Feljegyzések a fotelból – Elképzelés nélkül
Szombat délelőtt még motoszkált bennem a kisördög, bár a szívem hajtott, de voltak olyan érzékszerveim melyek nem voltak biztosak abban, hogy vasárnap fel kell ülnöm a lelátóra az MTK elleni bajnoki mérkőzésre. Először (megszokásból) “örökrangadót” írtam, de az ujjam nagyon gyorsan rátapadt a “backspace” billentyűre, sima mérkőzésre változtatva a valaha szebb napokat megélt Ferencváros-MTK-t. A 20-s évek kezdetétől a második világégésig nem csak a pályán és a lelátón, hanem a kávéházakban, az irodalmi folyóiratokban is “összecsaptak” a két csapat hívei. Móricz Zsigmond, Aszlányi Károly, Tabi László, Salamon Béla, Ráday Imre (és még sorolhatnánk a neveket), adtak igazi rangot és tették társadalmi eseménnyé az örökrangandót. Egy jól ismert anekdota szerint az MTK egyik leghíresebb szurkolója, Salamon Béla (színész, “epés” glosszák írója) örökké lógó szivarjával egyszer Pluhár István mellé állt egy FTC—MTK mérkőzés félidejében, amikor a Magyar Rádió első sportriportere közvetített és odasúgta neki: – Nem tudnál valahogyan bedumálni egy sufnit Háda Jóska hálójába? Mielőtt még elmerengtem volna a múlton, egyből le is fordítottam és át is költöttem a színész legenda mondatát, remélve, hogy ma nem lesz olyan MTK szurkoló aki “betudja dumálni” a labdát Dibusz (Bogdán) hálójába. Arra aztán végképp nem számítottam, hogy nálunk sem lesz olyan játékos aki 90+6 perc alatt egyetlen “értékelhető” gólt sem tud begyömöszölni Mijatovics kapujába.
Ezek után ültem be Laudetur barátom autójába, ahol Gyulus egyből közölte, a kiadós szendvicsei az ülésen pihennek arra várva, hogy a kezdés előtt a Szentély agorában megtömjük velük a bendőnket, miközben barátainkkal kivesézzük az elmúlt hetek történéseit, benne a ZTE és a Celtic elleni vereséget. Ez meg is adta az alaphangulatot, majd rövid értékelés után arra jutottunk, hogy ma nem lehet hibázni, mégis csak “túl sok lenne jóból”, ha nem tudnánk győzni az MTK ellen, mely azt is jelentené, hogy visszaáll a világ rendje és újból a tabella élére ugornánk. Ott a helyünk! – nyugtáztuk egybehangzóak és elindultunk elfoglalni a helyünket a lelátón.
Mind ez a kincstári optimizmus nem tartott sokáig. A Fradi induló után az 56-s hősök emlékére még elénekeltük a magyar himnuszt, majd a lebukó nap már egy kicsit hűvösebb légkörében vártuk a kezdeti Fradi rohamokat. Stöger mester mégis csak támadófocit ígért, a kezdőből mégis hiányzott Laidouni aki bár a Celtic ellen a leggyengébb teljesítményét nyújtotta, nélküle elég “halottan” szokott működni a középpálya. A kezdőben azonban ott volt Tokmac és Uzuni, a rebrovi-korszak két meghatározó támadója, Ryan Mmaee centerben, és Mak is, aki a szlovák válogatottban rendszeresen jó teljesítményt nyújt. És akkor még nem beszéltünk a kispadról: Zubkov ukrán, Loncar bosnyák válogatott, Zachariassen nagy reményekkel érkezett, Gavric meg a szerb labdarúgás fiatal titánjaként csatlakozott a Fradihoz. Még lehet fokozni, hiszen Besic kezdett, Cabraja és Marin meg csereként lépett a pályára a második félidőben. A kérdés az aggódás és az értetlenség hozománya: ilyen játékoskerettel hogy a fenébe lehet ilyen elképzelés nélküli játékot produkálni? Vajon hol és főleg miben rejlik a hiba?
