Jegyzet
Quo vadis Ferencváros?
Évek óta nyüglődik és bosszankodik a Fradi tábor, mivel nem tudja, mi történik imádott klubjánál. Kérdésből nincs hiány? Amire nem mindig reagálnak a zöld-fehérek vezetői. Mint például a SZTÁR SPORTnak sem, jóllehet a négy kérdés megválaszolására három hét állt az FTC vezérigazgatójának rendelkezésre. A prémiumrendszer kidolgozására ennél is több, elvégre minimum szokatlan, hogy míg több NB I-es csapat meccsenként többszázezer forintért futballozik fejenként, addig a Fradinál – legalábbis a magyar játékosok – ingyen lépnek pályára. A brit tulajdonos, Kevin McCabe erről is csak később értesült, s talán nem véletlen, hogy immáron a gazdag üzletember és fia, Scott is az FTC Zrt. igazgatótanácsának tagja lett. A kérdés ettől még továbbra is a levegőben lóg: merre tartasz Ferencváros? Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Varga Zoli igazsága
Varga Zoli ismét megszólalt. A születésnapja alkalmából írt köszöntőben ezt írtam: „de a foci szeretete továbbra is arra készteti, hogy elmondja a véleményét.” Nem gondoltam, hogy az újabb „vargazolis” kritika nem is várat olyan sokat magára. Sokakban önként felmerül a kérdés: vajon mi vezérli a két infarktuson átesett legendát, hogy ismét kivívja mások haragját és véleményével ismét megossza a labdarúgó társadalmat? A válasz az idézet mondatomban rejlik: a foci szeretete és az igazság keresése.
Elolvasva a riportot (természetesen az üllői129 frissességének a jóvoltából), azt el kell ismerni, vannak részek, melyekkel nagyon mély sebeket ejtett. Szerkesztőségünk már eddig is megpróbált néhányszor az igazság nyomába szegődni, de a kérdéseken, valamint egy idealizált világképen túl nem nagyon jutott, mert igenis vannak olyan válaszok, melyeket csak olyanok adhatnak meg hitelesen, akiknek olyan múltja van, mely fel is jogosítja őket erre.
Mivel nem szeretnék egyoldalú, „vargazoli-fan” szemüveggel olvasni az interjút, néhány megjegyzésem lenne a nyilatkozattal kapcsolatban, mely biztos kiveri a biztosítékot az érintettek körében. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
A remény bajnokai
Ha ötven év múlva lesz még Ferencváros, és ha lesznek még olyanok, akik tovább ápolják a dicső múltunkat, biztos nehéz helyzetben lesznek a 2009-es év értékelésével. Nekik nem lesz olyan könnyű dolguk, mint nekünk, hiszen ha mi, az 1960-as évről akarunk írni, az emlékeinkben olyan nevek bukkannak fel, mint Mátrai, Dalnoki, és olyan csatársor, mint a Friedmanszky, Orosz, Albert, Rákosi, Fenyvesi.
Ha belegondolunk, hogy ötven év múlva vajon mi marad meg a 2009-es esztendőből, már most nehéz helyzetben vagyunk. Egy dolog biztos említésre fog kerülni, hiszen a Ferencváros történelme során újoncként soha nem kezdte el a bajnoki szezont. Abban is biztos vagyok, hogy ahogy mi sem, így a jövő emlékezői sem fogják tudni az okát, vajon miért is hullott darabjaira néhány év alatt a Ferencváros, vajon miért kerültünk a megszűnés határához, vajon miért nem tudtunk három év alatt talpra állni, vajon miért nem voltunk fontosak a magyar labdarúgás számára. Vártuk a válaszokat, reméltük az igazságot, de nem kaptunk semmit. Az is bizonytalanságot fog okozni, hogy amikor már úgy látszott, hogy van kiút a pokolból, és szinte mindenki úgy gondolta, a 2009-es évben elindulhatunk a felemelkedés útján, egyszer csak megrekedt a továbblépés folyamata. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Egy kis bunda, egy kis ünnep és jön a Mikulás
Amikor múlt vasárnap meggyújtottuk az első adventi gyertyát még úgy gondoltam, az előttünk álló hét az ünnepi készülődésről, a várakozás izgalmáról és természetesen a Ferencvárosi labdarúgás 109. születésnapjáról fog csak szólni. Jó lett volna teljesen átadni magunkat az előttünk álló ünnep varázsának és a gyertyák együttes meggyújtásával egy olyan sugárzó fényt fonni zaklatott életünk köré, mely méltóvá tesz minket a karácsony ünnepéhez.
