Jegyzet
Zöld-fehér forgácsok: Vallomás a Fradiról
Amikor a Kairosz Kiadó vezetője, Bedő György megpendítette, nem írnék-e egy vallomásos emlékezést a Fradiról, kapva-kaptam ajánlatán. Általában irodalomtörténeti elemzéseket írok és beszámolókat unokáimról, de a Fradi életem nagy szerelme
– remélem, feleségem megbocsájt ezért -, s akkor éppen a másodosztályba toloncolta a Kisteleki-klán, s rajta köszörülték a nyelvüket a Nemzeti Sport szakírói, élen a rovatvezetővel. Azt akartam elmondani, a Fradi akkor is Fradi, ha éppen „alant” van, ezért lett a könyv címe: Fradi szívvel hegyen, völgyben. így jelent meg a Kairosznál.
Amikor író apám – a Fradi számára is nagy szerelem volt és maradt – először vitt az Üllői úti pályára, még álltak a falelátók. A Fradi öregfiúk Ausztria öregfiaival játszottak, ki is kaptak, de nem az eredmény volt a lényeg, hanem a többnyire idősebbekből álló nézősereg gyönyörűsége, a hajdani kedvencekkel és ellenfelekkel való találkozás. A következő héten már magától értetődő volt, hogy a Fradi-pályára megyünk. az EMTK ellen játszott a csapat, a frissen igazolt Deákkal centerben. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Az elátkozott második forduló
Nem volt olyan bajnoki rajt az elmúlt közel negyven évben, hogy ne vártam volna izgatottan és feszülten a nyitómérkőzést. Azoknak mindig volt valami megmagyarázhatatlan kisugárzása. Hosszú várakozás, felfokozott hangulat, új játékosok, sok esetben új edző – ezek mind közrejátszottak ahhoz, hogy a bajnoki nyitányok mindig emlékezetesek maradjanak. Főleg azok, ahol olyan győzelmek és olyan bemutatkozások társultak, melyek az egész Ferencváros történelmére jelentős hatással voltak.
Ehhez, ha még hozzávesszük, hogy a bajnoki nyitányok általában jól szoktak sikerülni a Fradinak (főleg a Szentélyben), akkor nem lehet csodálkozni azon, hogy a fociínség mellett a győzelmi mámor semmivel sem pótolható érzése tette emlékezetessé az első mérkőzéseket. Jegyzetem címéből könnyen ki lehet találni, hogy elsősorban nem ezekről szeretnék értekezni, hanem a folytatásról. Nem is tehetek másként, hiszen a jelenleg bajnokságban is a második forduló következik. Ráadásul egy olyan első mérkőzés után, amit nagyon vártunk, és ahol egy új és átalakuló félben lévő Ferencváros nyert úgy 2:1-re, hogy a lefújás után percekig zúgott a taps a lelátón. A „csoda” az egészben az volt, hogy nem elsősorban a játékot díjazta a közönség, hanem azt, hogy hosszú évek után sokan érezték úgy, újra van egy szerethető csapatunk. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
A lelátóról jelentem: ez egy szerethető CSAPAT
Tegnap ismét jó érzés volt a szentélyben szurkolónak lenni.
Mielőtt belekezdenék gondolataim megosztásába, szeretném leszögezni, hogy nem azért ragadtam klaviatúrát, hogy elvegyem a fotelszurkoló kenyerét. Csak igazságtalannal tartottam volna, ha a pozitív változásokról nem esne szó, hiszen utoljára szintén a szezonkezdet kapcsán írtam, tavasszal. Akkor röviden és képekkel alátámasztva azt, hogy semmibe veszik a saját szurkolóikat a Fradi vezetők.
Tegnap már a parkolóba meglepetés ért, nemcsak a jegyszedő volt a régi, ismerős arc, hanem a parkolási árak is visszatértek, a rablás előtti kulturált 500-as szintre. Míg a szokásos találka helyünkön –mely a székházon lévő FTC felirattal szembeni a korlátot jelenti- vártam barátaimat, érdekes kép tárult elém. A shop (itt feltehetőleg nem vásárlók, hanem kártyára várók sorakoztak) és a pénztárak előtt kígyózó sorok, mellett érdemes a székházba bejutókra is egy pillantást vetni. Talán egy külön tanulmányt is megérne, hogy hol fér el annyi ember –egy fél szektort biztos megtöltenének-, és miért jó olyan helyről mérkőzést nézni, ahonnét a lelátói hangulatból semmit sem lehet érezni. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Tanár úr én készültem!?
Biztos vagyok benne, hogy nagyon kevesen vannak olyanok, akik a diákéveik alatt nem próbáltak ezzel az állító mondattal védekezni a felelés közben, amikor néhány keresztkérdés után mindenki által nyilvánvalóvá vált, hogy bizony nagyon keveset tudunk abból, amiről éppen számot kéne adnunk. A tanári reakciók is vegyesek voltak, volt, aki simán bevéste az egyest, de például Juci tanárnő (matematikát próbált az agyamba vésni, sikertelenül), bájos mosollyal az arcán, egy „hess, hess, a helyedre” intéssel vetett végett a közös szenvedésnek.