Taktika hiány, edzettség, hozzáállás, mentális problémák, önbizalomhiány? Egyenként bármelyikre rá lehetne húzni a vizes lepedőt, amit a lefújás után a lelátó meg is tett: taps és ünneplés helyett fütty és az elégedetlenség legkülönbözőbb “mondatai” zúdultak a játékosokra és a szakmai stábra. Egy kicsit kiborult a bili, a ZTE és a Celtic veresége után egy értékelhetetlen döntetlen, ráadásul az eddig vesztett 8 pontunkat mind-mind az Arénában szenvedtük el. Természetesen túl mélyre szántó szakmai értékelésbe nem megyek bele, egyrészt “csak” szurkoló vagyok, másrészt még túl korai lenne az előbb említett lepedőt centrifugálás nélkül kirántani a mosógépből.
Ettől még vannak gondjaink, egy népszerűvé váló filmes idézettel “Houston, van egy problémánk”, de nem tudjuk az okát. Az Apolló 13 legénysége ismerte a hibát, meg is oldották, mi még nem. Talán kapunk rá választ, talán a szakmai stáb megfejti, hogy hol és mikor került ennyi homokszem az elmúlt években eredményesen működő gépezetbe. Mert nehezen magyarázható az itthon elhullajtott 8 pont, az MTK elleni 75 perces nagy semmi. Az utolsó 20 perc volt elfogadható, az akkor már totál kipukkadt kék-fehérek kapuja előtt percenként kerültünk helyzetbe, de ahelyett, hogy a két lesgólon kívül is betaláljunk Mijatovics kapujába sokkal többre lett volna szükség. Bár Laidouni és Marin állandó sakkban tartotta a védelmet, de gólokért felelős csatárok sorra csődöt mondtak. A lelátó népe Tökin töltötte ki a haragját, de ő legalább helyzetbe tudott kerülni, Boli és Uzuni még oda sem. A csatárok frusztrációja Tokmac és Uzuni “összetűzésében” tetőzött, mely magyarázható, hogy mindketten gólt akartak lőni, de inkább a tehetetlenséget mutatta.
Mely már taktikai hiányosságokat is felvett. Sorolhatnám a lelátó észrevételeit, de tényleg nem akarok a mindentudás egyetem katedráját elfoglalni, onnan Stöger mester és csapatának kéne “kitalálni”, hogy ilyen játékoskerettel hogyan lehetne hatékonyabban, tervszerűbben játszani. Mert most olyan ad-hoc a játék, túl sok előre megkomponált taktikai variációt nem látni, mintha a szakmai stáb is abban reménykedne, hogy a “nagy nevek” majd eldöntik a három pont sorsát. Volt mikor igen, de manapság már ritkábban. Ez meg az NB1-ben is kevés lehet. Ami eddig pehelykönnyű feladatnak látszott, egyre inkább középsúlyúvá válik.
A jelen pillanatban, melyet erősen befolyásolnak az elmúlt hetek történesei, azt sem tartom kizártnak, hogy nehézsúlyúvá fog fokozódni.
5 hozzászólás a(z) Feljegyzések a fotelból – Elképzelés nélkül bejegyzéshez
Vélemény, hozzászólás?
Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .
A helyzet reménytelen mindaddig, amíg valamelyik tényező, ami a probléma forrása, nem változik meg szignifikánsan. Ritkán szoktam az edző fejét követelni, de “Vincze Géza” érzésem van. Egyszerűen nem látok semmi esélyt Stögerrel semmire. A bajnoki címre sem. Ami nagy baj, mert a sikeres nemzetközi szereplés esélyét csak a bajnok kapja meg, a BL selejtezővel és az ott kialakuló vigaszág rendszerrel. Most a klubvezetésen van a nagy felelősség, hogy kit tud gyorsan leakasztani, aki ostort véve a kezébe rendet rak. Pont az elmúlt három év nemzetközi szereplései mutatták meg, hogy igenis a pénz, a játékosok értéke dominál. Tehát az alacsonyabban jegyzett csapat (mint mi) csak erejét megfeszítve, mentálisan egy irányba állítva a célkeresztet és maximális munkát végezve araszolgathat előre. Még az egyhelyben maradáshoz is extra energiák kellenek! Szigorú következetes munka és alázat nélkül fejlődés, emelkedés, feljebb jutás végképp nincs. Ezzel az önhitt mentalitással és lötyögéssel, amivel hetek óta kimegy a pályára a csapat, csak a süllyedés várható. Ami máris zuhanásnak tűnik. Illetve éppenhogy zuhanás. Nagyon szomorú vagyok.
