Jegyzetek
„Tanári etűdök” az öltözők világából – II.
„Zöld fű felett, kék ég alatt, legjobb edző dr. Lakat!”
***
1967.IV.16., Népstadion, Újpesti Dózsa – Ferencváros 0:3
Feljegyzések a fotelból – Rémálmaim zöld-fehérben
Gyerekkoromban sokszor gyötörtek rémálmok. A legtöbb esetben egy feneketlen szakadékba zuhantam. Szörnyű érzés volt. Egy idő után rájöttem, hogy ez ellen úgy tudok védekezni, ha kinyitom a szemem és felébredek. Utána meg féltem visszaaludni, mert tartottam attól, hogy a céltalan zuhanás tovább fog folytatódni. Túl sok fantázia nem kell ahhoz, hogy párhuzamot vonjak a gyerekkori rémálmok és jelen Ferencvárosa között. Mert ami 2011 őszén át kell élni a szurkolóknak, az már dráma, egy kegyetlen végjáték kezdete. A gond az, hogy hiába nyitjuk ki a szemünket, hiába próbáljuk „erőszakkal” megszüntetni a rémálmot, a jelen attól még nem fog eltűnni. Ott vigyorog előttünk és mi tehetetlenül állunk. Nem látjuk a megoldást, nem látjuk a kiutat. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
„Tanári etűdök” az öltözők világából!
Vannak a magyar labdarúgásnak olyan korszakos egyéniségei, akik nélkül nem lehet megérteni az adott kor történéseit, és vannak akik évtizedeket, korosztályokat kötnek össze. Az esetükben elég egy kép, egy rövidke epizód, egy villanás a pályáról, és máris tudjuk és máris érezzük a zsigereinkben a kor illatát, a pillanat varázsát. Nem kell lábjegyzetet írni, nem kell a kort közelebb hozni, mert ezek a legendás játékosok és edzők jelentik a magyar labdarúgás és benne a Ferencvárosi labdarúgás történelmét.
Egy ilyen élettörténet tele van sztorival, anekdotával, van akiről nehéz lenne e témában egy A4-es oldal két oldalát megtölteni, és van akiről, vagy akitől folytatásos regényt lehetne szerkeszteni a már megjelent írásokból. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Napirenden a bázis: 1962 kontra 2011
Az irattárunk feldolgozása során számtalan érdekes és értékes dokumentumra, újságcikkre és könyvre bukkanunk. Ezek rendszerezése folyamatban van és terveink szerint az elkövetkező időkben több sorozatot is indítunk (van olyan mely már a közeli napokban fog megjelenni). Amikor elkezdtük „gyűjtési akciónkat” még mi sem gondoltuk, hogy ennyi újságcikk és egyéb dokumentum őrzi a Ferencvárosi labdarúgás dicsőséges múltját. A részletes mérkőzés beszámolókon és a játékosokról szóló írásokon kívül több olyan különleges cikket is találtunk, mely az adott korról szól, de több év múltával ha olvassuk, már önálló életre kel és a múlt mellett a jelennek is tartogatnak meglepetést és tanulságot.
Feljegyzések a fotelból – Csak gólokra adnak pontokat
Ahogy a ma reggeli muzeális barangolásomat kezdtem, mindig is kedveltem a Győr elleni meccseket. Egyrészt a vidéki csapatok közül velük játszottunk a legtöbbször, másrészt olyan nagyszerű derbik fűződnek a „testvér” zöld-fehérhez, melyek örökké emlékezetesek maradnak. Hiszen lehet elfelejteni Nyilasi Tibor és Lipcsei Peti mesterhármasát? De ha már gólokról esik szó, akkor meg kell említenem a Ferencvárosi labdarúgás aranylabdását, Albert Flóriánt is, aki 15 gólt termelt a Győr ellen. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy utoljára 2004-ben nyertünk Győrött, és az utolsó két meccsünket el is vesztettük, ráadásul a 2011 őszi tabella sem a legszebb oldalát mutatja (a Győrnek igen, de ez nem nagyon vigasztal), de ettől függetlenül a szokásos gyomorgörcs mellé egy kellemes bizsergés is párosult egész nap, mely elsősorban az emlékek felidézése okozott. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Muzeális barangolás – Győri ETO
Kedvelem a Győr elleni meccseket. Annak ellenére, hogy a két csapat először 1922-ben játszott egymás ellen, a figyelem a hatvanas években terelődött a két zöld-fehér csapat összecsapásaira. Ehhez nagyban hozzájárult, hogy azokban az években volt mindkét csapat aranykora. A Győr 1960-ban jutott vissza az élvonalba (Győri Vasas ETO néven) és már 1963-ban bajnoki címet ünnepelhetett. Igaz, hogy csak félszezonos bajnokságban, és hármas holtverseny után jobb gólaránnyal nyerték meg első bajnoki címüket a Honvéd és a Fradi előtt. Ráadásul ez után kezdett „érdeklődni” a politikai is az ETO iránt, és amikor a Rába gyár tejhatalmú vezére lett Horváth Ede, a focit is magához láncolta. A fúzió 1965-ben következett be, innentől már Rába ETO néven játszottak.
