1973
“Ó kapitány…kapitányom!…” – 16.
A munka kapitánya egy döntetlenbe bukott bele…
Illovszky Rudolf nagyon közel állt ahhoz, hogy szövetségi kapitányként olyan eredményt érjen el a magyar válogatottal, amilyet korábban soha senki.
Talán csak egy 11-esnyire volt attól, hogy Eb-döntőt játszhasson!
Igaz, azt is kevesen gondolták volna, hogy az 1972-es Eb-finálés részvétellel mind a mai napig ő lesz az utolsó mohikán. Azóta nemhogy a legjobb négy közé (történetünk idején még négy csapat játszott a döntő szakaszban, ez 1976-ban is így maradt, utána előbb nyolcra, később 16-ra emelkedett a végjátékban szereplők száma, mígnem eljutottunk odáig, hogy mostanában éppen egy 24-es létszámú Eb-n való részvételért vívjuk a selejtezőket) képtelenek vagyunk kijutni, hanem távol maradtunk (még leírni is megrázó) tíz kontinensviadalról, amelyhez hasonlóval voltaképpen csak a földrész futballtörpéi „dicsekedhetnek”. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
1973 – Nyeretlenül
1973. március 1., Szeged, MAGYARORSZÁG IFJ. – LENGYELORSZÁG IFJ. 2:1 (Ifjúsági válogatottak mérkőzése)
Góllövők: Jankovics, Szabó F.
Magyarország: Rabcsák — Végh, Varga, Lakatos, B. Kovács — Lazsányi, Töröcsik, Ádám — Szabó F., Nyilasi (FTC), Pogány
Csere: Jankovics, Szeghalmi, Takács Egy kattintás ide a folytatáshoz....