lalolib
Dezső bácsi, a zöld-fehér szívünk éltessen!
Azzal már az elején tisztában voltam, hogy Novák Dezsőről, a játékosról, az edzőről, a hétköznapi emberről nem egy könnyű feladat bármit is írni. Nem mintha nem lehetne oldalakon keresztül sorolni az eredményeit, a bajnoki címeket, az olimpiákat, a VVK sikereket, a világválogatottat, melynek a csoportképéről kabaréba illő módon maradt le. Dezső bácsi sok mindent elért, és ha nincs a hatvanas évek könyörtelen politikai terrorja, ma minden bizonnyal az egyik legfontosabb személyiség lenne az Üllői út 129 alatt. „A Fradi az Fradi. Még akkor is ott vagyok, ha nem vagyok ott.” – mondta egyszer. Ebben a két rövidke mondatban meg benne van minden. Akik ismerik, akik éltek akkor és át is élték azokat a hatvanas éveket, azok tudják mi játszódhat le Dezső bácsi zöld-fehér lelkében. A mellőzést el lehet viselni, de a tények ismerete nélküli vádaskodást már nehezen. Pedig Dezső bácsi nem bújt el és talán mások helyett is felvállalta azt a múltat, melyre ő sem büszke. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Advent negyedik gyertyalángja
Advent negyedik angyalának látogatása üzenettel is bír és rövid számvetésre is késztett. Vajon mi mennyivel járultunk hozzá a múltunk ápolásához, a jelenünk nehézségeinek leküzdéséhez és a jövőnk ígéretéhez? Vajon a Tempó Fradi mit is tudott letenni a Fradi család közös asztalára, vajon mi mennyire segítettük advent negyedik angyalának küldetését? Idén „csendben” dolgoztunk, de oldalunk tovább bővült, több száz adatlappal, mérkőzéssel, képpel és videóval egészítettük ki szeretett klubunk 113 éves történetét. Folytattuk a bajnoki címeink muzeális bemutatását, egy több részes sorozattal adóztunk a méltatlanul elfeledett 1938-s VB ezüstérmet nyert magyar válogatott sikerének. Továbbra is valljuk, hogy a múltunk ismerete nélkül eltévedünk a jelenben és nem találjuk meg a jövő felé vezető utat sem. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Feljegyzések a fotelból – Gyógyír a sebekre
Néhány hónappal ezelőtt biztosan nem gondoltam volna, hogy 2013 utolsó bajnoki mérkőzésére mélabúsan ülök le a fotelomba. Nem volt bennem idegesség, a szokásos gyomorgörcs sem hozta ki belőlem azt a fajta varázslatot mely eddig mindig ráhangolt egy Fradi meccsre. Valami elszakadt bennem, amit nagyon nem szeretek, de amiről tudom, hogy igazán nem fog sokáig tartani, hiszen történjen bármi is az Üllői út 129. táján, a szívem úgyis erőteljesebben fog kalapálni ha meglátom a játékoskijáróban a zöld-fehér mezbe öltözött játékosokat. Talán ezért jóval a találkozó előtt megpróbáltam lezárni magamban az elmúlt hetek történéseit. Hiszen én csak egy szurkoló vagyok, nekem az a feladatom, hogy minden körülmény ellenére kiálljak a Ferencváros mellett. És ezt annak tudatában írom, hogy belül még mindig értetlenkedek Ricardo Moniz elküldése miatt. Tudom azt is, hogy muszáj lesz lezárnom a témát, de tudom azt is, erre csak úgy kerülhet sor, ha ki is írom magamból amit érzek. Ez meg nem könnyű feladat, mert még nem készültem fel rá. Szurkolóként könnyű dolgom lenne, de egy olyan oldal egyik szerkesztőjeként aki a Ferencváros történetét dolgozza fel, már sokkal nehezebb a dolgom. Mert ha csak a személyes élményeimet veszem alapul, akkor vajon Dalnoki Jenő, Novák Dezső, Nyilasi Tibor és Varga Zoltán mellé hogyan tudom elhelyezni Ricardo Monizt? És akkor nem is említem azokat az edzőket, akikkel a történelmünk feldolgozása során találkoztam. Hiszen Blum Zoltán, Tóth-Potya István, Mészáros József, Lakat Károly több száz találkozón ült a Fradi kispadján, és nevükhöz bajnoki címek, hazai és nemzetközi kupagyőzelmek fűződnek. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Advent második gyertyalángja
Ezen a napon érkezik meg a második angyal, kezében adományokkal. Érkezéséért, hogy ne tévedjen el, gyújtjuk meg a második gyertyát. Az angyal célja, hogy megtöltse a nap sugaraiból készült serleget. Ezért körbejárja a Földet, minden házba bekopog, mert valami egyedi és különleges dolgot keres. Ez pedig a tiszta szeretet az emberi szívben. Ezt a szeretetet gyűjti össze a napsugár serlegébe és viszi fel az égiekhez. Oda viszi, ahol már nagyon várnak rá: az égiek az összegyűjtött szeretetből fényt készítenek a csillagok számára. Ezzel világítanak egy évig és ha felnézel az égre, akkor ezért láthatod a szeretet csillagokat.