Ehhez honlapunk is megpróbált szerény eszközeivel hozzájárulni. Úgy gondoltuk, egy a Ferencváros dicső múltjához kötődő adventi naptárunkkal mi is hozzájárulunk a csendes készülődéshez, a teljes lelki béke megtalálásához. De mielőtt túlságosan elmerengtünk volna, napjaink zajos és főleg rideg valósága zúdult a nyakunkba. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
38% – csalódás és remény
Amikor egy bank hirdetésén azt olvassuk, hogy THM 38 %, akkor megcsóváljuk a fejünket és tovább állunk. Ha egy üzlet kirakatát foglalja el egy nagy „SALE 38 %” tábla, akkor oda valószínűleg betérünk, mert az bizony már komoly árengedményt sejtett. Persze csak akkor, ha azt a bizonyos SALE-t nem úgy idézik elő, hogy előtte felárazzák a terméket. Amikor egy csapat a nemzeti bajnokság őszi szezonjában 38 %-os teljesítményt ér el, akkor elsőre azt gondoljuk, ez a csapat a „futottak még” kategóriába tartozik, vagy ha nagyon jók akarunk lenni, akkor újoncnak tituláljuk és akkor talán még a bravúr kategóriába is bele tudjuk préselni.
A gond akkor van, ha ezt a csapatot úgy hívják, hogy Ferencváros, aki igaz, hogy újoncként vágott neki az őszi szezonnak, de ha múltunkat, a befektetők és a szurkolók előzetes várakozását vesszük alapul, akkor bizony ez nagyon kevés. Ha azt írom le, hogy többet vártunk, azzal még nem is fejezem ki igazán azt a csalódást, amit a tabella látványa okoz, ha ránézünk. Akkor is igazságtalan lennék, ha azt írnám, ilyen még nem fordult elő. Aki olvasta a közelmúltunk sorozatot, az tudja, 1987 őszén szinte kísértetiesen hasonlóan szerepeltünk, 4 győzelmünk volt csupán, az évad közben edzőt cseréltünk és bár az akkori játékosállomány nem tűnt rossznak, mégis csak szenvedtünk az egész szezon során. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Elnök úr zöld-fehér levele
Annak ellenére, hogy hivatalosan egy sajtóközleményt juttatott el Kevin McCabe a magyar médiának, de mi Fradisták ezt egy személyes levélnek vesszük. Kopogtatott a postás és meghozta a várva várt levelet. Vártunk rá, hittük is, hogy meg fog jönni, de kételkedtünk is benne. Személy szerint én sem gondoltam, hogy a tulajdonos beszáll a napi ügyek menetébe. Egy üzletemberről van szó, akinek a világ minden táján vannak érdekeltségei, talán többet ül repülőn, mint autóban.
Az üzlet mellett azonban van egy másik szerelme is, a labdarúgás. Azt soha nem rejtette véka alá, hogy a szíve az SU iránt dobog, de most talán lecsípett egy kis darabot a piros-fehérből és zöld-fehérre változtatta. Döntése, hogy elfoglalja az elnöki széket, a fentiek miatt is meglepett. Sokan sok félét sejtenek a háttérben, de szerintem nem történt semmi különleges, csak mint üzletember rájött arra, hogy akikre eddig a pénzét és a befektetését bízta, azok nem kezelték úgy, ahogy ezt elvárta. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Egységfront az Üllői úton
Amikor szombat este a Fradi-Diósgyőr-meccs 65. percében Sulyok játékvezető kilenc év után először fújt le rendbontás miatt idő előtt magyar bajnokit, úgy tűnt, a kieső helyek felé sodródó Ferencvárosnak rosszabbkor nem is jöhetett volna a botrány és az azt követő büntetés. Pedig. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Kiűzetés a Szentélyből
Amikor ma hazaértem a munkából szinte lábujjhegyen léptem be a szobámba és olyan csendesen, ahogy csak tudtam, úgy haladtam el a fotelem mellett. Bevallom becsülettel, féltem. Féltem attól, mi lesz, ha a fotelemnek felrémlik a Zete elleni mérkőzés közbeni baleset, amikor a gólörömöm túlságosan magasra csapott, aminek végül is egy sajnálatos baleset lett a következménye. Reccsent egyet a közel százéves karfa, amit ugyan megjavítottam, de nem voltam biztos benne, hogy elfelejtődik a történet.
