Szerkesztőség
Beszélgetés Friedmanszky Zoltánnal
Kis nagyképűséggel azt mondhatom, hogy „ismeretségünk” az 50-es évek vége felé kezdődött. A Fradi a téli alapozások keretében rendszeresen játszott előkészületi mérkőzést a hajdani BEAC pályán. (A fiatalabbak kedvéért a pálya helyén épült a Budai Skála, amelyet azóta szintén lebontottak, s most az Allee bevásárlóközpont üzemel ott.) Én, mint a BEAC serdülőcsapatának játékosa, s egyben hatalmas Fradi-drukker, természetesen ezeken az eseményeken jelen voltam.
Meccs után – a többi gyerekhez hasonlóan – autógrammra vadásztam. így került a birtokomba egy Friedmanszky Zoltán aláírás, amelyet nagy becsben tartottam, azonban az évtizedek alatt, a sok-sok költözés következtében elveszett. 2008-ban az FTC Baráti Kör összejövetelén alkalmam volt ismét személyesen találkozni Friedmanszky Zoltánnal, sikerült az elveszett autógrammot pótolni, s azóta többször is hosszasan beszélgetni. Nagyképűség nélkül állíthatom, összebarátkoztunk.
De ki is valójában Friedmanszky Zoltán? Az idősebb fradisták számára ez a név még ma is „márka”, de a fiatalok közül valószínűleg keveseknek cseng ismerősen a neve. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Beszélgetés Rákosi Gyulával
Rákosi Gyula, a Fradi és a nemzeti válogatott egykori motorja, a kedvenc játékosaim közé tartozott. Mindig nagyra értékeltem a „zongoracipelőket”. Szerencsére, sokszor láttam játszani. Személyesen azonban először csak 2008 februárjában, Szigetszentmiklóson találkoztam vele a Fradi előkészületi meccsén.
Rudas Ferenc, a velünk élő történelem – 30.
Mindhalálig Ferencváros…
Ülünk a Gábor Áron utcai villa teraszán, élvezzük az áprilisban ránk tört nyarat, s a manapság divatos szóhasználattal élve próbáljuk „elkötni a szálakat”.
A vállalkozás eleve kudarcra ítéltetett, hiszen egyetlen újságoldalnyi terjedelmen belül még Esterházy Péter sem tudna olyan csodát tenni, hogy néhány tucat mondatban összefoglal közel negyven esztendőt, pedig ő már Ottlik Géza „Iskola a határon” című remekét is rámásolta egyetlen papírlapra.
Feri életének társa, Mari (Soós Mária) angyali türelemmel hallgatja órák óta azokat a történeteket, amelyeket szerintem most hall legalább századszor, no de Feri mellett ehhez már réges-régen hozzászokott.
Azóta vannak együtt, amióta a Rudas Ferenc – Antal Márta „álompár” életre szólónak látszó szövetsége (1976-ban), mondhatni egyik pillanatról a másikra felbomlott.
Márta máshol, mással látta, képzelte el további életét, s a szívnek ugye, nem lehet parancsolni. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Rudas Ferenc, a velünk élő történelem – 29.
A Fény utcai piac királya már Albertékről mesél…
Rudas Feri olyan magától értetődő természetességgel illeszkedett bele új munkahelyének, a Fény utcai piacnak semmi mással össze nem hasonlítható miliőjébe, hogy arról még a helyi őskofák is regéket meséltek.
Egy piac évtizedek alatt kialakult kemény magjába előkelő helyet kapni legalább olyan nehéz feladat volt, mint a Fradi védelmébe bekerülni 1942 táján, amikor ez neki fényesen sikerült, ám Feri részint a budai piacok „fejedelemasszonyát” is azonnal meghódította, mindenekelőtt azért, mert attól a perctől kezdve, ahogy a két deci bort kimérte és „felszolgálta” első vendégének, semmiben sem akart különbözni a piac többi árusától.
Itt már nem a sokszoros válogatott, világot látott, a Fradinak köszönhetően országos népszerűségnek örvendő, az újságok címlapjain azokban az időkben is szinte napi rendszerséggel megjelenő, egykori menő futballista volt, hanem egy kocsmáros, aki a kor üzleti viszonyait remekül kihasználva, az igazán nagy lehetőséget megszimatolva, azonnal ráérzett: ha most néhány évig le tud mondani az elegáns vendéglátóipari környezetről (a pasaréti Sport presszó minden ízében úgy különbözött Feri Fény utcai „Büfé”-jétől, mint a Fások tréningpályája a Maracanától), akkor amúgy sem csekély vagyonát néhány esztendő alatt minimum megháromszorozhatja. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Rudas Ferenc, a velünk élő történelem – 28.