Akik a hetvenes évek közepén Bajára jártak középiskolába, azok tudják, hogy a fenti reakciókon túl, volt még egy legendás megoldás, amivel Bege tanár úr intézte el a diákok felelés alóli kibúvó próbálkozásait. – Fiam, látom nem tudsz semmit az anyagból, ezért a szünetben lemegyünk a tornaterembe, és jöhet a „büntető-párbaj”. Tudni kell, hogy Baján akkor csak a kosárlabda létezett és Bege tanár úr idős kora ellenére általában ötből négyet „beszórt”, így a végeredmény nem volt kérdés. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Pályaavató az Üllői úton
Nyitókérdés: Hogyan lehetséges, hogy az ősfradista Novák Dezső rúgta az első gólt a Ferencvárosi Torna Club új stadionjában, pedig az 1974. május 19-i avatónapon a Vasas 1–0-ra győzött, és az angyalföldi csapat győztes gólját a második félidőben Müller Sándor szerezte? Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Számok és játékosok
Olvasván, hogy az újonnan igazolt játékosok megkapták-kiválasztották mez-számaikat, gondoltam, nem lenne célszerűtlen valamit írni a játékosok számozásáról.
A FIFA 1950-től tette kötelezővé a számozást, így nálunk Kocsis, Czibor, Budai II vagy Henni I már csak ÉDOSZ játékosként lépett pályára számozott mezben. Akkoriban az volt a szabály, hogy 1-11 között a pályára lépő játékosok viselték a számokat, elvileg a taktikai felállításnak megfelelően. Az angolok a 2-3-5, a kontinentális csapatok a 3-2-5 (WM) rendszernek megfelelően. Hozzá kell tennem, hogy konzervatív körökben sok ellenzője volt a számozásnak. Másrészt hamarosan jöttek az újabb megoldások, és így a sorrend értelmét vesztette. (Ezért Ombódi pl. 9!!! különböző számmal a hátán játszott.)
1974-ben az MLSZ bevezette az állandó számozást, ami logikus volt. Azonban (akárcsak a játékoscserével) itt is megelőzte korát, és két év után FIFA nyomásra visszavonta a rendelkezést. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Földvár felé félúton
Reggel munkába jövet bekapcsoltam az autórádiót. A gitár csendben duruzsolni kezdett, elég volt néhány taktus ahhoz, hogy megnyomjam a hangerőgombot a kormányon. „Ott állt a lány az út jobb oldalán. Egy sárga rózsa hervadt homlokán.” – már dúdoltam is a legendás Bródy dalt és észre sem vettem, hogy közben megérkeztem. Beálltam a parkolóba, de nem volt kedvem kiszállni az autóból addig, amíg a bús és keserédes történet végett nem ér.
Amikor néhány perc múlva bekapcsoltam a számítógépet, hogy megnézzem a legfrissebb híreket a Fradiról, még mindig duruzsolt bennem a dal. Akkor már tudtam, hogy onnan addig úgy sem fog elillanni, amíg valamilyen formában nem párosítom azt a Ferencvárossal. Tudom, ez elég erőltetett, bár most már a szebbik nem is képviselteti magát a klub vezetésében, igaz Féderer Andrea homlokán nem „hervad sárga rózsa” és a csapat most éppen Hencse paradicsomi golf klubjában „kínozza” magát, mely azonban egy kis kerülővel, még talán félúton is van Földvár felé. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Noé zöld-fehér bárkája
Ma reggel ismét ránk szakadt az ég. Dörgött, villámlott és néhány perc alatt olyan eső zúdult a városunkra, hogy mikor reggel kinéztem az ablakon, a házam előtti utcán hömpölygött a víz. Nem volt veszély helyzet, az utca szintkülönbsége okozta a mini folyamot, de ahogy néztem a békésen folydogáló vizet, óhatatlanul kapcsolódtak össze bennem a gondolatok. Víz, Noé bárkája, menekülés, tanácstalanság, remény, új élet és Ferencváros.
Kusza egy felsorolás, tudom én is. Közük sincs egymáshoz és talán még az asszociálás is erőltetett, de az elmúlt napok, hetek eseményei miatt lassan már olyan lelki állapotba kerültem, hogy sok mindenről a Fradi jut az eszembe. A gond az, hogy nem akkor mikor hétágra süt a nap és a kerti padomon szürcsölgetem a kávémat. Ma kellett arra riadnom, hogy dörög az ég és villámlik. Mire az ablakhoz értem, hogy becsukjam, már esőisten minden haragját ránk zúdította. Szerettem volna rákiabálni, hogy elég volt már, az elmúlt hetekben túl sok honfitársunk életét tette tönkre, de tudtam azt is, hogy a természet erőivel nem lehet hadakozni. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Olvastuk: Az elfeledett futball-legenda
Népszerűbb, mint Maradona: Puskással emlegetik egy szinten az egykori Fradista focistát. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Tanár úrnak szeretettel
Eldőlt végre. Néhány hetes edzőkeringő és tippmix játék után, a Ferencváros 3 éves szerződést kötött Prukner Lászlóval, a Tanár úrral. Tudom, egy Fradi honlapon, ha bárki használja a Tanár úr kifejezést, egyből Lakat Karcsi bácsi jut az eszébe. Vele meg a dicsőséges hatvanas évek, a bajnoki cím, és a VVK döntő. Valamint a kultúra, az intelligencia, a tanári viselkedés, a szakma tökéletes ismerete és szeretete.
Nem könnyű örökség. To Sir, with Love – a filmeket kedvelők számára ismerős a cím, hiszen James Clavell filmje a filmtörténet egyik legnagyszerűbb darabja. Természetesen nem akarok párhuzamot vonni a Ferencváros és a Londoni East-End között, de mikor meghallottam Prukner László kinevezését, óhatatlanul eszembe jutott a párhuzam. Tanár úr, angolok, reménytelen helyzet, kiábrándultság és reményvesztés. Ezek a film alkotóelemei, és ha belegondolunk ezek a mai Fradi jellemzői is. Egy kattintás ide a folytatáshoz....