Jegyzetek
Ahol mindenki köszönt
Az FTC Baráti Kör januári összejövetelén a népligeti edzőközpont megtekintése volt a fő eseménye. Sajnos a korai sötétedés miatt csak részben sikerült a túra, a komplexum szabadtéri részeit és csarnokait egy későbbi időpontban látogatjuk meg.
Amit viszont megnézhettünk az lenyűgöző volt, csak azért nem dobálózok a jelzőkkel, mert a múltunk feldolgozása közben sok mindent tanultunk, de legfőképpen azt, hogy ha nyer a csapat akkor minden szép és jó, ha veszít akkor meg minden rossz. Most holtszezon van 😉
A 80 éves Dr. Orosz Pál életútja!
2009.12.31. (Fotó: SzB)
Az 50-es évek elején, amikor „szétszedték” a Fradit, sőt még a nevét és a színeit is megváltoztatták, a csapat varázsát, vonzerejét nem tudták megszüntetni. A fiatal, tehetséges vidéki, a fővárosba vágyó játékosok számára még mindig óriási lehetőséget kínált a „Budapesti Kinizsi”. Természetesen a csapat körül tevékenykedtek aktív játékos megfigyelők, mint például a sokszoros válogatott kapus, Csikós Gyula. Az ő feladatuk volt feltérképezni az országot, felkutatni a tehetségeket. így került a Kinizsibe Orosházáról Mátrai Sándor, Jánoshalmáról Fenyvesi Máté és a Szentesről indult Orosz Pál.
FRADISTÁK – Hélisz József verse
FRADISTÁK
Hélisz József verse
Van Magyar-honban egy csodás csapat,
Mely diadalt diadalra arat.
Ferencvárosnak hívják e clubot,
Melynek oly sok diadal jutott.
Feljegyzések a fotelból – Gyógyír a sebekre
Néhány hónappal ezelőtt biztosan nem gondoltam volna, hogy 2013 utolsó bajnoki mérkőzésére mélabúsan ülök le a fotelomba. Nem volt bennem idegesség, a szokásos gyomorgörcs sem hozta ki belőlem azt a fajta varázslatot mely eddig mindig ráhangolt egy Fradi meccsre. Valami elszakadt bennem, amit nagyon nem szeretek, de amiről tudom, hogy igazán nem fog sokáig tartani, hiszen történjen bármi is az Üllői út 129. táján, a szívem úgyis erőteljesebben fog kalapálni ha meglátom a játékoskijáróban a zöld-fehér mezbe öltözött játékosokat. Talán ezért jóval a találkozó előtt megpróbáltam lezárni magamban az elmúlt hetek történéseit. Hiszen én csak egy szurkoló vagyok, nekem az a feladatom, hogy minden körülmény ellenére kiálljak a Ferencváros mellett. És ezt annak tudatában írom, hogy belül még mindig értetlenkedek Ricardo Moniz elküldése miatt. Tudom azt is, hogy muszáj lesz lezárnom a témát, de tudom azt is, erre csak úgy kerülhet sor, ha ki is írom magamból amit érzek. Ez meg nem könnyű feladat, mert még nem készültem fel rá. Szurkolóként könnyű dolgom lenne, de egy olyan oldal egyik szerkesztőjeként aki a Ferencváros történetét dolgozza fel, már sokkal nehezebb a dolgom. Mert ha csak a személyes élményeimet veszem alapul, akkor vajon Dalnoki Jenő, Novák Dezső, Nyilasi Tibor és Varga Zoltán mellé hogyan tudom elhelyezni Ricardo Monizt? És akkor nem is említem azokat az edzőket, akikkel a történelmünk feldolgozása során találkoztam. Hiszen Blum Zoltán, Tóth-Potya István, Mészáros József, Lakat Károly több száz találkozón ült a Fradi kispadján, és nevükhöz bajnoki címek, hazai és nemzetközi kupagyőzelmek fűződnek. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Feljegyzések a fotelból – Reménytelenség