A második angyal, aki ma szállt le hozzánk minden bizonnyal örömmel az arcán nézett körül az épülő új stadionunk felett. Látta a jövőt, mely egyre reményteljesebben épül és végigpásztázta a Ferencvárosi labdarúgás dicsőséges múltját képviselő játékosok képmontázsán a Látogató központ “teraszán”. Itt együtt van a múltunk, a jelenünk és a jövőnk is. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Ricardo Moniz: Köszönöm a klubnak, hogy az edzője lehettem
- Tudja, az egész történetben az a legfurább, hogy nagyon úgy tűnt, a Ferencváros megtalálta azt az edzőt, akire mindig is vágyott, Ricardo Moniz azt a klubot, amelyre mindig is vágyott, ehhez képest váratlanul gyorsan vége lett.
Mert nálam nem létezik kompromisszum, ami a bajok forrása lett – mondta a holland szakember – Egy futballcsapatnál a vezetőedző a főnök, akinek – amellett, hogy filozófiát teremt, stílust szab, figyeli az utánpótlást – mindenről tudnia kell, ami a csapatot érinti, mindent neki kell kontrollálnia. Ez a meggyőződésem. Mert ha nem így tesz, minden a darabjaira hullik. És igen, az orvosi csapatot is nekem kell felügyelnem. Hát hogy van az, hogy én naponta nyolc órát vagyok a pályán, az orvos meg egyet? De ha így, el kell fogadnia, hogy ő is a csapat tagja. A csapaté, amit az edző vezet. És az orvosi stábot is kontroll alatt tartja. Amúgy a jó vezető a leginkább szociális alkat. Elvégre tökéletesen tudja, érzi, a csapaton belül kinek mire van szüksége. Sajnos a doktorok individualisták. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Feljegyzések a fotelból – Reménytelenség
“Az ember többnyire nem egy összegben, hanem kis lépésekben adja fel az álmait.” – egy örök érvényű igazsággal kezdeni a jegyzetet nem mindig szerencsés vállalkozás. Főleg most, amikor ebben egy mondatban benne van minden, amit a tegnap esti mérkőzés után éreztem. Ennek tudatában végleg le is zárhatnám az egész szenvedést, így megszabadulhatnák azoktól a bennem tomboló indulatoktól melyeket az éjszaki alvás sem tudott kiölni belőlem. Ez meg gond, hiszen tegnap késő este éppen azért nem fogtam hozzá az íráshoz közvetlenül a lefújás pillanatában mert nem akartam hirtelen felindulásból bűncselekményt elkövetni. Még a végén úgy jártam volna mint a kaposvári törzsszurkoló, „Tipszmiksz Csabi”. A különbség csak annyi lenne, hogy engem nem a pályáról, hanem a számítógép mellől vezettek volna el, mivel az őszi szezonban először nem a stadionban hanem otthon, szerkesztőtársaim közbeiktatásával (skype) néztem a mérkőzést. Mintha megéreztem volna, hogy amit tegnap este a Ferencváros labdarúgás címén művelt, azért talán mégsem kéne több száz kilométert utazni. Valójában nem ez állt a háttérben, egyszerűen ahhoz már egy kicsit öreg vagyok, hogy november végén, egy este 8 órakor kezdődő találkozóra elautózzak a “világ végéről”. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Advent első gyertyalángja
Advent első vasárnapján egy angyal száll le közénk. Azért jön, hogy közelebb hozza az embereket egymáshoz. Mai zaklatott és rohanó világunkban nagyon sokan csak magukkal vagyunk elfoglalva és sok esetben még saját szeretteikre sem jut elegendő időnk. Az angyal azért jön, hogy felkészítsen bennünket a szeretet ünnepére. Az angyal segít abban, hogy lerázzuk magunkról a keserűséget és úgy tekintsünk a jövőre, hogy abban megtaláljuk a boldogságot. Segítsünk neki küldetése teljesítésében és gyújtsuk meg advent első gyertyáját. Zöld-fehér szívünkben a Ferencváros örök. Még akkor is, ha néha elbizonytalanodunk, ha néha úgy érezzük, hogy elfogy körülöttünk a levegő. Nehéz és bonyolult éveket élünk. Bizakodunk és félünk, hitet adunk egymásnak, de kételkedünk is. Mert emberek vagyunk, mert tudjuk, hogy számunkra az évek száma nem végtelen, ezért mi a jelenben akarunk örülni a sikereknek. Mi a jelenben akarunk bajnokságot nyerni és meghódítani a világot. Nekünk a jelenben van szükségünk Sárosi Györgyre, Rudas Ferencre, Novák Dezsőre, Varga Zoltánra, Albert Flóriánra és Nyilasi Tiborra. És ha azt látjuk, hogy ezek a legendás nevek csak a múltat jelentik, el tudunk bizonytalanodni. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
