Mucha József: 70

Az NB II-es Dorogból érkezett. 18 évesen mutatkozott be a Ferencváros első csapatában egy SBTC elleni idegenbeli győztes mérkőzésen. Az 1970-es tavaszi bajnokágban már stabil kezdőjátékos Kalocsay Géza csapatában (a szezon végén a bajnoki döntőben az Ú. Dózsával szemben maradtak alul az oda-, visszavágós párharcban).

A következő, már újra őszi-tavaszi rendszerben lebonyolí­tott bajnokságban az összes mérkőzésen pályára lépett Csanádi Ferenc ezüstérmes együttesében.

1970-ben a Videoton ellen szerezte első élvonalbeli találatát. A Népstadionban 1-0-s FTC vezetésnél történt a 83. percben:

Kű a jobb oldalról lőtte be a labdát. Mucha az ötösön kapta, egyből lőtt, s a labda a vetődő Szabó mellett vágódott a kapu jobb oldalába.

majd bő egy héttel később a Liverpool ellen is betalált EVK (még nem UEFA, már nem VVK) mérkőzésen a Népstadionban 25 ezer néző előtt.

Mucha akcióban

Alapembere volt az 1971/72. évi UEFA kupa elődöntőjébe jutott csapatnak. Az 1972/73-as szezonban 13 gólig jutott a bajnokságban. A DVTK ellen mesterhármast rúgott és ötször is duplázni is tudott. Ebben az esztendőben a csapat legeredményesebb játékosa volt a bajnokságban. A KEK-ben három gólt szerzett négy mérkőzésen.

Az 1973/74 évi kupadöntőn is kapuba talált a Komló ellen. Fontos gól volt az övé, hiszen a bányászcsapat 1-0-ra vezetett és már csak húsz perc volt hátra a mérkőzésből:

A 70. percben ferencvárosi támadás végén, Magyar laposan középre gurí­tott, Mucha valósággal kilőtt a védők közül, s estében, mintegy öt méterről, a kiinduló és vetődő Erdősi fölött a kapu közepébe emelt.

Hét perc múlva Magyar, majd a rendes játékidő utolsó percében Kelemen is a kapuba talált, í­gy sima ferencvárosi sikerrel zárult a kupadöntő.

A következő, 1974/75 évi szezon a csikócsapat KEK menetelésről marad emlékezetes. Mucha mindannyiszor a kezdőcsapatban kapott bizalmat Dalnoki Jenőtől.

– Amikor Belgrádban a KEK-elődöntőt sikerrel fejeztük be, majd szétvetett az öröm. Azt a pillanatot soha nem felejtem el, amikor a találkozó után fényképezéshez összeálltunk. Valamennyien csuromvizesen, de a boldogságtól szinte rogyadozó térdekkel. Én szó szerint, hiszen az akkor készült csapatképen is látható, amint térdepelve ujjongok a siker után.

1974-ben a válogatottba is bekerült Moór Ede csapatába, majd Baróti Lajosnál volt utoljára a nemzeti csapat tagja 1975 őszén.

Huszonhat meccsen játszott az 1975/76 évi bajnokcsapatban. A középpályán a Nyilasi, Ebedli, Mucha trió megbonthatatlan volt. Az utolsó előtti fordulóban 0:1-es állásnál a Videoton ellen végül 1:1-re végződött mérkőzésen az ő kipattanó lövését tudta Pusztai gólra váltani. A szezon végén a kupát is megnyerte a csapat, akárcsak két évvel később.

Az 1980/81 évi bajnokcsapatban szintén meghatározó szerepet töltött be, 29 meccsen lépett pályára. 1981 tavaszán kapta meg az FTC örökös bajnoka kitüntetést, majd egy nappal később a pécsiek elleni győztes mérkőzésen már bajnoki cí­met ünnepelhetett.

A búcsúzók: Hajdú, Mucha, Megyesi, Vépi, Pusztai

Ekkor került vissza a válogatott csapatba. Mészöly Kálmánnál is “csak” háromszor volt válogatott, akárcsak hat évvel korábban.

1981 nyarán Belgiumba igazolt (a KSV Waregemmel kupadöntős volt 1982-ben), majd 1983-ban visszatért. Visszatérése után még három felkészülési meccsen játszott, de tétmérkőzésen már nem lépett pályára.

1985. augusztus elsején búcsúzott az Üllői úti publikumtól Vépi, Hajdú, Pusztai és Megyesi társaságában.

*

A Ferencváros következő bajnoki cí­meinek elérésében már, mint az edzői stáb tagja segí­tett. Pályaedzőként dolgozott Nyilasi, majd Novák mellett is. Novák Dezső lemondásakor két meccsen át vezetőedzőként ült a kispadon. A rövid edzősködés idejére esik az Olimpiakosz elleni hazai 3-1-es diadal. Az 1999/2000-es szezon kezdetén két hónapon át volt a csapat vezetőedzője.