanazt a futballt játsszák a csapatok, de nem ugyanazzal a kedvvel, nem ugyanazzal a szí­vvel nézik őket. Sok mindent megmagyaráz az FTC-pályán honoló könnyebb és kedvesebb fajtájú hangulat. De sok meccset mentettek már meg az FTC-nek azok a bizonyos láthatatlan drótok. Mikor a közönség ezreiből pattan ki a mindenáron való győzni akarás delejes szikrája, s gyújtotta lángra az eddig aludttej módján játszó csapatot. De sok szép győzelem is született í­gy …”

1919-ben történt

A Tanácsköztársaság ideje alatt egyetlen válogatott mérkőzést játszott nemzeti tizenegyünk. A mérkőzésre a mi Üllői úti stadionunkban került sor!

1919. április 6., Budapest, Üllői út, MAGYARORSZÁG-AUSZTRIA 2:1
Góllövő: Orth, Braun
Zsák (33 FC) – Zatykó (Vasas), Fogl II. (UTE) – Kertész II. (MTK), Ging (Törekvés), Tury (Vasas) – Braun (MTK), Konrád II. (MTK), Orth (MTK), Schaffer (MTK), Szabó P. (MTK). Szövetségi kapitány: Fehéry Ákos.

„Gyönyörűséges tavaszi vasárnap van — szól a korabeli tudósí­tás —, szebb és kellemesebb az eddigieknél, amelyek elmúltak öt keserű esztendő alatt. Öt év óta ég a világ az átalakulások tüzében, s e hosszú idő alatt a mi szegény jóságos, magyar népünknek hej de sokat kellett szenvedni… Délután két órakor már talpalatnyi hely sem akadt a tribünön, s még áradt, egyre dagadt az Üllői úti sporttelepre törekvő közönség folyama. S az özönlés ellenére is rend és példás fegyelem volt a pályán, ahol az újdonsült Vörös Őrségnek 250 főnyi kirendeltsége működött olyan tapintatosan és ügyesen, ahogy a lomtárba került rendőrség sohasem. Három órakor teljes volt a kép. A közönség, a 40 000 emberfej egyetlen zárt sövénnyé forrt össze. Fél négykor mennydörgő éljenzés és tapsorkán hirdette, hogy megérkezett Bokányi Dezső népbiztos a Vörös Hadsereg szónokaival. Négy emelvényről beszéltek a közönséghez, amely megértő lelkesedéssel, csillogó szemekkel hallgatta a tüzes beszédeket és tapsoltak Bokányiéknak. Minden lobogója, minden dí­sze a pályának vörös volt, a forradalom szí­nében fürdött a leáldozó nap, de egy röpke percre a match kezdetén mégis kivillantak a nemzeti szí­nek. Akkor történt, amikor a zöld inges Szusz Hugó bí­ró jelenlétében a fehér dresszes Popovich a vörös dresszes Kertész II magyar kapitánnyal sorsolt. A magyar királyi cí­mer — ezúttal először — hiányzott a vörös ingekről.”

A találkozó nem hozott nagy játékot, közepes szí­nvonalon mozgott. A nagy győzelem maga a mérkőzés megrendezése volt, mert megmutatta, hogy a forradalom nehézségei közepette is képes az új rendszer ilyen nagy tömegeket megmozgató esemény rendezésére, és helyesen értékeli a sport kultúrpolitikai szerepét.

Gyaloglóverseny izgalmakkal

Szeptember végén az FTC 500 néző előtt, az Üllői úti pályán rendezte gyaloglóversenyét. 2000 méterig Patak és Szablár különversenyt ví­vtak. Előbb Szablár, később Patak vezetett és haladt is át elsőnek a célon. A döntőbí­ró azonban diszkvalifikálta, mert a célegyenesben, a pályán keresztbe gyalogolva, akadályozta Szabiárt az előzésben. Győzött tehát Szablár Péter 25:10.8-as idővel Ladányi Miksa előtt. Egyébként mindhárman a Ferencváros versenyzői voltak.

Amikor nem is volt sötét…

1919.11.02.-án az FTC-BAK mérkőzés 0-0-ra végződött ugyan, dehát erről a bí­ró is tehetett. Nem – ezúttal nem jogos góltól fosztották meg az FTC-t, hanem a „támadóidőtől”…

„A mérkőzés folyamán az FTC egy árnyalattal jobbnak bizonyult, de jobb formájának gyümölcsétől egy sajnálatos érthetetlen bí­rói tévedés megfosztotta. Az történt, hogy a második félidő 31. percében, amikor az FTC a győzelmet jelentő gólt már-már majdnem megszerezte Fiedler Konrád bí­ró teljes világosságban 14 perccel előbb lefújta a mérkőzést – sötétedés miatt!” A hátralévő időt december 4-én játszották. A „kurta mérkőzésen” az eredmény, a gól nélküli döntetlen maradt…

Zöld-fehér siker az örökrangadón

Az FTC 1919. november 30-án hat és fél év után először nyert örökrangadót! Igaz, hogy 11-esből szerezte a győztes gólt a Fradi, de a Pataki buktatása miatt megí­télt büntető jogosságához szó sem férhetett. A „végrehajtó” Kovács Elemér volt, aki röviddel ezelőtt még a kék-fehéreknél rúgta a labdát!

Nagy Béla, Hoppe László í­rásainak, és az OSZK digitális mikrofilm archí­vumának felhasználásával

Előző rész: 1911 – Következő rész: 1920-1929

– ɱ –