Feljegyzések a fotelból – Az egyiknek sikerül, a másiknak nem
A reggeli kávém mellé desszertként mindig sportújságot tálalok fel magamnak. Vasárnap reggel azonban egy kicsit lusta voltam ahhoz, hogy elsétáljak a város ma már egyetlen újságosbódéjához. Pedig évekkel ezelőtt, amikor még főleg szombaton voltak a bajnoki mérkőzések, elég volt kinyitnom a szemem vasárnap reggel és már pattantam is ki az ágyból és rohantam az újságoshoz, nehogy elvigyék előlem a reggeli desszertemet. Alig vártam, hogy kézbe vegyem, hogy érezzem az újságpapír semmihez sem hasonlítható zizegését. Bár tudtam az eredményt, de már ott bele kellett lapoznom, hogy megnézzem az osztályzatokat és azt, hogy vajon hanyadikok vagyunk a tabellán. Ezen túl meg ismerősökkel is összefutottam – volt olyan akivel csak ott találkoztam éveken át – és percekig ecseteltük a forduló eredményeit. Egyben általában egyetértettük: a Fradi megérdemelten nyert. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Feljegyzések a fotelból – Végveszélyben
Amikor 1970. április 13-án elhangzott a legendás mondat az Apolló 13 parancsonokától (Houston! We have a problem!), az amerikai űrközpontban, de az űrhajó fedélzetén sem tört ki a pánik. Mindenki tudta, a problémák azért vannak, hogy megoldják őket. Bíztak a tudásukban, bíztak az addig elvégzett munkában és bíztak önmagukban. Ma, 2011. augusztus 28-án hiába küldenénk jelentést az Üllői 129 szám alá, ott csak tehetetlenül és értetlenül egymásra meredő embereket látnánk, aki ugyan elolvasnák az üzenetet, de a fejcsóváláson kívül másra már nem képesek. Szörnyű ezt leírni, de a Ferencvárosi Torna Club végveszélybe került. A Vasas elleni mérkőzés lefújásának pillanatában először a legvadabb gondolataim támadtak. Úgy éreztem, egyetlen egy menekülési útvonalam maradt, a gúnyolódás. Még pikírt mosollyal az arcomon fel is kiáltottam: vajon hová tűnt Rósa Dini cetlije? Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Kubatov Gábor nehéz helyzetben
SPORT plusz 2011.08.26.
Ankétot tartott a múlt héten az Albert-stadionban az FTC. Ez azon ritka alkalmak egyike, amikor Kubatov Gábor tájékoztatást ad a Ferencváros pillanatnyi helyzetéről.
2011. március: „Senki nem úszhatja meg a felelősségrevonást”
2011. augusztus: Senkit nem vonnak felelősségre…
Ennek kapcsán sok szurkoló keresett minket. Szinte mindegyik azt kérdezte: mi történt Kubatov Gáborral, hogy mást mond, mint eddig? Akadt aki számonkérte tőlünk, miért tettünk többször is hitet az FTC-vezér mellett, miközben szerintük nála is elkezdődött a ködösítés, a mellébeszélés. Elmondtuk: változatlanul hiszünk Kubatov Gábor tisztességében Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Hány áldozatot követelnek még a Fradi-kamuk?
SPORT plusz 2011.08.26.
A hegyek megint egeret szültek.
A Fradi, amit húsz éve mindenkori potentátok próbálnak megmenteni, ugyanott tart, ahol annakidején.
Sehol.
Rossz a módszer.
Pedig ez a megmentés is ígéretesen kezdődött.
Egy tehetséges, tisztességes és a Fradi iránt elkötelezett emberre, Kubatov Gáborra bízták a klubot, aki idén márciusban már ki is állt a világ elé és kijelentette: a Fradi megújulásának a rend a feltétele, és a korábbi bűnök elkövetői közül SENKI NEM ÚSZHATJA MEG FELELŐSSÉGREVONÁS NÉLKÜL.
És ez a korrekt, tisztességes ember augusztusra eljutott odáig, hogy már esze ágában sincs felelősségre vonást emlegetni. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
