Éljen a Császár!
Lakat T. Károly: Kell ott fenn egy Császár – 20.
Egy „fél” Albert már csak a bronzéremhez elég…
Azt kérdezi tőlem Esterházy Péter (mert ő szokott ilyeneket kérdezni, ha nem dolgozik éppen egy minimum 15 000 oldalas nagy regényen) jól emlékszik-e: az 1966-os, ’67-es , ’68-as Fradi rengeteg 11-est kapott annak köszönhetően, hogy a Varga-Albert duó rávezette a labdát az ellenfelek védőire, aztán vagy addig adogattak, kényszerítőztek egymással, amíg valamelyikük kihagyhatatlan helyzetbe nem került, vagy a védőknek nem maradt más választásuk, mint, hogy vagy Albertet vagy Vargát felvágják a 16-oson belül, hiszen a biztos gólnál még mindig jobb a büntető.
Mert azt, ugye ki is lehet hagyni. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Lakat T. Károly: Kell ott fenn egy Császár – 19.
Egy dollármilliókat érő térdben minden tropára megy…
Már önmagában az a tény, hogy Dániába kell utazni válogatott mérkőzést játszani 1969 júniusának közepén a magyar válogatott számára nem jelentett többet egy kínlódós, nyüglődős, „ha már kötelező, menjünk, de legyünk gyorsan túl az egészen” jellegű kötelezettségnél, hiszen Dánia válogatottja akkoriban még nem volt tagja az európai futball királyi elitjének.
1955 és 1969 között a magyar és a dán nemzeti tizenegy ötször találkozott egymással: öt magyar győzelem (6:0, 6:0, 3:1, 6:0, 2:0) 23:1-es gólarány!
Lehet (kell?) ehhez bármit hozzátenni? Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Lakat T. Károly: Kell ott fenn egy Császár – 18.
Az Akácos út és egy bajnoki aranyat érő fejes…
1968. május 4-én 80 000 néző fergeteges tombolása közepette a magyar válogatott Európa-bajnoki selejtezőn a Népstadionban 2:0-ra veri a Szovjetuniót.
Több, sokkal több volt ez a mérkőzés és ez a győzelem egy prózai futballsikernél (amely ráadásul még nem is jelentett katarzist, hiszen egy hét múlva Moszkvában visszavágót kellett játszani, amely véglegesen döntött az EB négyes döntőjében való részvételről) a zsúfolásig megtelt Népstadion 80 000-es közönségének jószerivel 90 percen át tartó tombolása felért egy politikai tüntetéssel is.
Szimpátiatüntetés ez, hiszen senki sem fujjol vagy fütyül, hanem szinte transzba esve őrjöng a boldogságtól, mert egyébként hivatalos mérkőzésen Budapesten először verjük a szovjeteket (akkoriban még csak otthon, szigorúan egymás között, akkor is szinte suttogva volt használatos az „oroszok” megjelölés), méghozzá olyan játékkal, hogy a vége akár egy négyes is lehetett volna. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Lakat T. Károly: Kell ott fenn egy Császár – 17.
Egy elveszített VVK-döntő, és egy Albert gól Rióban…
1968 egyszerre volt drámai és varázslatos Albert Flórán (s, persze a Ferencváros) életében.
Ha sokkal nehezebben is, mint 1967-ben, de újra megnyerik a bajnokságot, ezzel szemben elveszítenek egy VVK-döntőt és egy csatárzsenit.
A Leeds United a Népstadionból vitte haza magával Angliába a mérkőzésen látottak alapján minden létező tekintetben a Fradinak járó serleget, Varga Zolit pedig valami belülről fakadó, legyűrhetetlen elégedetlenség és a 23 évesek lángoló becsvágya hajtotta egy új, egy más világ felé.
Pedig a csapat olyan díszes keretet varázsol az esztendő képe köré, amelybe Munkácsy festményeket szoktak helyezni.
Január 9-én (kéretik figyelni a dátumra) 1:0-ra nyerni Liverpoolban, ráadásul úgy, hogy, ahogy apám fogalmazott „a csapat korábbi tengelye” a Géczi-Mátrai-Albert hármas nincs a pályán, még akkor is világraszóló eredmény, ha akkoriban ezt megtapsoltuk bár, de hasra olyan nagyon nem estünk előtte. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Lakat T. Károly: Kell ott fenn egy Császár – 16.
„Európa legjobb labdarúgójával beszélek?”
Hogy Albert Flórián futballista pályafutásának koronagyémántja az a bizonyos 1967-ben elnyert Aranylabda, azt a megátalkodott Albert ellenesek sem vitathatják.
Már csak azon egyszerű oknál fogva sem, hogy egy futballista egyénileg ennél többet a labdarúgásban nem érhet el. Lehet sokszoros bajnokcsapat tagja a saját országában, nyerhet idegenlégiósként hazájától távoli vidékeken is aranyakat, lehet Európa-bajnok, sőt világbajnok is, de az Aranylabda a futballban olyan, mint a színészeknél az Oscar-díj, nélküle a legkáprázatosabb pályafutás és karrier is torzó marad csupán.
