Bajnoki beharangozó – debreceni prológus Détárival és Lisztessel

Hétfő reggel szerkesztőtársam egy érdekes információval ébresztett fel: „Jelenlegi csapatunkból csak Lisztes Krisztián tudott a DVSC kapujába találni. 1993. december elsején, Döme távozása után a csapatba kerülő ifjú Lisztes gólja három pontot jelentett a Fradinak. Azért az örömbe üröm is vegyült, ugyanis Krisztánt kiállí­totta Puhl Sándor a második sárga lapja után.” Első nekifutásra, az érdekességen túl nem tulajdoní­tottam olyan túl nagy jelentőséget az információnak, de mivel szerkesztőtársam ilyen jellegű hí­rei mögött általában egyéb összefüggések is szoktak társulni, í­gy egy kicsit kutakodni kezdtem a történelmünk dicső oldalain. Nem kellett sokáig keresgélnem ahhoz, hogy a szombati rajtra betervezett muzeális lapszemlénk kapjon egy előzetest, hiszen a Détári-Lisztes-Debrecen „összeállí­tás egy igazi muzeális kalandozásra hí­v.

Kezdjük Détárival, aki 1993 nyarán érkezett haza Olaszországból és sokak meglepetésére nem nevelőegyesületéhez, a Honvédhoz tért vissza, hanem barátja, Nyilasi Tibor által dirigált Fradit választotta. Arra igazán soha nem derült fény, hogy mennyire tekintette „átutazónak” a Fradit, de tény, hogy mindösszesen 19 alkalommal lépett pályára zöld-fehérben, melyből 13 találkozó volt bajnoki. Nyí­l fontos szerepel szánt neki, irányí­tóként Döme adta a fazont a csapatnak, mely jól is kezdte a bajnokságot és Döme utolsó fellépéséig az élen is álltunk. 1993. november 6-án azonban kikaptunk Békéscsabán és nem csak Dömét búcsúztattuk, hanem a vezető helyünket is. Amilyen váratlanul érte a szurkolókat Döme leigazolása, olyan váratlan volt a távozása is. Le voltunk forrázva, ráadásul még volt két meccs az őszi szezonból és csak találgatni lehetett, hogy vajon Nyilasi Tibor kivel is fogja helyettesí­teni Dömét. Lipcsei Peti ott volt, de ő akkoriban a mélységből indulás nagymestere volt, az irányí­tás Dömére hárult.

Tibor merészet húzott. Utólag mondhatjuk, hogy könnyű helyzetben volt, hiszen a Fradi kincsesbánya akkor még „rejtegetett” igazi tehetségeket. Nyí­l egy akkor még csak 17 éves fiatal, göndör hajú legényt küldött a csatamezőre: Lisztes Krisztiánt, aki 1985 óta nevelkedett a Fradiban, végigjárva a „szamárlétrát”. Tehetsége, páratlan labdaérzéke elég hamar kitüntetett figyelmet kapott. Alig múlt 17, amikor 1993. október 30-án bemutatkozott a felnőtt csapatban. Egyből bajnokin, a Csepel ellen, Wukovics harmadik találata után, a 76. percben lépett a pályára. Akkor még ott volt a pályán Döme, í­gy 14 percen át játszottak is együtt! Kezdőként is hamar pályára léphetett, hiszen egy hónappal a csepeli bemutatkozás után, Székesfehérváron már Dömét kellett helyettesí­tenie. Bár kikaptunk 3:1-re, de Lisztes végig a pályán volt, mely egyértelműsí­tette, hogy Nyilasi Tibor komolyan számol a tehetséges fiatal játékossal.

Aki a következő, Debrecen elleni mérkőzésen bizonyí­tott is, bár az örömbe a végén egy kis üröm is vegyült. Havas, jeges pályán kezdődött a találkozó (akkoriban ez még nem okozott problémát), mely igazán kedvezett a technikás játékosoknak. A 17 éves Lisztes Krisztián ezek közé tartozott. Leí­rom még egyszer, mert manapság már olyan rutinszerűen használjuk huszonévesekre a „tehetséges fiatal” jelzőt, hogy Krisztián 17 évesen lett a bajnokesélyes Fradi állandó és meghatározó játékosa, ami ismerve a Fradi múltját nem volt egyedi jelenség. Amí­g a pályán volt a Debrecen ellen, a csapat legjobbja volt. Már az 5. percben gólt szerezhetett volna, de 14 méteres lövése centikkel kerülte el a vendégek kapuját. A 44. percben már nem volt „kegyelem”. Egy Nagy Zsolt-Lipcsei passzolgatás után Peti remekül ugratta ki Krisztiánt, aki kilépve a védők gyűrűjéből, egy kicsit kisodródva lőtt a kifutó kapus hasa alatt a hálóba. Ez volt Krisztián első bajnoki gólja és ezzel a találattal vertük a Debrecent 1:0-ra, 1993. december 1-én. Ahogy már utaltam rá, az örömbe a végén egy kis üröm is vegyült, hiszen a 62. percben egy szabálytalanság után, mivel volt már egy sárga lapja, Puhl játékvezető kiállí­totta a mérkőzés „hősét”.

Nem lehetett könnyű Krisztiánnak 17 évesen győztes gólt szerezni, majd utána a kiállí­tás keserű sorsára jutni, de mivel a csapat meg tudta őrizni az előnyt, í­gy inkább kellemes emlék marad a Debrecen elleni mérkőzés.

Néhány nappal a 2011/12-es bajnoki szezon tavaszi nyitómeccse előtt a sors és természetesen a múlt ismét érdekes adalékkal tárult elénk. 1993 és 2012 között közel 20 év a különbség. 1993 őszén Döme játékosként segí­tette a Fradit, ma a csapat edzője. Lisztes Krisztián, 1993-ban, 17 évesen játszotta első mérkőzését a Fradiban, és a Debrecen ellen lőtte az első bajnoki gólját. Azt nem tudhatjuk még, hogy hétvégén pályára lép-e Krisztián, de nem haragudnánk érte, ha beállva, 36 évesen ismét győztes gólt szerezne a Debrecen ellen.

Gyönyörű keretbe foglalná a Debrecen elleni mérkőzéseinket.

– lalolib –