1967
1967.XI.1. VVK, Real Zaragoza – Ferencváros 2:1
Nagy küzdelemben, sok gólhelyzet kimaradt
Varga Zoli – egyenesben …
1967.X.29. EB selejtező, NDK – Magyarország 1:0
Nagyszerűen küzdött és lendületesebb támadójátékával megérdemelten győzött az NDK válogatottja
1967.X.25. Ferencváros – BVSC (edzőmérkőzés)
A 20. FTC bajnokság
A 20. bajnokságát nyerte a Ferencváros 1967-ben
A bajnokság hajrája ugyancsak most következik, de nem lehet vitatkozni afölött, hogy a Ferencváros — már első. A hátralevő mérkőzéseken legfeljebb ott lehet változás, hogy nőni, vagy csökkenni fog-e az előny, ami azonban már sem nem oszt, sem nem szoroz … Egy kattintás ide a folytatáshoz....
1967.X.22. Komló – Ferencváros 0:4
1967.X.19. XV. ker. Vasas – Ferencváros (edzőmérkőzés)
1967.X.15. Ferencváros – MTK 5:0
Már csak egy pont hiányzik a Ferencváros bajnoki címéhez
Amikor belefeledkezünk a Fradi dicső múltjába és megpróbálunk onnan újabb és újabb erőt meríteni a jelen állapotainak az elviseléséhez, a hatvanas évek mindig „előjogot” élvez.
Számtalan dicsőséges korszaka volt a Ferencvárosnak és a két háború közötti időszak is számtalan sikert és legendás játékost adott, de a ma élő nemzedék számára a hatvanas évek „közelsége” miatt sokkal elevenebben élnek a tudatban és az emlékekben.
Még akkor is, ha akkor gyerekek voltunk, vagy meg sem születtünk, de apáink, és nagyapánk révén olyan történeteket hallhattunk melyek megalapozták a Fradizmusunkat. A hatvanas éveket számomra is elsősorban apám és nagyapám visszaemlékezései jelentik, bár az első Fradi meccsem 1968 kora nyarához kapcsolódik (10 éves születésnapomra kaptam ajándékba nagyapámtól), ahol a Vasast vertük 1:0-ra. A mérkőzésre csak részben emlékszem, de a vonatozás, a villamosozás, a Népstadion számomra gigantikus tartópillérei örökre belém ivódtak, ahogy Albert Flóri bácsi és Varga Zoli bácsi (nagypapám mellett csak így nevezhettem őket) varázslatos cselei hozzájárultak ahhoz, hogy örökre elkötelezzem magam a Ferencváros mellett. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Aranylábúak – Meccsemlékeim a hatvanas évekből 08.
World Soccer 1967. aug.
Baráti bruszt a béketáboron belül
1967. október 11. Ferencváros – Arges Pitesti 4:0
1967 … Micsoda év volt! A legjobb Fradival, amit valaha láttam.
Azt gondolhatnánk, hogy 15 évesen minden meccsen ott lógtam, de nem így volt. Tavasszal még elmentünk apámmal a csapat után Győrbe és Dunaújvárosba, a Stadionban láttam az „örökrangadót”, a TV-ben megnéztem a Tatabánya és a Vasas elleni nehéz meccseket, de ősszel már csak egyedül az Eger elleni fagyos találkozóra mentam ki. Hogy miért? Túl jó volt a csapat!
A bajnokság alig a felénél teljesen érdektelenné vált. Aki szembejött, megvertük. Legfeljebb csak az lehetett a kérdés, hány góllal győzünk és hányat szerez ebből a Flóri. így következtek a meccsek: Győr 2:0, Stécé 3:0, Pécs 2:1, Diósgyőr 2:1, Dunaújváros 5:0, Honvéd 7:1 – aztán a Vasas ellen 2:2.