“Az ember többnyire nem egy összegben, hanem kis lépésekben adja fel az álmait.” – egy örök érvényű igazsággal kezdeni a jegyzetet nem mindig szerencsés vállalkozás. Főleg most, amikor ebben egy mondatban benne van minden, amit a tegnap esti mérkőzés után éreztem. Ennek tudatában végleg le is zárhatnám az egész szenvedést, így megszabadulhatnák azoktól a bennem tomboló indulatoktól melyeket az éjszaki alvás sem tudott kiölni belőlem. Ez meg gond, hiszen tegnap késő este éppen azért nem fogtam hozzá az íráshoz közvetlenül a lefújás pillanatában mert nem akartam hirtelen felindulásból bűncselekményt elkövetni. Még a végén úgy jártam volna mint a kaposvári törzsszurkoló, „Tipszmiksz Csabi”. A különbség csak annyi lenne, hogy engem nem a pályáról, hanem a számítógép mellől vezettek volna el, mivel az őszi szezonban először nem a stadionban hanem otthon, szerkesztőtársaim közbeiktatásával (skype) néztem a mérkőzést. Mintha megéreztem volna, hogy amit tegnap este a Ferencváros labdarúgás címén művelt, azért talán mégsem kéne több száz kilométert utazni. Valójában nem ez állt a háttérben, egyszerűen ahhoz már egy kicsit öreg vagyok, hogy november végén, egy este 8 órakor kezdődő találkozóra elautózzak a “világ végéről”. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
A 19. Kupaderbi előtt
Ferencváros-Újpesti Dózsa 20:8. Ha valaki most arra gondol, hogy egy régi, és igazi rangadónak számító vízilabda mérkőzés eredményét közöltük, az téved. Az eredmény annak is túlzó lenne, hiszen a régmúltban mindkét csapatban olyan kiválóságok játszottak egymás ellen mint Szívós, Ambrus, Gyöngyösi, Benedek, Vincze és Kásás. A további találgatásokat megelőzendő, elég a címre nézni és arra gondolni, hogy szerda milyen mérkőzést is rendeznek a Puskás Stadionban. A Fradi történetét jól ismerő tudják, hogy bár 1933-ban volt egy “közte mócsingos”, 11:1-s győzelmünk, de ennél jobban még mi sem győztük le a lilákat. Mivel a 20-s szám biztosan ismerősen cseng zöld-fehér szívünknek, így nem nehéz kitalálni, hogy a 20:8, a két csapat magyar kupagyőzelmi arányát mutatja. Ehhez ha még hozzávesszük azt a statisztikai adatot, hogy a két csapat eddigi 18 magyar kupa mérkőzéséből a Fradi nyert meg 11-t, elsöprőnek látszó 52:28-s gólaránnyal, akkor talán nyugodtan hátra is dőlhetnénk a széken és kezünkben egy finom nedűt tartalmazó üveggel dúdolhatnánk a Fradi indulót. De tudjuk jól, a számok bár makacs dolgok és a múltban mindig is a valóságot tükrözik, de ha el is hisszük, hogy azok minden gondolkodás nélkül a jelenre is ráhúzhatok, akkor könnyen csalódhatunk. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Feljegyzések a fotelból – Sárdagasztás, kiszenvedett döntetlennel
Azzal a gondolattal zárni az őszi szezont, hogy egy győzelemmel a dobogón végezhetünk, megadta az alaphangot a vasárnap esti mérkőzéshez. De mielőtt belelovaltam volna magam a győzelembe, eszembe jutott a 2012-s paksi záró fordulós vendégszereplésünk, és néhány pillanat alatt el is szállt a lelkesedésem. Eszembe jutott a 4:2-s zakó, a 11. hely és a 14 vereség. Ahhoz még közeli volt az élmény, hogy egyik pillanatról a másikra lerázzam magamról. Megpróbáltam felidézni a meccset, de valahogy az emlékek nem akartak előjönni. Az első gólra azért emlékszem, hiszen a szerzőjét már akkor el tudtam képzelni egy másik zöld-fehérben mezben. A bal oldalon cselezett befelé, majd mozgásával ellentétes irányba “visszahúzta” a labdát, ami védhetetlenül vágódott a jobb sarokba. A Fradista énem néhány pillanat múlva már a jelenben volt és elképzelte ahogy Böde Dani már Fradi mezben bűvöli volt csapata hátvédjeit. De mielőtt gólt kiáltottam volna gyorsan le is állítottam magam, mert a Paks elleni ma esti meccset a valóságban kellett volna megnyernünk és nem a fotelszurkoló képzeletében. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Feljegyzések a fotelból – Lenullázva