Bár az eseményt a tévé nem közvetítette, így bizonyíték utólag nincs, de ismerve hazánk igazságszolgáltatását, attól tartok, a végén még én is el leszek tiltva. Mérlegelve az eset következményeit, arra a megállapításra jutottam, hogy azt még elviselném, ha nem ülhetnék a kényelmes és puha párnák közé, de azt már nem, ha a szobámból is kitiltanának. A tévét bekapcsolhatnám, de a fotelem zárt ajtók mögött árválkodva, én meg toporoghatnák az ajtó előtt. Egyetlen pozitívuma lenne a dolognak, nem kéne idegeskedni, nem kéne percenként levegő után kapkodni és dühömbe sem vágnám a földre a tévé távirányítóját, amit néhányszor már megtettem, melynek következményeként a hangerőt már nem tudom állítani és a 20. csatorna után már csak visszafelé tudom váltogatni a csatornákat. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Hol itt az igazság 2.0
Most már tisztán látom, hogy nincs sok szerencsém az igazság keresésével. Amikor a Paks elleni hazai mérkőzés után próbáltam meg találni a válaszokat a szurkolói reakciókra, folyamatosan olyan kérdésekbe botlottam, melyre nem tudtam a választ. Pedig akkor csak a harmadik fordulón voltunk túl, és egy hazai döntetlen után a csapat meg akarta köszönni a példaértékű buzdítást, melyre fütty és fújolás volt a válasz. Végső megoldásként, akkor megpróbáltam a feltett kérdéseimre a válaszokat a saját magam által gerjesztett illúziókba gyömöszölni. Ma már ezt nem tehetem meg.
Szombaton mindenki túllépett a közösen eltervezett határon. Legyen az csapat, szurkoló, vezető, vagy a Ferencváros múltját meghatározó legenda. Mert itt nem csak arról van szó, hogy maga a játék gyalázatos volt, már nem csak arról szól a történet, hogy valami nagyon nem működik jól a Ferencváros háza táján. Ez látható volt, és még nem is kellett személyesen a lelátón állni. A barátaimmal ott álltam (bár voltak, akik már idő előtt elmentek), és együtt éltük át a borzalmat. Pillanatok alatt pergett le előttünk a múlt, a 2003-as emlék, a Fradi teljes megszűnésének borzalmas rémképe. A szörnyű az volt, hogy tehetetlenek voltunk. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
“Hirös” város edzőbuktatói
Azt minden focikedvelő tudja, hogy nem könnyű az edzők élete. Bibliai hasonlattal élve: menny és pokol. Ez mindig így volt és valószínűleg ez a hagyomány soha nem fog megszakadni addig, amíg 22 ember kergeti a labdát és ennek eredményét több millió szurkoló vérmérséklete szerint még kommentálja is. A békésebb országokban elég ha fehér zsebkendőt lobogtatnak, de számos helyen az edzőbuktatásnak több válfaja ismert.
Mondhatnánk rá, az edzők élete már csak ilyen, de igazán csak az tudja aki valaha át is élte. A mennybe menni sem nehéz, elég néhány megnyert mérkőzés és a szurkolók már a vállukon viszik körbe az edzőt, de ahhoz, hogy onnan repüljön egy óriásit, még az sem kell, hogy a szurkolók elfáradjanak, vagy megunják a folyamatos cipelést. Néhány vereség, vagy az ügyeletes sztár kihagyása és az addigi ünneplés átmegy egy olyan dimenzióba, amit most nem nagyon akarok még részletezni sem. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
