Jegyzetek
A FRADISTÁKAT IS ÉRDEKELHETI
Őszintén szólva nem szoktunk hozzá, hogy rangos tudományos folyóiratok elkényeztessék a sportrajongókat. Azonban a Hadtörténelmi Közlemények legújabb (2012/2) száma ez alól igen kellemes kivételt jelent. Ugyanis a közelgő londoni olimpia alkalmából a Hadtörténeti Intézet és Múzeum folyóirata rangos szerzők tollából hat komoly sporttörténeti tanulmányt közöl. Ezek közül kettőnek van kifejezetten Fradi vonatkozása is.
1954. július 4.: Egy elvesztett VB-döntő és egy barátságos mérkőzés
Vannak vereségek melyekbe bele lehet törődni és el lehet fogadni azt a tényt, hogy az ellenfél jobb volt, de vannak vereségek melyekbe bele lehet halni. 1954. július 4-én egy ország halt bele egy elvesztett mérkőzésbe. Miközben egy másik csapat éppen Bécsben lépett pályára egy barátságos mérkőzésen. Hogy is van ez? Először nem is akartam hinni a szememnek, amikor megláttam a július 4-i Fradi naptárat, benne egy rövid hírrel, mely arról szól, hogy a Bp. Kinizsi (helyesebben Ferencváros) 2:1-re győzött az FC Wien csapata ellen. Azon a napon amikor Pesten majdnem forradalom tört ki egy elvesztett mérkőzés miatt. Ami nem volt más, mint az 1954-es VB döntője az aranycsapattal. Amelynek elvesztésében egy ország halt bele… és nem csak képletesen szólva. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Az a csodálatos és szerencsétlen 1970-s esztendő!
12 éves voltam 1970-ben. Mint minden ilyen korú a grundon nőttem fel, ellentétben Nemecsek Ernővel, Bokával és Áts Ferivel mi labdával hadakoztunk és nem kellett a játszóterünket megvédeni. Már kora reggel a grundon voltunk, anyánk ránk adta bátyáink kinőtt klottgatyáját és egész nap kergettük a focilabdát. A grund császára az volt, aki labdát tudott hozni. Neki biztos helye volt a csapatban még akkor is, ha csak arra volt jó, hogy időnként szeretetteljesen megsimogassa a középén jó nagy öltésekkel összevarrt bőrgolyót. A varrás, ha éppen ott találtad el, elég mély sebeket tudott ütni, de ki foglalkozott ilyen apróságokkal? Ha esetleg kivérzett, a közelben biztos volt homok, az remek kötszernek bizonyult, csak néhány percig kellett a seben tartani, utána már rohanhattál is vissza a pályára annak tudatában, hogy úgy “bőrözöd” be az ellenfelet, mint Albert Flóri Káposztát, vagy éppenséggel Mészöly Kálmánt. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Valamikor nevettünk rajta…(Z, ZS)
VÁNDOR KÁLMÁN:
A magyar labdarúgás gunyoros-humoros-hézagpótló,
a szurkolók nélkülözhetetlen kis ábc-je
Zene a szurkolók füleinek; a legszebb, amikor együtt ordíthatjuk: Gól! Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Bajnoki fieszta Diósgyőrött: 1992. június 20.
Létezik ember a földön aki nem tudja, hogy mi is történt 1992. június 20-án? Mielőtt a történészek elkezdenek bányászni a tudásuk eldugott zugaiban, egyből tisztázni kell, hogy ez a nap igazán csak “néhány” százezer embert érint, persze ha még vagyunk annyian. Ráadásul a történészeknek is nehéz feladatuk lenne, hiszen egy nappal a csillagászati nyár beköszöntője előtt a világtörténet is sziesztára váltott. Talán egyedül az angoloknak számít történelmileg ez a nap, hiszen június 20-án koronázták meg Viktória királynőt, aki nem csak arról volt híres, hogy több, mint 60 éven át uralkodott és aki “másodállásban” kilenc gyermeket nevelt fel, hanem arról is, hogy nevéhez fűződik a viktoriánus korszak ipari forradalma. De térjünk gyorsan vissza a kezdő mondathoz, hiszen számunkra az sokkal érdekesebb mint a ködös Albion történelme. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Valamikor nevettünk rajta…(V, X)
VÁNDOR KÁLMÁN:
A magyar labdarúgás gunyoros-humoros-hézagpótló,
a szurkolók nélkülözhetetlen kis ábc-je
Vándor Kálmán. A Népszava futballkritikusa üzeni dr. Szepesi Györgynek, az MLSZ elnökének: nem rád, érted haragszom! Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Valamikor nevettünk rajta…(U, Ü)
VÁNDOR KÁLMÁN:
A magyar labdarúgás gunyoros-humoros-hézagpótló,
a szurkolók nélkülözhetetlen kis ábc-je
Újságíró. Mindent jobban lát, mindent jobban tud, mindent jobban ért, s ezért mindenkinek ellenszenves. Elsősorban edzőknek és a játékosoknak. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Kalandozás a zöld-fehér időgépen: június 16.
Most teljesülhet a titkos vágyam és beleülhetek G.H. Wells időgépébe. Könnyebb dolgom is van mint Alexander Hartdegennek, nekem nem arra kell használnom az időgépet, hogy meg nem történtté tegyek egy tragédiába fulladt randevút. Befuccsolt randiból úgyis volt néhány, de szerencsére egy sem végződött olyan szerencsétlenül mint Alexander és Emma kapcsolata, így nincs is szükségem arra, hogy azért utazgassak az időben, hogy megváltoztassam a múltat. Bár így belegondolva lenne néhány esemény a Ferencváros több mint száz éves története során amit szívesen átírnék és újrajátszatnám, de mivel olvastam Wells regényét, így jól ismerem a zseniális író üzenetét, mely szerint a múltunkat csak újra lehet élni, de megváltoztatni már sajnos nem lehet. Ráadásul a mai nap annyi különlegességet és csemegét tartogat a Fradit szeretők számára, hogy nyugodtan átadhatjuk magunkat az emlékezés örömének, mert ha végigutazzuk szerkesztőtársam által összeállított mai napi naptárunk eseményein, páratlan élményekben lehet részünk. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Valamikor nevettünk rajta…(T)
VÁNDOR KÁLMÁN:
A magyar labdarúgás gunyoros-humoros-hézagpótló,
a szurkolók nélkülözhetetlen kis ábc-je
Toldi. Volt egy Miklós meg egy Géza. Jöhetne már egy harmadik, aki megint példát mutat. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Feljegyzések a fotelból – Történelmi rekord: 14!
Egy héttel ezelőtt, a Siófok elleni vereség után még meg volt az a lehetőségem, hogy egy matematikai egyenlettel „szórakoztassam” magam. Még „örülhettem” is, hiszen a jegyzetem után több média is átvette a csúcsbeállítás tényét, bár ennek nem nagyon tudtam örülni. A mai, Paks elleni újabb – sorozatban a harmadik – vereség után meg azzal a nem éppen boldogító hírrel kell kezdenem a 2011/12-es bajnoki évad utolsó fotelszurkolós jegyzetét, hogy történelmi rekordot döntött meg a Ferencváros. Dicsőségektől és diadaloktól hangos történelmünk több, mint száz éve alatt ebben az évadban sikerült azt a negatív rekordot elérnünk, hogy a bajnokság során tizennégy vereséget szenvedtünk el. A rekordokat általában szeretjük, de erről most szívesen lemondtuk volna. Egy kattintás ide a folytatáshoz....