1965
1965.IV.21. VVK, Athletic Bilbao – Ferencváros 2:1
VVK 1965-2015: a kupagyőzelem 14 pillanata – út a döntőig
Amikor 1965. április 7-én a bíró hármas sípszavával véget ért a Ferencváros-Bilbao VVK sorozat 4. fordulójának első mérkőzése, mindenki tudta, hogy az egygólos előny birtokában nagyon nehéz visszavágó vár a csapatra a baszkok fővárosában. Jó előjelnek számított, hogy a feszített bajnoki menetrend ellenére, a bilbaói mérkőzést egy hetes „pihenő” előzte meg, amit Mészáros József vezette szakmai stáb megpróbált a lehető legjobban kihasználni. Sérültünk nem volt, így a lehető legjobb összeállításban futhattunk ki a csúszós, mély talajú San Mames stadion gyepére. A mérkőzés előtt hatalmas eső zúdult a városra mely alaposan feláztatta a stadion játékterét. De mielőtt magáról a mérkőzésről esne néhány szó, előtte történt két fontos esemény is. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
1965.IV.14. Vasas – Ferencváros 1:2
1965.IV.11. Ferencváros – Bp. Honvéd 0:3
1965.IV.7. VVK, Ferencváros – Athletic Bilbao 1:0
VVK 1965: a kupagyőzelem 14 pillanata – út a döntőig
Az 1964/65-ös VVK sorozat “hosszú menetelése” újabb állomásához érkezett. Amikor a harmadik fordulóban az olasz AS Roma csapatán két nyertes mérkőzéssel lépett túl a Fradi, egyre merészebb álmokat kezdett el szövögetni. 1965-ben még dúlt a hidegháború és bár hazánkban csillapodtak az ’56-os forradalom és szabadságharc leverése utáni megtorlások, a kommunista országokat egyetlen nyugati demokráciában sem fogadták tárt karokkal. Ráadásul egy-egy sportsikert a kommunista kormányok mindig az “imperialista hatalmak” feletti végső győzelem előcsarnokának tekintették. Arra mindig szerettem volna választ kapni, hogy vajon milyen érzésekkel szálltak le annak idején Ferihegyen a nyugati országok csapatai. Volt bennük félsz, vagy függetleníteni tudták magukat a politikai ellentétektől és bíztak a sport békés, összetartó erejében? A kérdés főleg annak fényében lehet érdekes, hogy 1965. április 7-én egy olyan népcsoport kiváló csapatával találkoztunk, akiknek valójában soha nem volt önálló hazája, amit a mai napig nehezen dolgoznak fel. Bár a baszkok java részben Spanyolországban élnek (néhány falu “átnyúlik Franciaországba), mégis önálló nyelvvel, kultúrával, szokásokkal, zenével rendelkeznek. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
1965.IV.4. Győri ETO – Ferencváros 0:2
1965.IV.1. Ferencváros – TFSE 8:0 (edzőmérkőzés)
1965.III.28. Ferencváros – Pécsi Dózsa 1:1
1965.III.25. Ferencváros – Gázművek 7:0 (edzőmérkőzés)
1965.III.21. Ózd – Ferencváros 1:3
1965.III.17. VVK, Ferencváros – AS Roma 1:0
VVK 1965: a kupagyőzelem 14 pillanata – út a döntőig
Egy héttel a visszavágó előtt bevettük Rómát, (ami azért nagyon keveseknek sikerült), így az olasz alakulat a március 17.-i visszavágóra egygólos hátránnyal érkezett Budapestre. Bár a történelmi római seregre nem a védekezés volt a jellemző, ráadásul az első mérkőzés eredményéből sem erre lehetett következtetni, de az olasz csapat eleve egy védekező felállásban kezdte a visszavágó mérkőzést. A Róma edzője nagyon megtanulta a Helenio Herrera irányította Internazionale csapata által az 1960-as években kialakított védekező rendszert, a catenaccio-t, hiszen az olasz foci egyik legjobb támadóját, Angelillo-t előzetesen csatárnak jelölte, de ő inkább saját kapuja előtt sepregetett és meg sem próbálta Géczi kapuját bevenni. Pedig a továbbjutáshoz az kellett volna. A “söprögető” posztot az olaszok hozták létre, amikor is a megerősített védekezés és a szigorú, követő emberfogás felügyeletére egy liberót állítottak, aki szabadon játszhatott és akinek az volt a feladata, hogy besegítsen ott, ahol egy-az-egyben megverték valamelyik védőt. A megerősített védelem azonban önmagában nem lett volna garancia a sikerre. Ahhoz kiváló kontrajáték, egy klasszikus irányító és gyors támadók is kellettek. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
