Muzeális lapszemle
1989.X.21. Bp. Honvéd – Ferencváros 0-2
Közelmúltunkban ritkán fordult elő, hogy a történelem körbeöleljen egy bajnoki mérkőzést. Sokan talán még azt is vitatnák, hogy 25 év távlatából lehet-e történelemről beszélni, és itt nem elsősorban az évek miatt, hanem az azóta eltelt időszak politikai történései miatt. Pedig akkor, 1989 októberében már az ajtónk előtt toporgott a szabadság semmivel sem pótolható lágy fuvallata. Fiatalok voltunk és lelkesek, nyáron már szabadon skandáltuk, hogy „ruszkik haza”, rogyadozott a negyven éves kommunista rezsim, október elején fel is oszlatta magát az MSZMP, és 18-án Szűrős Mátyást megbízták a köztársaság elnöki feladatok ellátásával, rá öt nappal meg kikiáltotta a Magyar Köztársaságot. Megközölve a két dátumot, október 21-én meg a Bozsik stadionban simán vertük a Budapesti Honvédot. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
1989.VI.14. MNK Döntő, Bp. Honvéd – Ferencváros 1-0
Dupláztak a kispestiek: bajnoki arany után MNK-siker
1988.VIII.13. Siófok – Ferencváros 0-1
Balatoni nyár. Fiatalságunk legszebb nyarait töltöttük a magyar tenger mellett. Akkor még csak álom volt a határok nélküli Európa, a „kapitalista burzsoázia” országait is csak háromévente látogathattuk meg, valutát is csak egy kiskönyvben nyilvántartott mértékig válthattunk. De talán annyira nem is hiányzott, ott volt nekünk a „nagy lavór”, a hátizsákos, stoppolós és vonatos utazások, a sátras táborok, az Omega és Piramis koncertek és természetesen a „szabad szellemű” NDK-s lányok akik nem válogattak az „eszközökben” annak érdekében, hogy szerezzenek egy kis magyar tapasztalatot. Ráadásul ezek a lányok nem is hasonlítottak az akkoriban a sportot uraló gyógyszer- és géncsodákra, és bár nem érték el a magyar lányok szépségét, de egy balatoni nyár emlékének tökéletesen megfeleltek. Ha ehhez még párosult volna egy irányított sorsolás utáni Fradi meccs nyárbúcsúztatónak, az már a mennyei örömökkel lett volt egyenlő. Sajnos ez először csak 1988-ban jutott az MLSZ eszébe, pedig az első bajnoki meccsünket 1985-ben játszottunk. Addigra már sajnos „kinőttem” a kalandozási időszakból, így a balatoni nyarak egyetlen „sportélményének” az NDK-s lányok maradtak… Egy kattintás ide a folytatáshoz....
1986.IV.30. MNK Döntő, Vasas – Ferencváros 0-0
Néhány héttel ezelőtt, az egyik muzeális lapszemle írásakor már megpróbáltam lázadni az ellen, hogy egy vesztes mérkőzésről kelljen megemlékezni, de mivel az végül is egy európai kupasorozat negyedik vagy ötödik fordulója volt, így még erőt vettem magamon. Nehezemre esett az írás, de bele tudtam kapaszkodni az addig elért eredményekbe még akkor is, ha tudtam, ezután is lesznek még ilyen muzeális lapszemlék. Tudtam azt is, hogy akkor is meg kell csinálnom, ha szinte „fizikai” fájdalmat okoz egy-egy vereség kommentálása.