1967-ben Albert Flórián úgy kapott „futball-Oscart”, hogy elsöprő fölénnyel utasította maga mögé az angolok világsztárját Bobby Charltont, a Celtic akkoriban éppen BEK-győztes csapatának csodaszélsőjét, Jimmy Johnstont, de Franz Beckenbauernek sem jutott jobb helyezés a 4.-nél, míg Eusebio, Gerd Müller és George Best is kénytelen volt beérni az 5-6-7. helyezéssel. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Lakat T. Károly: Kell ott fenn egy Császár – 15.
Egy meccs, három gól, három Michelin-csillag…
1967-ben a Fradi úgy repült át a magyar NB I-es bajnoki mezőny fölött, mint az a Concorde gép az óceánon, amelynek prototípusát éppen ennek az esztendőnek az őszén készítették el, s mutatták be a tervezői.
Míg a Concorde a hangsebességet túllépve, az addiginak a felére, három és fél órára szűkítette a Heathrow-Kennedy repülőtér (London-New York) közötti távot, addig Alberték egy fél idény alatt megnyertek egy éves bajnokságot!
A Ferencvárosnak erről az egyetlen esztendejéről könyvet lehetne írni, meg sem kísérlem tehát, hogy néhány újságoldalnyi terjedelemben minden olyan eseményre kitérjek, amelyek amúgy ezt bőven indokolnák és megérdemelnék. Hihető, vagy sem, tény: az is csak egy erősen bővített mondat erejéig fér ide, hogy: a tavaszi szezon zárásakor a tabella élen a Ferencváros állt, ilyen eredménysorral: Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Lakat T. Károly: Kell ott fenn egy Császár – 14.
Egy hiányzó Aranylabda és egy hiányzó képaláírás…
Még a legsikeresebb emberek életében is ritka az olyan, hogy eljön egy év, amikor csillagról csillagra lépdelve járják az útjukat.
Ilyen esztendő volt Albert Flórián életében 1967.
Formabontó módon, kezdjük a legvégén.
A Képes Sport 1967-et egy olyan címlappal zárja, amely, hogy egyáltalán elkészüljön, mi több az akkoriban hihetetlen rangnak és tekintélynek örvendő sport hetilap ezzel a felvétellel kínálja magát az olvasóknak, s egyben búcsúztassa az évet, ahhoz a főszereplőnek Albert Flóriánnak kellett lenni!
Maga a fotó és annak címlapra kerülése szinte megszámlálhatatlan szempontból kordokumentum. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Lakat T. Károly: Kell ott fenn egy Császár – 13.
Egy négyes Milánóban, egy ötös Ózdon…
…és még mindig 1966!
Egy olyan év, amely az angliai világbajnokságon kívül is sok csodát tartogatott a magyar futball, s így értelemszerűen Albert Flórián életében is.
Pedig maga az esztendő egy iszonyatos drámával kezdődik.
Az akkori szokásoknak megfelelően az NB I-es csapatok ismét közös tatai alapozáson vesznek részt. Külön csoportokban, előbb a vidékiek, aztán a fővárosiak töltenek el közel két hetet a központi edzőtáborban.
Minden csapat napi két edzést tart. Hogy is tarthatnak kevesebbet, amikor egymás szeme láttára élik mindennapjaikat. Az edzők egymás előtt is bizonyítani akarnak! Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Lakat T. Károly: Kell ott fenn egy Császár – 12.
Császári látogatás a Tizedes utcában…
Apám, tanáremberhez méltó módon, hihetetlen precizitással vezetett naplójának köszönhetően tudom: 1966. december 6-án a körúti Vörös Csillag moziban voltam, ahol a néhány héttel korábban bemutatott Várkonyi Zoltán rendezte film, az „Egy magyar nábob” és a „Kárpáthy Zoltán” forgott egy műsorban.
Tanárember ide, tanárember oda, apám azért annyira nem volt pedáns, vagy szigorú, hogy az akkor már 16 és fél éves fiának minden napját és programját írásban nyomon kövesse, mi több a naplójában is rögzítse, ám egy, erre a napra szánt másik beírásából tudom, hogy én speciel moziban voltam…
Vannak pillanatok, amelyeket egy életre megőriz az ember, és hordozza magával haláláig, mint egy anyajegyet. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Lakat T. Károly: Kell ott fenn egy Császár – 11.
Világsláger! Zeneszerző: Albert, szövegírók: Bene és Farkas…
1966-ban a világ már közel négy esztendeje a Beatles lábai előtt hever.
A négy liverpooli géniusz addigra már csupa aranybetűvel írja be nevét a történelemkönyvekbe, szülővárosukat, az észak-angliai gyár-várost is világhírűvé téve minden korábbi formációt elhomályosító zenéjükkel.
Angliában mindig imádták a futballt (még jó, hogy a bölcsőben szeretik a gyereket), ám igazi tömeghisztériát Johnnak, Paulnak, George-nak és Ringo-nak sikerül kiváltania az alapvetően rideg és hűvös brit tömegekből.
Aztán elérkezik egy nap, nevezetesen 1966. július 15-e, amikor talán egyetlen Beatles-lemezt sem adnak el a boltokban (pedig venni éppen lett volna mit, a Paperback Writer című daluk azokban a napokban tolja le a slágerlisták éléről a Rolling Stones Paint It Black című számát) hiszen 11 magyar futballista, ha csak két órára is nemhogy a Beatlest, de a világon minden mást lesöpör a népszerűségi listák éléről. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