Sziasztok! Régen írtam ide. Több okból is. Talán mert én nem vagyok mértéktartó. Kimondom, le is írom a véleményemet. Ráadásul nekem nem megy a cizellált véleményezés! Sőt, várni is akartam, hogy legyen időm, és ne az első vagy a második ,netán a harmadik meccs után írjak pozitív vagy negatív kritikát. Az lesz, kritika. Kemény, kíméletlen és nem pozitív. Eltelt 3 hónap. BL selejtezők,EL csoportmeccsek és hazai bajnokik. Stögernek volt ideje, hogy megmutassa azt amit ígért. Támadófocit. Fradista vagyok, és persze nem kenyerem a türelem, de férfiasan megvallom, eddig bírtam. Számomra mostanra kiderült, hogy a “színtelen és szagtalan” labanc ,eddig élt el a Rebrovi örökségéből. Mert az ő munkája abból állt ,hogy felélje azt 3 hónap alatt, amit Rebrov épített 3 év alatt. Lehet ezt máshogy látni? Nem valószínű. Nincs csapatunk, nincs taktikánk, nincs támadójátékunk és nincs védelmünk, de középpályánk sincs. Állítólag erősödtünk. Kivel? Loncarral, Zachariassennel, Marinnal, Gavriccal, Besiccel? Az első kettő nem erősítés! Kaptak lehetőséget, sokkal többet mint mások. És? Ragozták a semmit! A többiek még annyit sem ,együttvéve. Védelmünk olyan lyukas mint a sajt! Civic ha a pályán van, elkövet akkora hibákat, amit az ifi kettőben sem néznek el. Minden meccsen benne van a rizikó,és hozza is a kötelező hibákat! Itt a vezetés is ludas! Nem adta meg ,amit Heister kért,inkább elengedték. Civicnek nincs konkurenciája. Cabraja nincs kész és Stögernél nem is lesz,Csontos fiatal és meccshiányos.Holott azt mondta Stöger ,bátran nyúl a fiatalokhoz. Megjegyzem, a jobb lábas Botka balhátvédben nyújtott teljesítményét, a Zete ellen még Csontos is hozta volna. Talán nem kapunk ki, mert sajnos a Zete két gólját éppen Botka oldaláról készítették elő. Ez egyértelmű Stöger hibája, mint ahogy az ostoba rotációs elmélete is. Középpályánk is halálra van úgy ítélve,ha van egy kreatív és gólt rúgó középpályásunk, és Stöger szépen lecseréli az 55 percben. Behoz a helyére egy védekezőbbet, kioltva a támadás legkisebb lehetőségét is. Mi ez ha nem edzői és szakmai hiba? Ráadásul abban a pillanatban halottá is tette a csatárjátékunkat. EL meccsekről már nem is kell nagyon írni. Tendenciózus a visszaesés, meccsről-meccsre. Egyre kevesebb játék, egyre kevesebb értelmezhető taktika, egyre kevesebb gól, győzelem semmi. Tegnap viszont nálam betelt a pohár. Annyira kilátástalan a csapatunk játéka ,hogy abban pozitívumot felfedezni, még az elvakultak sem tudnak. 70 percnyi alibijáték, 20 perc szenvedés. Aztán van itt fegyelmi probléma is, nem kevés. Boli valamint Töki és Uzuni esete. A vezetés megrúgta a saját öngólját azzal, hogy Bolit nem is nevezte az EL-re. -1 csatár, a legnagyobb hülyeség volt a fegyelmezés ilyen formája! Ráadásul, az ő góljaival volt sansz a YB ellen. Töki és Uzuni esete. Töki ,jó BLM aktivistához híven, fajelmélet alapján játszik. Inkább ad csínybe passzt egy hasonló színvilágú csapattársának, mint a gólhelyzetben lévő de európai felmenőkkel rendelkező csatártársnak. Megfigyelhető és nagyon kirívó. Egyenesen hülyeség volt, irányítónak betolni a csatárok mögé. El is önzőzött mindent . Amúgy is a nullát ragozza meccsek óta, a semmit teszi ki a pályára és gól már nála fehér holló. El kell őt engedni, akár féláron is. Menni akart úgy is. Aztán Zubkovot én már leírtam, akár Stöger Kharaishvilit. Szóval, Stöger van. Támadófoci nincs, taktika nincs, fegyelem nincs ,teljesítmény nincs, csapat nincs,így jövő sincs. Hajnal Tominak Stöger volt az eddigi legnagyobb baklövése. Ez a bundásligás kókler nem a Fradiba való edző. Kirúgni nem fogják. Már csak azért sem, mert nincs helyette olyan aki ebből a lezüllesztett bagázsból ,most csapatot tudna összerakni! Bocs ha hosszú lett, de ezt látom most
Szia, több mindenben egyetértek veled, bár a rossz hangulatom ellenére ennyire nem vagyok borúlátó. Számomra ami elsősorban érthetetlen, hogy azok a játékosok, akik Rebrov alatt “szárnyaltak”, hogy a fenébe felejtettek el focizni? Általában Tökit szokták ostorozni, de mi van Uzunival? Vagy Zubkov, Mak és Civic formájával? Zubkov ukrán válogatott, Loncar és Civic bosnyák, Mak szlovák…ott jók a Fradiban, Stöger alatt meg nem? Nekem itt van nem stimmel.
