Jegyzetek
“Ó kapitány…kapitányom!…” – 59.
A mini-zsenibe már akkor beleszeretett egy ország, amikor még csak beszélt a futballról…
Dárdai Pál (aki ezekben a napokban éppen a német sportsajtó egyik sztárja, hiszen a Hertha BSC sorra nyeri a meccseit és összehasonlíthatatlanul jobban szerepel, mint azt a bajnokság indulásakor akár a legelfogultabb szurkolói várhatták volna) 2014. szeptember 26. és 2015. július 13. között volt a magyar válogatott szövetségi kapitánya.
Ebbe a kilenc hónapba hét mérkőzés fért bele, közülük kettőt (az oroszok ellen a Fradi- stadionban – vereség, a litvánok ellen Debrecenben – győzelem) barátságos alapon játszottak, öt viszont „vérre” ment!
FRADINKA III.
A zöld-fehér színek szerelmeseinek arra kérdésre, hogy hányszor nyertünk magyar bajnoki címet egyetlen kvízjátékban sem okozna gondot a válasz. De vajon azzal mennyire vagyunk tisztában, hogy a legerősebb Európai kupasorozatban, a “bajnokok versenyében” hogyan is szerepeltünk a torna 60 éves történetében? Először 1955-ben rendezték meg a Bajnokcsapatok Európa Kupáját, mely valójában a hatvanas években teljesedett ki. Eleinte egyenes kiesési rendszerben folytak a küzdelmek, nem volt kiemelés, nem voltak “preferált” csapatok, országonként csak a bajnok indulhatott (plusz a címvédő ha éppenséggel nem lett bajnok).
Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Vb-ezüstérmes Fradi-legenda a Don-kanyarból
A bevezető – „nulladik” – rész után jöjjön az első a II. világháború és a magyar futball kapcsolatával foglalkozó sorozatunkban: az alábbiakban Sárosi I György labdarúgó, Sárosi II László vízilabdázó és Sárosi III Béla labdarúgó katonai szolgálatáról lesz szó. Mindhárman szolgáltak a II. világháborúban, de nem mindegyikük került ki a frontra, és nem is mindegyikük harcolt. Sárosi doktor – mindhármuk közül a legismertebb, legelismertebb – egészen a keleti hadszíntérig jutott, ám aligha harcolt a frontvonalban, állítja egyik szakértőnk. Keleti hadszíntér? Ez a Donnál csatázó 2. magyar hadsereg harcmezeje, mondja másik (történész) szakértőnk. Sárosi Gyurka a Don-kanyarban? Igen! – tudta meg a Nemzeti Sport Online. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
FRADINKA II.
“Itt, Zürichben hallottam, hogy én egyfajta csirkefogó vagyok, mert túl sokat hivatkozom arra, mennyi a gondom. Pedig ezt őszintén mondtam. Most ki kell jelentenem, magam sem hittem, hogy az úgymond második embereim ilyen fantasztikus estével lepnek meg. Hadd húzzam alá, hogy az egész magyar futballért küzdöttünk.”
Novák Dezső, a Ferencvárosi labdarúgás legendás egyénisége nyilatkozta a Grasshoppers ellen 3:0-ra megnyert BL csoportkör első mérkőzése után, aki 1995-ben edzőként vezette a csapatot a Bajnoki Ligájába. Ennek már 21 éve. Azóta felnőtt egy nemzedék, azóta várjuk az újabb “csirkefogót”, aki a BL-be vezeti a Fradit.
FRADINKA I.
Dluhopolszky László (Dluho) a magyar karikatúra élet egyik ismert alkotója. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
“Ó kapitány…kapitányom!…” – 58.
Pintér a sifonérba Dárdai a trónon…
A (mindenkori) MLSZ-vezetést gyakran lehetett tohonyasággal, tétovasággal, tehetetlenséggel vádolni, olyan villámgyorsan azonban még egyetlen egy összetételében sem cselekedett, mint az északírekről elszenvedett budapesti vereség után.
A történtek még annyira frissek, mint a hajnali négykor sütött kifli reggel hatkor, így nem is annyira a kapitányváltás kronológiája, mint inkább a háttere és a mindenkit meglepő döntés következményei az igazán érdekesek és tanulságosak.