A kocsmárosok a kakasokkal kelnek…
Rudas Ferenc atlétikával való „összeszerelmesedése” okán hűtlenül elejtettük életének azt a szövetét, amelyet a futball szőtt át, igaz ő is megtett szinte mindent azért, hogy ettől a világtól (amely azért lássuk be, mégis csak sokkal inkább az ő világa volt, mint az atlétika és környéke) távol tartsa magát.
Azt már csak úgy találták ki az erre illetékesek, hogy az ember mindig a legnagyobb szerelmétől kapja élete legnagyobb pofonját, márpedig Ferit a futball tisztességesen a padlóra küldte.
Azt, hogy edzőként nem úgy jöttek össze a dolgai, ahogyan azt szerette volna (emlékezzünk csak a Láng Gépgyárnál és a Budafokon történtekre) sokkal könnyebben viselte, mint a Ferencváros vele szemben mutatott viselkedését, már amennyiben egy klub „viselkedni” tud… Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Emléked szeretettel megőrizzük
Ma kísértük utolsó útjára alapítványunk kurátorát, az FTC korábbi elnökét Hargitai Károlyt.
Karcsi bácsi fejfájára
Vannak emberek, akik úgy élnek, hogy látszanak.
Állhatnak leghátul, a falnak támaszkodva, ülhetnek a legutolsó sorban, maguk elé engedhetik a mindig, mindenütt az első sorba tolakodókat, akkor is ők azok, akiket mindenki lát.
Látszani.
Talán ez a legnehezebb dolog az életben.
Rudas Ferenc, a velünk élő történelem – 27.
Egy tisztes, őszes halánték és az a drabális Penes…
Az 1964-es, tokiói olimpiára a „Pasaréti madonna” már, mint Rudasné Antal Márta utazott. Rudasné úgy lett, hogy Feri, a „nagy bevehetetlen” az első igazán alkalmas pillanatban megkérte Márta kezét, akinek pedig egy másodpercig sem jutott eszébe nemet mondani.
Ha már akkor lettek volna bulvárlapok, kimeríthetetlen témát szolgáltatott volna számukra a Rudas Ferenc-Antal Márta álompár, hiszen kettőjükben minden egyesült, amely a legszélesebb közönség érdeklődésére igényt tarthat.
A férj még futballistaként szerzett hihetetlen népszerűsége, a pasaréti villa, a balatoni ház, a márkás luxusautó(k), a jól menő presszó, a feleség hamvassága, szépsége, de mindenekelőtt éppen akkoriban induló nagy ívű, sportolói karrierje egyenként is olyan „bulvárfalat”, amelyekért 2013-ban ölre mennének egymásért a színes magazinok. 1963-ban viszont „nem ért többet”, mint egy néhány soros hírt: „Rudas Ferenc, a Ferencváros egykori válogatott futballistája és Antal Márta, a tokiói olimpiára készülő válogatott atléta házasságot kötött”. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Újabb négy évre van képviselőnk az FTC Baráti Kör elnökségében
A mai napon tartották az FTC Baráti Kör Küldöttközgyűlését, ahol a tempofradi.hu szerkesztősége is elismerésben részesült.
Hélisz József megnyitja a közgyűlést
Hélisz József Főtitkár és a bizottsági elnökök beszámolója után került sor a tisztújításra. A jelölőbizottság az alábbi irányelvek figyelembevételével tette meg javaslatát: Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Rudas Ferenc, a velünk élő történelem – 26.
A hölgy gyönyörű volt és Mártának hívták…
A remekül kezdődő, ám annál szomorúbb véget ért „lánggépgyári” kalandot követően Feri szent esküt tett arra, hogy márpedig ő soha életben nem ül le többé egy futballcsapat kispadjára.
Úgy érezte, nincs szüksége arra az örökös stresszre, ami a mérkőzésekkel jár, egy olyan közegben, ahol meg lehet azt csinálni, hogy egy miniszter telefonjára a vezetők, se szó, se beszéd, csakúgy kitesznek egy játékost a csapatból, ott neki nincs keresnivalója.
Nem volt naiv, pontosan tudta, hogy a futballnak nálunk nagyon sötét oldalai is vannak, ráadásul meglehetősen hosszú játékospályafutása alatt volt szerencséje megtapasztalni néhány „furcsaságot” (volt, amit ők maguk, azaz közösen a játékostársaival együtt követtek el egyik másik trénerükkel szemben…), de úgy volt vele: csinálja, akinek ehhez részint gyomra, részint anyagi, egzisztenciális rászorultsága van. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