Lassan kezdem megszokni a szörnyű helyzeteket. Az igazat megvallva, a szégyenteljes vereség után hazafele (120 km) három verziót állítottam fel magamnak. Az első szerint nem írok semmit, ezzel igazodva a csapat teljesítményéhez. A második gondolatom azt volt, hogy a képernyőn keresztül megpróbálok egy nagy nullát rajzolni a fotelszurkoló helyére. A harmadik verzió szerint, ahogy hazaérek, egyből leülök a gép elé és kiírom magamból ezt a nullára hozott meccsünket, valamint néhány idézőjel kíséretében közlöm azokat a véleményeket, melyeket a lelátón hallottam a szurkolótársaimtól. Az első gondolatomat a vacsora közben vetettem el, úgy voltam vele, ha már közel három éve bírom a “strapát” és a megpróbáltatásokat, akkor egy sima 0:3 már nem okozhat túl nagy gondot. A második ötletemet azért dobtam a sutba, mert egyrészt abszolúte nem tudok rajzolni (persze néha írni sem), másrészt nem állok annyira jól anyagilag, hogy rajzolóképességem bizonyítására tönkretegyem a monitoromat. Végül a harmadik látszott befutónak, hiszen még plagizálhattam is volna az elmúlt időszakok gyászos mérkőzéseiből, de amit a szurkolók “írói munkásságuk” idézeteiről gondoltam, azt azért elég gyorsan elvetettem. Nem mintha nem lett volna igazuk – később tőlük is idézni fogok, egy kicsit irodalmibb nyelven -, de tartottam attól, hogy a végén az MLSZ még emiatt is a Fradit bünteti meg. Ha már képesek voltak arra, hogy a Honvédot azért büntették meg, mert a szurkolói szidták saját csapatuk főnöket, talán egy jegyzetben használt “illetlen” kifejezések miatt is a klubot büntetnék… Pedig az bűnhődik magától is. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Fradi volt! Fradi lesz! Fradi van?
SPORT plusz
1968. november 6-án, szerdán három játékos is hiányzott a Ferencváros edzéséről.
A zöld-fehérek akkori edzője és a játékostársak mégsem adtak ki országos körözést a távolmaradók felkutatása érdekében, mert pontosan tudták: a nagy trió igazoltan van távol.
Vasárnap, még velük a csapatban sima négyest rúgtak a Csepelnek a Népstadionban (a szerdai tréningről hiányzók közül mindhármuk neve felkerült az eredményjelző táblára), a következő, Dunaújváros elleni mécsesig még négy nap volt hátra, így aztán olyan nagy riadalmat nem okozott a hiányuk.
1968. november 6-án (45 évvel a Sport plusz jelen számának megjelenését megelőzően) Albert Flórián, Novák Dezső és Szűcs Lajos azért nem rótta a köröket az Üllői úti pályán, mert Rio de Janeiróban, a Világválogatottban volt jelenésük!
Feljegyzések a fotelból – Nem három, hanem négy és nem oda, hanem ide
Nem szoktam az ellenfél edzőivel foglalkozni, de néhány napja Szivics mester olyan nyilatkozatokat tett, melyek feldühítettek. Valószínűleg a játékosokat is. Ezért talán még köszönet is járna neki, hiszen a mester legközelebb jobban teszi, ha nem foglalkozik az ellenféllel és főleg nem próbál Tippmix-et játszani, mert ha megteszi, annak bizony bukta lesz a vége. Gondolom a saját játékosait akarta feltüzelni, de helyette egy olyan csapdába került, melyből sokat fog meríteni a TrollFoci. Nagy-nagy örömömben én sem tudtam kihagyni a ziccert (ahogy a játékosaink sem tudták), de ez legyen a “verhetetlennek” titulált diósgyőriek gondja. Akik talán túl nagy mellénnyel jöttek ki a pályára és talán el is hitték, hogy sok gonddal küzdő Fradit most simán a földbe fogják döngölni. A döngölés megtörtént, csak éppen fordítva. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
