Alberttól – Zsiborásig
Hlavay György
Hlavay I György az NSC, majd az MTK (1913-17: 22 bajnoki /4 gól; két bajnok- és egy kupagyőztes csapat tagja) középfedezete, 1909 és 1914 között 8 alkalommal volt a legjobb tizenegy tagja.
A hosszú időn át felülmúlhatatlan Károly Jenő „Tanár úr” nyomdokain haladt. Nagyszerű technikai felkészültségével és taktikai érettségével csapatának igazi karmesterévé vált. Pompás, hosszú átadásokkal foglalkoztatta csatársorának mindkét szárnyát. Legértékesebb erénye, a váratlan súlypontáthelyezés, gyakran állította megoldhatatlan feladat elé ellenfeleit. A védekezésben is kifogástalanul ellátta a munkáját. Fejjátéka kimagaslott a hazai mezőnyből. Az első világháború után élvonalbeli edzőként működött — szintén eredményesen. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Tátrai Antal: 75
1965-ben Diósdról került az Üllői útra.
Négy év múlva, 21 évesen egy örökrangadón tette be Lakat Karcsi bácsi az első csapatba.
Egy hónap múlva ismét lehetőséget kapott, ezúttal a kezdőcsapatban. A csepeliek ellen két gólt is szerzett a Szőke Pista helyén szerepet kapó jobbszélső.
Az őszi örökrangadón ismét a kapuba talált, így hat bajnoki mérkőzésen három góllal vette ki a részét a bronzérmes csapatból. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Csányi József
Saját nevelésű csatárunk az 1952 és 1953-as idényben hat bajnokin szerepelt a Kinizsi színeiben, majd Szegedi Haladáshoz igazolt.
Később tagja volt a Szolnoki Légierő csapatának, de egy idény után innen is továbbállt, ezúttal Diósgyőrbe. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Berkessy Elemér
Mielőtt pályafutására térnénk egy érdekes történetet elevenítünk fel gyerekkorából, amit egyik levelében írt:
– Úgy kezdeném, hogy én nem csupán láttam Ady Endrét, hanem úgy 8-10 éves koromban a költő kedvence is voltam. Atyai nagyapám báró Bánfi főerdésze volt és végkielégítésként Csúcsán kapott egy nagy kertes házat, pontosan a Boncza-kastéllyal szemben. Nos, szüleim a nyári szünetekben ide küldtek az özvegy nagymamához jó levegőt szívni. Házunk országúti frontján mindennap délutánján pontban hatkor találkám volt egy fáradtnak tűnő bácsival, aki zsebeiből szedte elő a savanyú cukrot. Türelmetlenül vártam, amint a Boncza-kastély hosszú lépcsősorán vigyázva szedi lépteit. Aztán belefúrta ujjait hosszú, szőke, göndör hajfürtömbe, s így biztatott: — Szaladj, kicsi csikóm, szaladj…
Utunk általában a mintegy hét kilométerre fekvő Kis-Sebes Körös felé vezetett és bizony kifáradva értem vissza. De a napi szórakozás és az adag cukor ellensúlyozták fáradtságomat.
Kű Lajos: 75
Húsz évesen a Videoton csapatában mutatkozott be az első osztályban, majd a Fradiba szeretett volna igazolni. A székesfehérváriak nem adták ki a zöld-fehéreknek, így az 1969-es évben várnia kellett a játékengedélyre.
A várakozásból hét hónapot katonaként töltött, ahol egy laktanyai meccsen eltört a lába.
1970-ben a félidényes bajnokságban lépett először pályára egy salgótarjáni bajnoki mérkőzésen dr. Kalocsay Géza csapatában. Rögtön góllal bizonyított a középcsatárként lehetőséghez jutó játékos. Az 1970-es szezon bajnoki döntőjéig menetelt a Fradi, de a döntőben az Ú. Dózsa jobbnak bizonyult. Kű ekkor már a csapat alapemberének mondhatta magát.
Sándor József
Eisenhofferhez hasonlóan Kispestről került az FTC-be. Huszonöt éves korára még azt is elérte, hogy válogatott legyen.
A fedezetsorban rendre megbízhatóan szerepelt. Szorgalma, munkabírása, és megbízhatósága emelte a legjobbak közé. Rendkívül sokat vállalt magára. Hiányossága között említették a gyorsaságát illetve a passzjátékát.
Az 1925/26-os szezonban már a csatársorban tudott a csapat legeredményesebb támadója lenni olyan társak előtt, mint Pataki és Kohut. A leghíresebb „beugrása” a ferencvárosi csatársorba egy Vasas elleni meccsen történt (1926. március 7. FTC-Vasas 4:1).
“Az FTC kitűnő válogatott halfja segítségére sietett a sérülések miatt meggyengült csatársornak. Kiváló képességeinek nemcsak ötletes mezőnyjátékkal adta tanújelét, hanem szemfüles és eredményes góllövőnek is bizonyult. Sorozatban lőtt négy pompás gólja büszke és ritka rekord.” Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Bódis János
Egykori jobbszélsőnk 1917 és 1919 között szerepelt az FTC-ben. Az 1917/18-as idényben volt a leggólerősebb öt góljával. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Dimény Lajos
Idehaza a BTC, majd az MTK játékosa volt. 1924 – 1930 között a Savona játékosedzőjeként tevékenykedett. 1930-tól a Ravenna, a US Trani, a US Russi, az Aquila, a Sulmona, majd ismét a Ravenna edzője. 1938-tól a “kis Fradi”, azaz az amatőr csapat mestere lett. Reggeltől – estig a pályákat járta, hat gárda is a felügyelete alá tartozott. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Turay József
Turay a magyar labdarúgás legkiválóbb és legérdekesebb egyéniségeinek egyike. Az egyszerű munkásfiú szinte egyik napról a másikra került a sportélet élvonalába. A nagyszerű tulajdonságokkal rendelkező, rokonszenves fiatalember mégis nagy utat tett meg, míg “Suttyó”-ból “Császár” lett.
Szikár termetű, szívós, páratlanul munkabíró játékos volt. Mindkét lábbal kitűnően rúgott és nagyszerűen fejelt. Játéka hű tükre volt emberi egyéniségének. Nem a csillogás, hanem az egyszerű, de értékes és hasznos megoldások hívének bizonyult. Mint középcsatár jó érzékkel osztogatott. Lábbal és fejjel egyaránt veszélyt jelentett az ellenfél kapujára. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Lipovetz Géza
Gorszkyval és Bródyval a Pannónia FC kölyökklub megszűnésekor került az FTC-hez 1901-ben.
A fedezet 1901 őszén szerepelt az első csapatban, később a tartalékok között kapott helyet. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