Boli fegyelmezésével egyet értünk, én lerendeztem volna egy nyilvános bocsánatkéréssel és pénzbüntetéssel. Ezalatt a három hét alatt elérték azt, hogy ő is leépült. És mi lesz ha Ryan sérülése miatt nem lesz centerünk az EL-ben? Sok-sok kérdés van melyre a következő hetekben fogunk választ kapni.
Az is igaz, hogy Rebrov alatt nagyon is el voltunk kényeztetve az eredményekkel és jelenleg nem nagyon tudjuk kezelni a botladozásokat.
Üdv lalolib! Rebrov alatt is voltak kifejezetten nyögős meccseink. Sőt nem sziporkáztunk gólok terén sem, kevés gólt rúgtunk még akkor is ,amikor többet rúghattunk volna. Most sajnos még annyit sem rúgunk, mint Rebrov alatt. Ámbár kevés gólt rúgtunk Rebrov alatt, de azzal a kevéssel is győztünk. Most sajnos a győzelmi esélyeink is minimumra csökkentek. Lásd Zete, MTK, az egész EL ! Ami kiábrándítóbb, az a mutatott játék. Bocs ez nem játék és a semmit mutatják. Nem azzal van gond, hogy ezek a srácok válogatottak. Itteni játékuk alapján az a kérdés, hogy hogyan válogatottak, mi alapján? Mivel tényleg sok a kérdés, és választ a következő meccseken kapjuk meg rá, attól félek hogy késő lesz.
Nagyon jól foglalta össze Lalolib a jelenlegi helyzetet, talán túl finoman is, mert ennyi szerencsétlenkedés után már ki kell mondani, hogy a vezetőedző feltehetően nem alkalmas nagyobb célok eléréséhez, ugyanis ez a játék amit a csapat mutat teljesen elképzelés nélküli. Kevés a mozgás és a tudatos előre játék. Ezzel az állandó hátrafelé adogatással csak a játék idő fogy, és hiába próbálkoznak az utolsó percekben. Nem tudom miket gyakorolnak az edzéseken, mert semmi tudatosságot nem lehet felfedezni. Azt gondolom, hogy a baj már az átigazolásokkal és az elengedésekkel kezdődött. Kharatyin nagyon hiányzik a középpályáról. Zachariassen és Loncar eddig nem igazolta a várakozásokat. Szinte semmit nem tudnak hozzátenni a csapatjátékhoz. A középpályán nincs egy meghatározó játékos. Laudíni is nagyon visszaesett. A szélső hátvédek nem tudják megfelelően támogatni a támadó játékot. Wingo semmivel sem jobb, mint Lovrencsics volt. Fiatalokat nem is próbálunk beépíteni. Még tartalékként sincsenek a kispadon. A lelkesedés is hiányzik, amellyel pótolni lehetne a hibákat. S, még sorolhatnám a negatívumokat, de ezt az edzőnek és a szakmai stábnak is látni kellene. Talán még nem késő elgondolkodni a szükséges változtatásokon, mert így nemcsak az EL csoport harmadik helye úszik el, hanem a bajnoki cím is.