Azt hiszem, bátran kiindulhatunk abból, hogy (szinte mindenki ellenállását legyőzve) Csányi Sándor 2013 decemberében nem azért nevezte ki Pintér az első számú magyar edzővé, hogy 263 nap és öt mérkőzés elteltével leváltsa…
“Ó kapitány…kapitányom!…” – 57.
Régebben munkanélküli, mint ameddig szövetségi kapitány volt…
Az amszterdami, megsemmisítő 1-8 után Egervári Sándor már a mérkőzést követő sajtótájékoztatón lemondott tisztségéről („Felelősséggel tettem eddig a dolgomat, de egy ilyen vereség után úgy tisztességes, ha egy kapitány azonnal felajánlja a lemondását. Én is ezt tettem!”), holott, ha az 1-8 (mondjuk) csak 1-3, akkor egyáltalán nem biztos, hogy távoznia kellett volna…
A bukaresti 0-3-ig (amelyet aztán követett a hollandiai katasztrófa, nem sokat számít, hogy közben itthon 5-1-re megvertük az észteket) senkinek sem volt különösebb baja a kapitánnyal, arról nem is beszélve: az utolsó körre még mindig maradt egy mákszemnyi esélye a válogatottnak arra, hogy az alapvetően kitűzött célt, a pótselejtezőt érő második helyet megszerezze.
“Ó kapitány…kapitányom!…” – 56.
Az utóbbi húsz év kapitányát elsöpri
legsikeresebb a népharag…
2013. október 11-én a hollandok Amszterdamban úgy kicsontozták a magyar válogatottat, mint a Fény utcai hentesmester a hosszúkarajt.
Kész lidércnyomás volt az a kilencven perc, a magyar nép futballszerető része csak ült a televíziós készülék előtt és nem akart hinni a szemének.
Ahogy Robbenék átrobogtak rajtunk, az több volt, mint megalázó, még akkor is, ha ugyanennek az esztendőnek a tavaszán a Puskás-stadionban lejátszott 1-4 alkalmából már volt szerencsénk megtapasztalni, milyen az, amikor a világ egyik legerősebb válogatottja játszik velünk (vb-selejtezőnek nevezett) edzőmeccset.
“Ó kapitány…kapitányom!…” – 55.
Egervári bukik, és mégis marad…
Ahhoz képest, hogy Rudolf Gergelyről, (legalábbis a Sport plusz legutóbbi számának cikke szerint) 2015 októberének vége felé voltaképpen még jelenlegi klubjának vezetői sem nagyon tudják, hol van, mit csinál, mik a tervei, és számolhatnak-e vele komolyan a továbbiakban, szinte hihetetlen, hogy ugyanez a csatár, alig több mint négy esztendővel ezelőtt (2011. szeptember 2-án) nagyon közel állt ahhoz, hogy „nemzeti hőssé” avassák.
A futball abból a szempontból furcsa játék, hogy néha ehhez nem is kell olyan nagyon nagy tettet végrehajtani, elég, ha valaki, ahogy mondani szokták, jókor van jó helyen, és mondjuk képes három méterről az üres kapuba passzolni a labdát.
A II. világégés és a magyar futball – sorozat indul!
Idén volt hetven éve, hogy 1945. szeptember 2-án, Japán kapitulációjával véget ért a II. világháború. Az emberiség eddigi legnagyobb borzalmában legalább 70 millió ember vesztette életét, ebből legalább 21 millió fegyveres szolgálat közben. A háború folyamán, illetve annak következtében elhunyt magyarok száma 800 ezer–1 millió fő közé tehető, a teljes katonaveszteség minimum 300 000. A vészkorszaknak 440 ezernél több, de 550 ezernél biztosan kevesebb magyarországi halálos áldozata volt. Mindkét csoportban nagy számban találhatók (él)sportolók, köztük is legtöbben labdarúgók; rájuk és náluk szerencsésebben járó társaikra emlékezünk most induló sorozatunkban, amelynek bevezető részét olvashatják. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
