Szerkesztőség
“Ó kapitány…kapitányom!…” – 40.
Verebest először a kempingnadrágja, másodszor az 2-10 buktatta meg…
Verebes József, akit a köznyelv egy időben és trénerségének egy meghatározott szakasza után nemes egyszerűséggel már csak úgy emlegetett: „a Mágus”, kétszer is volt a magyar válogatott szövetségi kapitánya.
Esetében több mint érdekes amúgy, miszerint ezt a bizonyos (azt hiszem, most már egy életre) ráragadt jelzőt, hogy „Mágus”, nagyon sokféleképpen lehet gondolni, kimondani, és kiejteni.
A kimondás szándéka lehet a legmélyebb elismeréstől vezérelt, ám lehet maróan gúnyos, már-már megalázó is, minden attól függ, hogy aki mondja, hogyan viszonyul Verebes egyéniségéhez, személyiségéhez, habitusához, teljes klubedzői és szövetségi kapitányi ténykedéséhez.
Verebes Józsefnek bőven kijutott mindkét „hangsúlyból”. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
“Ó kapitány…kapitányom!…” – 39.
Puskás gigászi nimbuszán még a szövetségi kapitányság sem volt képes rontani…
Minden idők legnagyobb magyar futballistájának, Puskás Ferencnek élete során biztosan sokszor kellett volna igen helyett nemet mondania, de egyszer garantáltan: amikor felkérték arra, hogy legyen a magyar válogatott szövetségi kapitánya. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Majd a kissrác megmondja…
…a tutit.
Amikor az ember nagyon megfertőződik kiskorában valamivel, akkor a memória csodás dolgokra képes. Van, aki fejből elmond 200 verset, mások megtanulják a telefonkönyvet, jómagam meg a Fradi futball-történelmét bifláztam be. Annyit foglalkoztam az FTC naplók olvasásával, hogy tán nagyobb „bravúr” lett volna nem megtanulni az eseményeket, eredményeket, mint igen. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
“Ó kapitány…kapitányom!…” – 38.
És akkor valaki felkiáltott: „legyen az Öcsi a kapitány!
Az izlandiaktól elszenvedett budapesti vereség bombatalálatként érte mind a válogatottat, mind a szurkolókat, de nem túlzás azt állítani, hogy az egész magyar labdarúgást is.
Jenei Imre felé ugyanis addig olyan végtelen bizalom sugárzott mindenki felől, mintha egy szövetségi kapitány (legyen az bárki) a kispadról képes lenne megnyerni egy mérkőzést. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Amikor attól függ a heted hangulata, mit játszott a Fradi…
Vajon van-e, aki nem ismeri ezt az érzést közülünk? Egy kattintás ide a folytatáshoz....
“Ó kapitány…kapitányom!…” – 37.
Egyetlen reményünk Jenei Imre volt, de aztán jöttek az izlandiak…
Olyan sok mindent produkált már a magyar labdarúgás a történelmének örömittas és vérzivataros évtizedei alatt, hogy az ember egy idő múltán méltán gondolhatta: fergetegesen újjal már senki sem tud előállni. Ám ami 1992. március 25-én a Népstadionban egy osztrákok elleni barátságos mérkőzésen történt, arra garantáltan nem volt példa a nemzeti tizenegy akkor éppen kilenc esztendő híján egy évszázados históriájában. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Aki két hétig bírta a Honvéd-drukkerséget…
Van nekem egy akkora fradista haverom, hogy már rajtam is túlnőtt. Minden hazai meccsen ott van, Harmadik éve pedig újra bérletes. Jani barátomat 40 éve ismerem.
Mindketten megvadultunk a Fradiért és Nyilasi Tibi volt a kedvencünk, persze… Egy kattintás ide a folytatáshoz....
“Ó kapitány…kapitányom!…” – 36.
A kapitányságba nálunk még Puskás Öcsi is belebukott…
Bicskei Bertalan második kapitányi korszakának zárónapján 2001. szeptember másodikát mutatta a naptár. A grúzoktól Tbilisziben tanévkezdéskor, az első őszi hónap első napján, egy szombati napon kaptunk ki, még Bicskeivel. Egy nappal később a dunavarsányi edzőtáborba viszont már az addig az utánpótlás-válogatottakkal foglalkozó Gellei Imre érkezett meg, mint új főnök. A váltás jószerivel órák alatt lezajlott. Sietni kellett (?), négy nap múlva újra játszottunk. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
“Ó kapitány…kapitányom!…” – 35.
Telefon Dunavarsányba: „Berci, köszönjük, de itt a vége…”
Vidám kapitányváltást (legjobb tudomásom szerint) nem tart számon a magyar futballtörténelem. Talán azért nem, mert labdarúgásunk 114 éves históriáskönyvébe elenyészően kevés olyan fejezetet írtak, amikor az úgynevezett első számú magyar edző önszántából, saját elhatározásától vezérelve hagyta volna el a posztját.
Néha még a kiemelkedően legsikeresebb szakvezetők (számomra elviselhetetlenül csúnya kifejezéssel élve: kirúgták őket) sem maguktól távoztak. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Élőben az első, avagy: a nyolcas és a zöld 8-as bűvöletében
Imre bátyánk nagyszerű hangulatú és szokásos módon “zöld-fehér vérrel” írt történetei után kedvet kaptam, hogy megírjam saját első FTC meccsemet, mely 1980 augusztusának elején lejátszott FTC-Dunaújváros idény-nyitó meccs volt. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