A 19. Kupaderbi előtt
Ferencváros-Újpesti Dózsa 20:8. Ha valaki most arra gondol, hogy egy régi, és igazi rangadónak számító vízilabda mérkőzés eredményét közöltük, az téved. Az eredmény annak is túlzó lenne, hiszen a régmúltban mindkét csapatban olyan kiválóságok játszottak egymás ellen mint Szívós, Ambrus, Gyöngyösi, Benedek, Vincze és Kásás. A további találgatásokat megelőzendő, elég a címre nézni és arra gondolni, hogy szerda milyen mérkőzést is rendeznek a Puskás Stadionban. A Fradi történetét jól ismerő tudják, hogy bár 1933-ban volt egy “közte mócsingos”, 11:1-s győzelmünk, de ennél jobban még mi sem győztük le a lilákat. Mivel a 20-s szám biztosan ismerősen cseng zöld-fehér szívünknek, így nem nehéz kitalálni, hogy a 20:8, a két csapat magyar kupagyőzelmi arányát mutatja. Ehhez ha még hozzávesszük azt a statisztikai adatot, hogy a két csapat eddigi 18 magyar kupa mérkőzéséből a Fradi nyert meg 11-t, elsöprőnek látszó 52:28-s gólaránnyal, akkor talán nyugodtan hátra is dőlhetnénk a széken és kezünkben egy finom nedűt tartalmazó üveggel dúdolhatnánk a Fradi indulót. De tudjuk jól, a számok bár makacs dolgok és a múltban mindig is a valóságot tükrözik, de ha el is hisszük, hogy azok minden gondolkodás nélkül a jelenre is ráhúzhatok, akkor könnyen csalódhatunk. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Feljegyzések a fotelból – Sárdagasztás, kiszenvedett döntetlennel
Azzal a gondolattal zárni az őszi szezont, hogy egy győzelemmel a dobogón végezhetünk, megadta az alaphangot a vasárnap esti mérkőzéshez. De mielőtt belelovaltam volna magam a győzelembe, eszembe jutott a 2012-s paksi záró fordulós vendégszereplésünk, és néhány pillanat alatt el is szállt a lelkesedésem. Eszembe jutott a 4:2-s zakó, a 11. hely és a 14 vereség. Ahhoz még közeli volt az élmény, hogy egyik pillanatról a másikra lerázzam magamról. Megpróbáltam felidézni a meccset, de valahogy az emlékek nem akartak előjönni. Az első gólra azért emlékszem, hiszen a szerzőjét már akkor el tudtam képzelni egy másik zöld-fehérben mezben. A bal oldalon cselezett befelé, majd mozgásával ellentétes irányba “visszahúzta” a labdát, ami védhetetlenül vágódott a jobb sarokba. A Fradista énem néhány pillanat múlva már a jelenben volt és elképzelte ahogy Böde Dani már Fradi mezben bűvöli volt csapata hátvédjeit. De mielőtt gólt kiáltottam volna gyorsan le is állítottam magam, mert a Paks elleni ma esti meccset a valóságban kellett volna megnyernünk és nem a fotelszurkoló képzeletében. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
1957/58 – Egy kiélezett bajnokság krónikája: 1958 tavasz
1958 kemény téllel borította be az országot. Mintha a hideg üzenni is akart volna, mintha hozzá akart volna idomulni a kommunista hatalom szűnni nem akaró dühéhez, mellyel még másfél évvel a forradalom tankokkal való leverése után sem akart megbékélni. Bár a halálos ítéleteket, a bebörtönzéseket nem verték nagydobra, ezekről nagyon keveset írtak az újságok, de akik elvesztették hozzátartozójukat, akik nem tudták eltemetni kivégzett szeretteiket, azok tudták, hogy a hatalom még nem számolt le véglegesen a forradalom szereplőivel. A tél keménysége nem csak a hétköznapoknak okozott gondot, de a labdarúgás szerelmesei is aggódva figyelték a havas, jeges pályákat és azon tanakodtak, hogy kedvenceik vajon elkezdték-e már a felkészülést a tavaszi szezonra. Akkor még nem voltak műfüves pályák (sok helyen még füves sem nagyon), nem voltak edzőcentrumok és külföldi edzőtáborba sem jutottak el mindig. így maradtak a havas edzések, a tornatermek zsámolyai és a fűtetlen futófolyósok. De nem panaszkodtak, végezték a munkájukat, mert ehhez értettek, mert ezt szerették és erre tették fel az életüket. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