VVK, KEK, BEK, BL esetén még valahogy elviseltem, de mikor szerkesztőtársam félig kaján mosoly kíséretében elébem rakta a következő muzeális beharangozót legszívesebben összetéptem volna az újságot. Nem tettem meg, mert egyrészt elég nehéz hozzájutni régi újságokhoz, másrészt, ahogy rápillantottam a címlapra, ép olyan kaján mosoly jelent meg az arcomon, mint a szerkesztőtársamnak mikor megajándékozott az 1986. május 1-i Népsporttal. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
1985.VIII.10. Rába ETO – Ferencváros 4-5
Hirtelen nem is tudom, vajon mivel is kezdjem a mai muzeális bajnoki beharangozót. Egyből a “lecsóba csaphatnék”, hiszen kilenc gól történetével már be is telne a kockás füzet, de ahogy a jó magyaros lecsó is azért finom, mert olyan sok jóságot bele lehet rakni, hogy a végén már csak a nevében emlékeztet az eredeti receptre. Persze azzal is tisztában vagyok, hogy sok férfitársam a lecsó helyett inkább a velős pacalt választja, de hát nem tehetek arról, hogy a népi mondás abba nem nagyon szokott belecsapkodni (legfeljebb a koleszterin). Mert az tény, hogy a nyolcvanas években úgy záporoztak a jobbnál jobb Fradi-Győr, vagyis Fradi-Verebes összecsapások, hogy azok közül számtalan került a labdarúgásunk aranykönyvébe. Gondoljunk csak az 1982-s 3:4-re, vagy az 1983-s 3:3-ra melyek a bajnoki címekről is döntöttek, de a 1984/85-s bajnokság két „ötöse” (1:5, 5:2) sem volt „piskóta”. Főleg az utóbbi, hiszen ott dőlt el, hogy Sárosi Laci bácsinak végül is sikerül benntartania a Fradit az első osztályban. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
1985.V.4. PMSC – Ferencváros 1-1
Nem boldogult egymással a Fradi és a Pécs
1985 tavasza felért egy rémálommal. Talán még Freddy Krüger sem tudott olyan izgalmakat okozni a Fradi szurkolóknak, mint az utolsó 10 forduló a bajnokságban. Pedig voltak rémisztő előjelek, hiszen az előző, 1983/84-es bajnokság sem okozott felhőtlen örömet a szurkolóknak, de az ott elért 12. helyet csak kisiklásnak tartották, pedig elég komoly „véráldozatokat” követelt a dicstelen szereplés. 1983 decemberében menesztették a csapat éléről Novák Dezsőt (mellesleg bajnoki címet és két második helyet szerzett a csapattal) és Vincze Gézát nevezték ki a Fradi edzőjének. Emlékeim szerint akkor sem értett mindenki egyet a döntéssel, hiszen bár az őszi záráskor a csapat 12. helyen állt, de csak két ponttal voltunk lemaradva a hatodik helyezettől. Nem is javítottunk a bajnokság végén a helyezésen, de ettől függetlenül úgy gondoltuk, hogy a Vincze Géza által meghirdetett fiatalítási „program” a következő bajnoki szezonban már eredményeket is fog produkálni. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
1984.XII.5. Eger – Ferencváros 1-2
Egerben a hazaiak játszottak fölényben – mégis a zöld-fehérek örülhettek
Az első gondolatom az Eger elleni muzeális beharangozó írása előtt az volt, hogy vajon találok-e olyan találkozót melyről meg lehet emlékezni. Valami rémlett, hogy a múltban játszottunk az Eger ellen, de abban első nekifutásra nem voltam biztos, hogy az bajnoki, vagy kupamérkőzés volt-e. Mint mindig, most is szerkesztőtársam segített, és pillanatok alatt elém varázsolta az Eger elleni mérkőzések listáját, mely alapján bár csak 14-szer csaptunk össze (ebből 10 volt bajnoki), de szinte mindegyik találkozó emlékezetesre sikeredett. Ráadásul ha bárhol meghalljuk azt, hogy Eger, óhatatlanul Dobó István, Jumurdzsák és természetesen Gergő és Vicuska jut az eszünkbe akiket egyből “párosítunk” Sinkovits Imrével, Kovács Istvánnal, Venczel Verával valamint minden idők talán legjobb török basájával, Bárdy Györggyel. Mert nem könnyű szabadulni Gárdonyi regényétől és az abból készült Várkonyi film hatásától és emlékétől, de most mégis vissza kell zökkennünk egy “békésebb” világba, ahol bár ellenfelek küzdenek egymással, de a várvédők nem használnak forró szurkot és nem is próbálnak elrabolni senkit, hogy visszaszerezzék a talizmánjukat. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
1983.VIII.27. Ferencváros – Nyíregyháza 2-1
Amikor elkezdtem keresgélni az adatbázisunkban, még nem voltam biztos abban, hogy találok olyan mérkőzést a Nyíregyháza ellen, mellyel hangolni lehetne a hétvégi fordulóra. A régmúltból szinte semmilyen emlékkép nem ugrott be, mely nem a nyírségi gárda lebecsülését jelenti, hanem azt, hogy a nevük hallatán nekem mindig a 2009. augusztus 7-i 1-3 jut először az eszembe. Mely elég keserű emlék. Néhány héttel a mérkőzés előtt az M5-ösön, a Nagykőrösi útnál és az Üllői út és a Haller utca sarkán még óriásplakát is hirdette visszajutásunkat az NB1 I-be. Majd jött az emlékezetes nyitó meccs a ZTE ellen, mely után már a BL csoportkörről álmodoztunk. Ezt csapta le a hazai csapat japán játékosa Homma, aki élete meccsét játszva két gólt is szerzett (Homma 2011-ben 3 Ligakupa mérkőzés “erejéig” a játékosunk is volt). Az a vereség meg annyira fájdalmas volt és keserű, hogy bár valójában semmi bajom nincs a piros-kékekkel, nem szívesen gondolok rájuk. Még “szerencse” hogy a két csapat első bajnoki találkozóján, 1980. november 1-én, Nyilasi góljával nyertünk az újonc ellen, akik ebben a szezonban szerepeltek először a legfelsőbb osztályban. A nyitány óta még 18 alkalommal mérkőztünk az NB I-ben, mely nem olyan sok, és talán ezért sem volt könnyű a vasárnapi mérkőzéshez “igazodó” találkozót találnom. Ami a nehézségek ellenére azért sikerült, ráadásul egy olyan mérkőzéssel, mely több ponton is rímel a jelenünkkel. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
1983.V.22. Rába ETO – Ferencváros 3-3
Vannak mérkőzések, melyek akkor is belénk tudnak ivódni, ha csak a tévén keresztül láttuk, sőt, igazán abból is kevésre emlékezünk, de ha felteszik a kérdést, hogy mi is zajlott 1983. május 22-én, akkor álmunkban is tudjuk a választ. Emlékeink tárházában a dátumok mellett olyan felejthetetlen mozdulatok és gólok is elraktároznak, melyeket időben lehet, hogy nem tudunk a polcra rakni, de ha felvillannak olyan közelségbe kerülnek, hogy meg is tudjuk érinteni őket. Az első mondat egy dátumot említ, a másik egy mozdulatot, egy gólt. Ezeket csak össze kell rakni, és sokunk számára egy olyan varázslatos mérkőzés élménye tárul elő, amit soha nem fogunk feledni. 1983. május 22., Győr-Ferencváros, a bajnoki döntő mérkőzés 17. perce: Nyilasi Tibi a felezővonalnál kapja meg a labdát és mivel az “őrzője”, Póczik jócskán lemaradt róla, még szét is nézett, talán ki is kacsintott a közönségnek, majd laza, igazán senkihez sem hasonlítható mozdulattal elindult a győri kapu felé. Néhány könnyed lépés után felnézett, a hazai védvonal még mindig messze tanyázott tőle, mintha nem is merték volna megtámadni a Fradi nyolcasát. A kaputól 20 méterre feltűnt két védő, akiket Nyíl egy szemtelenül laza mozdulattal “kizavart” a stadionból, majd betörve a tizenhatoson belülre, a kifutó Kovács kapus mellett, elegánsan, olyan Nyíl bokamozdulattal helyezte a labdát a hálóba. Mindez fél perces mozdulatsor volt csupán, de mindez olyan szépséget és eleganciát árasztott, mintha azt a Győri Balett művészei adták volna elő. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
1983.IV.20. DMVSC – Ferencváros 1-2
Az elsőségre leginkább számítható gárdák közül a Ferencváros második félidei teljesítményével, Nyilasi jó játékával és két góljával fordított és győzött Debrecenben. Ezzel egy pontra megközelítette a Rába ETO-t, amely csak döntetlenre volt képes Pécsett.
